Nem vagyok híve az ikonikus helyszínek felszámolásának, de most olyan fura kettősség van bennem, amivel nem igazán tudok mit kezdeni. Amszterdam piros lámpás negyedének az ikonikus szerepe vitathatatlan. Olyan szinten beleégett a mainstream európai közgondolkodásba, mint a londoni City vagy a moszkvai Vörös tér. Hogy az említett városrészek jellemző munkamenetében találunk-e hasonlóságokat, abba most nem mennék bele, de az biztos, hogy bármelyik elköltöztetése erősen meghökkentené az Európába érkező turistákat. Már ha lesznek egyszer. Márpedig az amszterdami piros lámpás negyed, hosszú huzavona után, most már biztosan költözik, ami persze nem jelenti azt, hogy be is zárják, de a belváros közepe helyett a jövőben egy külvárosi kerületben lehet majd üzletszerűen kéjelegni, ami azért hát, nem ugyanaz.

Huszonkét éves koromban voltam először Amszterdamban, és őszintén szólva, a piros lámpás negyed elég nagy hatással volt rám. Nem is annyira a szolgáltatások keltették fel a figyelmemet, sokkal inkább az a jelenség, hogy a prostitúcióból turistalátványosságot lehet csinálni. Ez a városnak olyan jól sikerült, hogy 2019-ben 3,1 millió látogató kereste fel, több, mint 180 országból. Azért ne legyünk álszentek! Mindenki tudta már a kilencvenes években is, hogy a lányok minden nagyvárosban árulják magukat, csak éppen nem állították ki őket a kirakatba.

Piros lámpás negyed Amszterdamban (Fotó/Forrás: morpho)

Azóta nagyot változott a világ, és az egész iparág átköltözött az online térbe, már nincs szükség az utcai jelenlétre. Az amszterdami piros lámpást viszont annyira felkapták, hogy a mai napig töretlenül tartotta magát még úgy is, hogy a turisták sokkal inkább látványosságnak, mint szórakozóhelynek kezdték tekinteni. Fotózni mindig is tilos volt itt, erre számtalan tábla és biztonsági ember is figyelmeztet, de valahogy mégis tele van az online tér az itt készült fényképekkel, különben semmit sem tudnánk az egészről. Kétségtelenül nem volt egyszerű mutatvány normális képeket csinálni, de azért megvannak azok a praktikák, amivel át lehet hidalni az ilyen erkölcsi szakadékot. A részleteket most nem vázolom fel, hiszen a hely úgyis költözik, és a lányok eltűnnek a belvárosi kirakatokból. Na, de, ami helyette lesz, az sem tűnik kevésbé érdekesnek. Legalább is nekem nem. Az amszterdami városvezetés klímavédőkkel összefogva azt okoskodta ki, hogy a piroslámpás negyedből zöld lámpás kerületet csinál!

Egy igazi klímavédelmi központot csinálnak a belvárosból. Lesz itt minden! Zöld Raktár, Zöld étterem és Zöld Szálloda. Közérthető módon bemutatják, hogy, mi szennyezi bolygónkat, és hogyan lehet ezt megakadályozni. A szemetet pedig minden látogató a neki kiosztott biológiailag lebomló hátizsákban gyűjtheti össze. Már szervezik a programokat, folynak a megbeszélések, a projektben résztvevők sokaságával. És ez még nem minden, mert természetesen magyar szál vagy inkább fűszál is van a dologban.

Amszterdamhoz ugyanúgy hozzátartozik a fű és a coffeeshopok világa, mint Budapesthez a Dunakorzó kocsmái. Suba Attila magyar bluesénekes koncertek híján összerakta a Green Revolution alapítványt, és azt ötlötte ki, hogy beszáll a zöld lámpás projektbe, hogy létrehozza ott a világ első klímatudatos coffeeshopját. Hogy mitől lesz klímatudatos? Attól, hogy a teljes profitot klímavédelmi célokra fordítják, a vendégek meg eldönthetik, hogy inkább ide mennek be vagy oda, ahol a nyereség végül a tulajdonos magánszámláján köt ki.

Ez egyébként szerintem zseniális ötlet, és tulajdonképpen bármilyen kocsmával vagy egyéb üzlettel is meg lehetne csinálni. Mondják, hogy a Zöld lámpás Negyed sokkal inkább erős figyelemfelkeltő kampány, a változás lendületének bemutatására szolgáló módszer, mint önálló cél. A végső cél ugyanis az, hogy ez a gondolkodásmód egész Európában, sőt, az egész világon elterjedjen.