Plusz

KÉP-regény: A tenisz nyomában

2020.09.25. 17:05
Ajánlom
A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal egy különös, „megtervezett” eltévedés történetét meséli el.

Szerintem egyébként tök jó dolog a telefonba épített GPS. A világ bármely pontján is jártam az elmúlt években, bármilyen hülye helyen is, mindig kisegített, sőt!  Olyan helyekre is simán bementem, ahova korábban térképpel se nagyon mentem volna, főleg, hogy térkép nem is volt. Most nem a riói favellára gondolok, mert oda GPS-szel sem érdemes bemenni (azt amúgy is hamar elveszik az embertől), hanem olyan zegzugos városrészekre, ahol a helyiek is nehezen igazodnak el.

Azóta vagyok kissé bizonytalan az ügyben, amióta tudom, hogy előfordul néha olyan, hogy a GPS teljesen mást mutat ahhoz képest, mint amit mutatnia kéne. Mi meg azt gondoljuk, hogy minden rendben van. Ez egyszer nagyon csúnya végeredményt szült, ráadásul nem is Mumbai külvárosában, hanem Londonban sikerült összehozni a mókát. Szigorúan a tenisz nyomában.

Wimbledoni kirándulást akkor érdemes tenni, amikor éppen nincs teniszbajnokság.

Például, idén a COVID miatt törölték az egészet. Egyébként a bajnokság alatt az egész városrész használhatatlan, pont olyan, mint Óbuda a Sziget fesztivál alatt.  A helyiek nagyrészt elmenekülnek, hogy átadják az utcákat a turistáknak.

Wimbledonba ki lehet menni metróval, ez eddig nem túl izgalmas, bár két megállónál is le lehet szállni, és igen, az egyikhez közel van a tenisz centerpálya, a másikhoz meg nem. Nade ez még nem szegi kedvünket, hiszen ott van a GPS! Hajrá, irány a pálya! Utólagos térképelemzésem alapján egy ideig még megegyeztek a GPS adatai a helyes útiránnyal, aztán az eszköz elkezdett szabályos tükörképet rajzolni. Ha megálltok egy tükör előtt és felemelitek a jobb kezeteket, a tükörképetek a bal kezét fogja felemelni. Azóta sem értem hogyan, de pontosan ez történt.

A GPS bevitt az erdőbe, aztán elvitt vadászni.

LondonWimbledon-165514.jpg

London, Wimbledon (Fotó/Forrás: morpho)

Először elhaladtam ez előtt a rögbiző csontváz előtt, aztán az út egy tó mellett vezetett, ami stimmelni látszott, csakhogy a Wimbledon Parkban ilyen tóból sok van. Nagyjából egy óra múlva, mikor bágyadtan nyüzsgő külvárosi iskolák, sosemvolt buszmegállók és farostlemezzel körberakott sikátorok közül kibukkanva újra megpillantottam a rögbiző csontvázat, egy picit elbizonytalanodtam. A GPS szerint a teniszstadion mellett kellett volna állni, ehelyett egy csontváz mellett álltam, aki az angol Rugby nagyszerűségét zengte. Na, itt merül fel teljes joggal az a kérdés, hogy miért nem kérdezed meg valakitől, hogy merre kell menni? Na, nem! Azt már nem! Ezek után meg pláne nem! Én akkor is megtalálom egyedül azt telibenyírt stadiont, ha itt fogok éjszakázni! Úgyhogy összeszorított foggal, irdatlan eltökéltséggel, tettre készen vágtam neki a következő körnek.

Hát az biztos, hogy Wimbledont sokkal jobban megismertem, mint azt valaha szerettem volna! Minden szál nárciszt, minden dísztéglát, minden egyes leláncolt biciklit be tudtam volna rajzolni egy fordítva tartott vaktérképen, mire egy újabb óra múlva odaértem régi haverom, a rögbiző csontváz mellé. Szerintem addigra személyesen találkoztam az összes helyi kacsával, vadlúddal és hattyúval, sőt még egy tájképfestővel és egy rögbi csapattal is.  Ezen a ponton úgy éreztem, hogy Wimbledon tele van rögbiző csontvázakkal és idegrendszerem minden egyes szinapszisa ellen tolongásból próbálnak támadást indítani.

- Sorry Mr, where is the tennis center court?

- At the first roundabout turn left, at the second roundabout turn second left.

Igen, kapituláltam. És igen, ott volt. Naná! Hol máshol lett volna? Végül is két óra rögbiző csontváz után az ember már elfárad annyira, hogy egy helyi formára bízza magát. Az útba igazodás után kiderült, hogy addig a városrész másik felében kerestem a városrész egyik felét, ami így utólag vizsgálva előre vetítette a magabiztos kudarc varázslatát.

Egyébként annyit azért hozzátennék még a dologhoz, hogy irányjelző táblában nem igen erősek errefelé az angolok. A belvárosban kitűnően működő térképes terminálok Wimbledonban kissé hiányosnak mondhatóak. Mondjuk, a nézők amúgy is tudják, merre kell menni, a helyiek meg nagy ívben kerülik el az egészet, és ez valahol érthető is.

Hogy mi történt a GPS-szel, hogy miért fordult át a tükörképbe, arról lövésem sincs, azóta egyszer sem csinálta. Visszafelé mindenesetre lefényképeztem a rögbiző csontvázat. Valahogy úgy éreztem, hogy ezt ott, akkor muszáj volt megtenni.

További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

5 különleges eset, amikor Fischer Iván nem „csak” vezényelt

Hetvenedik születésnapját ünnepli Fischer Iván. Egyik legelismertebb muzsikusunknak lenne is mivel hetvenkednie. Legfőbb büszkesége, a Budapesti Fesztiválzenekar évtizedek óta a világ élvonalába tartozik, ő pedig nem egyszerűen karmester: operát rendez és ír, közösségi koncerteket szervez, fontos ügyekben hallatja a hangját.
Könyv

„Egy tájba lépek ki, ahová a másik nem követhet” – 100 éve született Mészöly Miklós

1921. január 19-én született a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb hatású írója, Mészöly Miklós. Életműve gerincét elbeszélések, novellák, kisregények alkotják, de több esszé-, publicisztika-, dráma- és mesekötet is fűződik a nevéhez.
Színház

Herczeg Tamás leköszön a Szegedi Szabadtéri Játékok éléről

Harangozó Gyula művészeti igazgató szintén elköszön a Fesztivál vezetésétől.
Színház

Független alkotóműhelyt hoz létre az SZFE polgársága

A Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása ellen tiltakozó oktatók és hallgatók Freeszfe Egyesület néven autonóm alkotóműhelyt hoztak létre, melynek elsődleges célja demokratikus keretek közé menteni az egyetem 155 éves szellemiségét.
Színház

107 tanár követeli az őszi félév érvényességét az SZFE vezetésétől

107 tanár – óraadók és osztályfőnökök egyaránt – írta alá azt a közleményt, amelyben követeli az őszi félév elismerését, a teljesítéseket, illetve, hogy fizessék ki a munkájukért a járandóságukat – tudta meg a 444.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz galéria

Két ember, akik a világ legmagasabb fáit fényképezik, hogy unokáik is láthassák őket

Az egyre nagyobb mértékben végrehajtott erdőirtások miatt veszélyben vannak a világ legmagasabb fái. Steven Pearce és Jennifer Sanger elhatározták, hogy lefényképezik őket, hátha észbe kapnak az erdőirtók: hatalmas értéket készülnek elpusztítani.
Plusz hír

Bach és Händel művei szólnak az oltóközponttá alakított Salisbury Székesegyházban

Ideiglenes oltóközpont lett a 800 éves délnyugat-angliai Salisbury Katedrálisból. Az orvosok dolgoznak és orgonazene szól, miközben a 80 év felettiek megkapják a koronavírus elleni Pfizer/BioNTech vakcinát.
Plusz hír

Online rendezik meg az éves szinkronszemlét

A Színházi Dolgozók Szakszervezetének Szinkron Alapszervezete (SziA) ősszel rendezte volna meg a hagyományos Szinkronünnepet és a Szinkronikum Díjátadó gálát, viszont a járványhelyzet miatt az esemény elmaradt. A szervezet azonban fontosnak tartja, hogy – habár most nincs lehetőség a személyes találkozásra – díjazza a tavalyi év legjobb szinkronos alkotásait és a legkiemelkedőbb művészeket.
Plusz hír

Gyönyörű, zöld kertté alakul Párizs legendás sugárútja, a Champs-Élysées

Átalakul a francia főváros leghíresebb sugárútja, miután Anne Hidalgo polgármester zöldutat adott a zöld elképzelésnek. 2030-ra már teljesen új fényben tündökölhet a ma még brutális autóforgalommal terhelt Champs-Élysées.
Plusz hír

A franciák már tesztkoncerteket szerveznek a hangversenyélet újraindulásáért

Jóllehet a kulturális intézmények januárban még nem nyithatnak ki Franciaországban, a zenei világ képviselői tesztkoncertek szervezését tervezik annak felmérésére, hogy mekkora a vírus terjedésének kockázata a kulturális rendezvényeken. A kísérlet legfőbb célja a nyári fesztiválszezon megmentése.