Plusz

KÉP-regény: A tenisz nyomában

2020.09.25. 17:05
Ajánlom
A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal egy különös, „megtervezett” eltévedés történetét meséli el.

Szerintem egyébként tök jó dolog a telefonba épített GPS. A világ bármely pontján is jártam az elmúlt években, bármilyen hülye helyen is, mindig kisegített, sőt!  Olyan helyekre is simán bementem, ahova korábban térképpel se nagyon mentem volna, főleg, hogy térkép nem is volt. Most nem a riói favellára gondolok, mert oda GPS-szel sem érdemes bemenni (azt amúgy is hamar elveszik az embertől), hanem olyan zegzugos városrészekre, ahol a helyiek is nehezen igazodnak el.

Azóta vagyok kissé bizonytalan az ügyben, amióta tudom, hogy előfordul néha olyan, hogy a GPS teljesen mást mutat ahhoz képest, mint amit mutatnia kéne. Mi meg azt gondoljuk, hogy minden rendben van. Ez egyszer nagyon csúnya végeredményt szült, ráadásul nem is Mumbai külvárosában, hanem Londonban sikerült összehozni a mókát. Szigorúan a tenisz nyomában.

Wimbledoni kirándulást akkor érdemes tenni, amikor éppen nincs teniszbajnokság.

Például, idén a COVID miatt törölték az egészet. Egyébként a bajnokság alatt az egész városrész használhatatlan, pont olyan, mint Óbuda a Sziget fesztivál alatt.  A helyiek nagyrészt elmenekülnek, hogy átadják az utcákat a turistáknak.

Wimbledonba ki lehet menni metróval, ez eddig nem túl izgalmas, bár két megállónál is le lehet szállni, és igen, az egyikhez közel van a tenisz centerpálya, a másikhoz meg nem. Nade ez még nem szegi kedvünket, hiszen ott van a GPS! Hajrá, irány a pálya! Utólagos térképelemzésem alapján egy ideig még megegyeztek a GPS adatai a helyes útiránnyal, aztán az eszköz elkezdett szabályos tükörképet rajzolni. Ha megálltok egy tükör előtt és felemelitek a jobb kezeteket, a tükörképetek a bal kezét fogja felemelni. Azóta sem értem hogyan, de pontosan ez történt.

A GPS bevitt az erdőbe, aztán elvitt vadászni.

LondonWimbledon-165514.jpg

London, Wimbledon (Fotó/Forrás: morpho)

Először elhaladtam ez előtt a rögbiző csontváz előtt, aztán az út egy tó mellett vezetett, ami stimmelni látszott, csakhogy a Wimbledon Parkban ilyen tóból sok van. Nagyjából egy óra múlva, mikor bágyadtan nyüzsgő külvárosi iskolák, sosemvolt buszmegállók és farostlemezzel körberakott sikátorok közül kibukkanva újra megpillantottam a rögbiző csontvázat, egy picit elbizonytalanodtam. A GPS szerint a teniszstadion mellett kellett volna állni, ehelyett egy csontváz mellett álltam, aki az angol Rugby nagyszerűségét zengte. Na, itt merül fel teljes joggal az a kérdés, hogy miért nem kérdezed meg valakitől, hogy merre kell menni? Na, nem! Azt már nem! Ezek után meg pláne nem! Én akkor is megtalálom egyedül azt telibenyírt stadiont, ha itt fogok éjszakázni! Úgyhogy összeszorított foggal, irdatlan eltökéltséggel, tettre készen vágtam neki a következő körnek.

Hát az biztos, hogy Wimbledont sokkal jobban megismertem, mint azt valaha szerettem volna! Minden szál nárciszt, minden dísztéglát, minden egyes leláncolt biciklit be tudtam volna rajzolni egy fordítva tartott vaktérképen, mire egy újabb óra múlva odaértem régi haverom, a rögbiző csontváz mellé. Szerintem addigra személyesen találkoztam az összes helyi kacsával, vadlúddal és hattyúval, sőt még egy tájképfestővel és egy rögbi csapattal is.  Ezen a ponton úgy éreztem, hogy Wimbledon tele van rögbiző csontvázakkal és idegrendszerem minden egyes szinapszisa ellen tolongásból próbálnak támadást indítani.

- Sorry Mr, where is the tennis center court?

- At the first roundabout turn left, at the second roundabout turn second left.

Igen, kapituláltam. És igen, ott volt. Naná! Hol máshol lett volna? Végül is két óra rögbiző csontváz után az ember már elfárad annyira, hogy egy helyi formára bízza magát. Az útba igazodás után kiderült, hogy addig a városrész másik felében kerestem a városrész egyik felét, ami így utólag vizsgálva előre vetítette a magabiztos kudarc varázslatát.

Egyébként annyit azért hozzátennék még a dologhoz, hogy irányjelző táblában nem igen erősek errefelé az angolok. A belvárosban kitűnően működő térképes terminálok Wimbledonban kissé hiányosnak mondhatóak. Mondjuk, a nézők amúgy is tudják, merre kell menni, a helyiek meg nagy ívben kerülik el az egészet, és ez valahol érthető is.

Hogy mi történt a GPS-szel, hogy miért fordult át a tükörképbe, arról lövésem sincs, azóta egyszer sem csinálta. Visszafelé mindenesetre lefényképeztem a rögbiző csontvázat. Valahogy úgy éreztem, hogy ezt ott, akkor muszáj volt megtenni.

További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

Keith Jarrett agyvérzést kapott, soha nem léphet pódiumra többé

A jazzlegenda 2017-ben játszotta utolsó koncertjét, azóta nem állt közönség elé. A New York Timesban megjelent riport szerint két agyvérzés után részlegesen lebénult.
Színház

Nem a szokásos nemzeti ünnep – Tízezres tömeg ment utcára a független Színművészetiért

Háborút nem vívtak, de seregüket felvonultatták a színművészetisek. Hol klasszik tüntetés, hol ’56-ra emlékező előadás volt az ünnepnapra hirdetett megmozdulás, amin több mint tízezren vehettek részt.
Könyv

Szeressük meg a saját történetünket! – interjú Tompa Andreával

„Tompa Andrea (1971) Kolozsvárott született. Budapesten él” – olvasható a lakonikus életrajz a Haza borítóján. Ez azonban tökéletesen összefoglalja a kötet alapproblémáját. Az írónő térben és időben szabadon mozogva vizsgálja a hazatérés lehetőségét, legyen az az új otthon, Magyarország, vagy a régi, Kolozsvár, ahol már az a kérdés, hogy van-e még visszatérés.
Plusz

Szerkesztő-újságírót keres a Fidelio

A Fidelio Magazint és a fidelio.hu-t kiadó Programmagazin Kiadó Kft. a hazai és nemzetközi kulturális életben jártas munkatársat keres szerkesztő-újságíró pozícióba.
Klasszikus

Bach gitárrajongóknak, gitár Bach-rajongóknak – interjú Marcin Dyllával

Idén először rendeznek online gitárfesztivált Magyarországon. A Budapesti Nemzetközi Gitárfesztiválon ebben az évben a V4 országok nagyjai adnak szólóestet. Közülük a tizenkilencszeres versenygyőztes lengyel gitárművésszel, Marcin Dyllával beszélgettünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz felhívás

Szerkesztő-újságírót keres a Fidelio

A Fidelio Magazint és a fidelio.hu-t kiadó Programmagazin Kiadó Kft. a hazai és nemzetközi kulturális életben jártas munkatársat keres szerkesztő-újságíró pozícióba.
Plusz ajánló

Botránykönyvek és filmsikerek a novemberi Fidelióban

Az ingyenes programmagazin novemberi számában többek között Horvát Lili mesél a velencei bemutatkozásáról, Lakatos Mónikát kérdeztük a WOMEX életműdíjról, de Földes Tamás is felidézte a múlt század egyik legnagyobb botrányhősét, Boris Viant. Lapozz bele online!
Plusz hír

Október végétől kapható a Vylyan Bogyólé

Hamarosan már bárki kortyolgathatja a Vylyan Pincészet legújabb nedűjét, a francia újbor készítésének hagyományait követő Bogyólét. A 2020-as palackokat Győri Katinka Laura, a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatójának címkéje díszíti.
Plusz könnyűzene

A Qualitons, a Platon Karataev és a Mörk a leginkább exportképes zenekaraink itthon

Idén második alkalommal állította össze a külföldön is labdába rúgó könnyűzenei együttesek listáját a HOTS.
Plusz hír

25 ezer lopott régészeti emléket adott vissza Franciaország Marokkónak

Tizenöt éve történt a régészeti lopás, de csak most sikerült visszaszolgáltatni a tárgyakat Marokkónak. Az egész három tonnát nyom.