A csodagyerekek és mindenhonnan áradó tehetségek korát éljük, ahol a művészetbe is egyre fiatalabban kezdenek bele a gyerekek, legyen szó festészetről vagy zongorázásról. Így gyakoriak a hirtelen felszárnyaló karrierek, de sajnos a hullócsillagok is. A már elismert művészek életrajzában is a tehetség és zsenialitás nyomait kutatjuk egészen fiatal koruktól - pedig van, hogy nem érdemes. 

Kapcsolódó

Az, hogy levágta a fülét, csak a jéghegy csúcsa

Vincent Van Gogh öncsonkítását és halálát is rejtélyek övezik. Élete egy meg nem értett zseni tragikus története, hírneve csak halála után kapott szárnyra. Ma már szinte mindent el lehet adni nevével.

Edward Hopper, a Nighthawk festője a harmincas éveiben adott el először képet, de a negyvenes éveiig is várnia kellett, mire  felfedezték. A Pop-mozgalom képviselője, Alex Katz több művészeti iskolát is kipróbált, mire diplomát szerzett - majd több mint tíz évig festegetett magában, anélkül hogy felfigyeltek volna rá. Saját bevallása szerint több mint 1000 munkáját dobta a kukába vagy semmisítette meg, mire harmincon túl felfedezték.

De van, hogy a tehetség, vagy épp a figyelem kibontakozása ennél is tovább várat magára. 

Első jelentősebb szerepét 52 évesen játszotta az 54. hadtestben. Mark Twain a Huckleberry Finn-t 49 évesen írta, Kathryn Bigelow filmrendező pedig bár olyan kultfilmeket rendezett korábban mint a Holtpont vagy az Alkonytájt, a széles közönség A bombák földjén miatt ismerte meg - Oscart is ezért kapott, 58 évesen.

Az Artsy a fenti példákhoz hasonlóan arra hívja fel a figyelmet, hogy az ismertség és az elismertség egy sokismeretes egyenlet - ahogy a tehetség is. Van, hogy egyszerűen hiányzik valami ahhoz, hogy egy alkotó betörjön és széles körben ismertté váljon a neve - túl korán vagy túl későn érkezik, vagy épp rossz helyre születik.

Morgan Freeman (Fotó/Forrás: Earl Gibson III / Getty Images Hungary)

Dés Mihály 63 évesen mutatkozott be Pesti barokk című remek regényével. A könyv azóta több kiadást is megélt és már a színházi változatot is bemutatták. Dés már a regény előtt is hasonló közegben mozgott - szerkesztő, lapkiadó is irodalmár volt, javarészt Spanyolországban - és hasonló mondható el egy  Millard Kaufmanról is. Ő élete nagy részében forgatókönyvíróként dolgozott. A Rossz nap Bed Rocknál és a Foglald el a fennsíkot! című filmekért Oscarra is jelölték.

Ez olyan nagy hatással volt a forgatókönyvíróként egyébként termékeny Kaufmanra, hogy nekiállt első könyvének - 90 évesen.

Művészként bárkiben, aki betölti a 70-et, felmerül a halandóság kérdése. Hány éved van még hátra? Ez arra késztet, hogy szabadulj meg a felesleges, lényegtelen elemektől és csak arra koncentrálj, ami igazán fontos

- mondja Jack Whitten amerikai absztrakt festő. Whitten-re a New York-i művész szcéna, azon belül is Willem de Kooning és Norman Lewis művészete volt nagy hatással a 60-as években. Egy évtizeddel később kezdett nevet szerezni magának mint az egyik első afro-amerikai absztrakciós művész a korban.

Legismertebb műveit, a Black Monolith-széria darabjait azonban csak a 90-es években kezdte el készíteni, és még ma is sorra alkotja őket. Műveivel a fekete társadalom problémáira hívja fel a figyelmet. Azért szerzett viszonylag későn ismertséget, mert a politikai mondanivaló ekkor olvadt össze nála azzal a sajátos alkotói módszerrel, hogy az akrilfestéket a vászon előtt először csempékre viszi fel.

Vannak alkotók, akiknek a munkájában gyökeres fordulat következik be életük második felében. Mondrian utolsó, egyébként befejezetlen művével, a Victory Boogie Woogie-val hatalmas felhördülés keltett, hiszen ezzel végérvényesen eltávolodott az addig rá jellemző geometriai absztrakciótól. Whitten a saját életművében nem lát ilyen fordulatot: munkamorálja 50 éve változatlan, és ezt tartja igazán lényegesnek. "Az egyetlen változás amit érzek, az az érettségi. És úgy gondolom, ez jobb festővé tesz" - vallja.

Piet Mondriaan Victory Boogie Woogie (Fotó/Forrás: Wikipedia)

A művészet egy életforma

- meséli Faith Ringgold, akinek csillaga 86 évesen nem hogy eltűnne, de egyre magasabbra emelkedik. "Ez nem egy olyan szakma, amiből diplomát szerzel, dolgozol, aztán nyugdíjba vonulsz. Ez valami olyan dolog, amihez szenvedély fűz, és addig műveled, amíg csak élsz. A korral pedig csak jobbá válsz" - teszi hozzá. Ringgold szerint

Pedig azt, hogy mitől válik valaki sikeressé rengeteg dolog befolyásolja. A női művészeknek, különösen a színesbőrűeknek például alig terem babér 60 éves koruk előtt. "A művészeti világban van egy nagy adag rasszizmus és szexizmus. Ha túl hamar kiesel vagy feladod, lemaradsz az egészről" - mondja Ringgold.

Az Artnews cikkében több, 80-as 90-es éveikben is aktív művész példáját mutatja be, ami azt bizonyítja: a korral sokszor tényleg egyre jobbá, egyre érettebbé válhat valaki. Ezekben az alkotókban az a közös, hogy folyamatosan, általában fegyelmezett beosztás szerint, stúdiókörülmények között dolgoztak.

Faith Ringgold (Fotó/Forrás: Rabbani and Solimene Photography / Getty Images Hungary)

Csak úgy mint a zenészeknek, a művészeknek is gyakorolniuk kell. Minden nap

- magyarázza Ringgold. A szellemi frissesség mellett persze a testet sem szabad elhanyagolni: van aki a futásra, más a teniszre vagy a fizikoterápiára esküszik. Michelle Stuart, több művészeti ágban is alkotó művész szerint 28 évesen még gondolhatja azt az ember, hogy végtelen idő áll előtte, ő viszont 84 évesen már nem ennyire könnyelmű.

Egyre fegyelmezettebbé válsz azzal kapcsolatban, hogy töltsd el az idődet. Mikor ugyanis rájössz, hogy az limitált, nem akarod olyanra vesztegetni, ami nem fontos számodra

- teszi hozzá.

Picasso (Fotó/Forrás: George Stroud / Getty Images Hungary)

Sportolók, színésznők, híradós bemondók életét és munkáját erősen befolyásolja koruk - vagy a teljesítőképességük csökken, vagy egyszerűen idősebben kevesebb lehetőséget kapnak. A művészek esetén viszont nincs vagy csak ritkán jellemző a visszavonulás, a nyugdíjazás. Bellini, Michelangelo, Ingres, Picasso, O'Keeffee életük végéig produktívak maradtak, sőt, legjobb munkáikat idősebb korukban alkották. Monet szürkehályog-műtéte után, szinte vakon festette legismertebb művét, a Tavirózsákat, Matisse pedig szintén idősebb korában, nyombélrák műtéte után ágyhoz vagy tolószékhez kötve tökéletesítette híres papírkivágásos technikáját. Az olyan bölcsességek tehát, mint a "soha se késő elkezdeni", vagy "a korral csak nemesebbé válik, mint egy jó bor" - lehet hogy elkoptatottak, de sok esetben igaznak bizonyulnak.