- Ha jól emlékszem, tavaly tavasszal léptetek fel először együtt Falusi Mariannal. Felidéznéd, hogyan is indult kettőtök között ez a zenei, emberi egymásra találás?
- Egy évvel ezelőtt felkértek egy szóló koncertre, ahol lehetőséget kaptam arra, hogy vendéget hívhassak - Mariann neve először így merült fel. Amikor azonban elkezdtünk együtt dolgozni, rájöttem, hogy a mi találkozásunk annál sokkal izgalmasabb, minthogy ő csupán egy-két dallal vegyen részt az estemen. Így hát kitaláltuk, hogy nem egy véletlenszerű, egyszeri produkciót hoznánk létre, hanem egy olyan közös előadást, aminek folytatása is lehet. Egy olyan műsorra gondoltunk, amibe vadonatúj számok íródnának, kifejezetten kettőnk egyéniségére szabva. Ehhez persze az kellett, hogy legyen a tarsolyunkban két olyan tehetséges szerző, mint Födő Sándor (Fodo) és Hegyi György. Rövid időn belül, a fiúk valóban nagyon jó, aktuális tartalmú dalokat komponáltak nekünk. Az már egy plusz adalék, hogy egy olyan zenekar állt össze erre a produkcióra, amilyennel egyikünk sem dolgozott korábban. Ahhoz ugyanis, hogy a népzenei, a jazzes és a rockos elemek egy zenei anyagon belül ötvöződjenek, egyszerre kell megszólalnia az elektromos gitárnak, a cimbalomnak és a harmonikának. Emiatt vagyok biztos benne, hogy nemcsak a kettőnk jelenlététől izgalmas ez az előadás, hanem amiatt is, hogy a különféle zenei karakterek összjátékából születik meg ez a vadonatúj stílus.
- Még egy picit maradva a kettősötöknél. Hogyan adogatjátok egymásnak a zenei labdákat Mariannal?
- A próbafolyamat alatt Mariannal alakult és mélyült a kapcsolatunk, hiszen korábban csak futólag ismertük egymást. Ma már elmondhatom, hogy barátságról is beszélhetünk kettőnk között. Az elején volt bennem egy kis félsz, mert bár tudom, mire vagyok képes, de akkor sem tűnt egyszerű feladatnak fellépni egy olyan partner oldalán, akinek hihetetlen tapasztalata van zenei téren meg az életben is, nem beszélve a színpadi rutinról. Ebbe az is belejátszik, hogy az utóbbi években csupán szóló projekteken dolgoztam - persze nem egyedül, mert ott volt körülöttem a zenekar -, ahol nem volt mellettem másik főszereplő. Ahhoz viszont, hogy valóban el tudjam engedni magam, az kellett, hogy ne csak próbákon, de néhány koncerten is játsszunk együtt. A legutolsó estünkön éreztem igazán, hogy most már bennem is megvan az a spontaneitás, amire Mariann mellett szükség van. Zeneileg pedig egy hihetetlenül nagy élmény a közös fellépés, mert gyakorlatilag nincs akadály számára, a csillagos eget is képes leénekelni. Igazából mind a kettőnknek formában kell lenni ahhoz, hogy tudjuk egymást generálni. Ebben a közös munkában azt szeretem a legjobban, hogy egyik előadás sem olyan, mint a másik, mert nagyon számít, hogy melyik dalra hogyan tudunk ráhangolódni. Volt olyan koncert, amikor egy bizonyos számnál mindketten elsírtuk magunkat, legközelebb meg elröhögtük magunkat egy spontán poénon. Ez persze mindig attól függ, hogy az előadás napján éppen mi történik velünk.
- Korok, stílusok, hangulatok váltják egymást ezen a koncerten. Ezúttal azonban a zenei átjárások között lesz egy kis (vers)megálló is. Könnyen beadta a derekát Varró Dániel?
- Ez a mostani est valóban attól nagyon különleges, hogy hívtunk egy vendéget, Varró Danit, akihez most már több éves barátság fűz. A mi kapcsolatunk annak idején úgy indult, hogy Födő Sándor „Fodo", állandó zeneszerzőm és párom megzenésítette Dani Metró című versét, s bár ő egy halk szavú ember, kitörő lelkesedéssel fogadta a dalunkat. Ezek után viszonylag könnyen rábeszéltük, hogy fordítson le, vagy inkább úgy mondanám, írjon újra egy jiddis népdalt. Ez olyannyira jól sikerült, hogy egy hihetetlenül szép új magyar népdal született Egy fácska címmel. Danival azóta tart a kapcsolatunk, és arra gondoltunk, hogy a hallgatóság is kíváncsi lehet erre a közös munkából kialakult barátságra. Az est közepe táján tehát lesz egy prózai megálló, amikor is leülünk Danival beszélgetni egy kicsit. Terveinkben szerepel, hogy klubszerűen is folytatjuk majd a koncertezést, és minden alkalommal izgalmas vendégeket fogunk meghívni. Reméljük, hogy minél többen eljönnek, és hogy minél több emberhez eljuthat a zenénk!
hírlevél
