Beck Nóra: Tavaszi kert
Pető András az 1940-es években hozta létre azt a konduktív pedagógiai módszert, amelynek célkitűzése, hogy tanulni tanítsa meg a sérült gyermekeket és diszfunkciókkal küzdő felnőtteket. A Pető Intézetben zajló munka nyomán számos ember élete változik meg, mert a módszerrel ugyan nem szüntethető meg a fogyatékosság, de a koordinált működés megtanulása révén alkalmazkodni tudnak a környezetükhöz, esetekben dolgozni és önálló életre is képesek lesznek.
Pető Anna: Csendélet (balra) & Farkas Bianka: Csendélet (jobbra)
A művészeti nevelés rendkívül fontos a Pető Intézetben, több éve énekkar működik. November 30-án Rost Andrea lett az intézmény jószolgálati nagykövete, aki a Pintér Galériában elmondta, hogy nem csupán a nevét szeretné adni, hanem jelen szeretne lenni a gyermekek mindennapjaiban. Kezdeti lépésként a közelmúltban énekversenyt rendeztek – a legjobbak a március 19-i sajtóeseményen énekeltek is –, és szeretné, ha az intézet még komolyabb zeneterápia helyszíne lenne.
A festményeket bemutatva Vadász Zsuzsanna konduktor, művészetterapeuta elmondta, hogy
a képzőművészet alkalmas arra, hogy a gyerekek egy más művészeti ághoz, irodalomhoz vagy zenéhez kapcsolódjanak, illetve egymáshoz, ha páros munkáról van szó.
A tevékenység folytán követni lehet fejlődésüket, és segít érett, önálló személyiségük kialakításában.
A kiállításon tanórai munkák, nyári táborban készült alkotások és tehetségfejlesztő műhelyből előkerülő művek is láthatók, amelyek 20-40 ezer forint közötti kikiáltási áron kerülnek aukcióra. A galéria tulajdonosa, Pintér Péter elmondta, hogy egészen fantasztikus volt ezekkel a képekkel dolgozni. „Nálunk a 14. századtól a kortárs művészetig minden rendű és rangú tárgyat meg lehet találni, és azt mondhatom, hogy olyan új erő költözött a falaink közé ezekkel a képekkel, amiért csak hálásak lehetünk. Én már 3-4 festményt kinéztem, amelyeket meg szeretnék venni” – tette hozzá. A Pintér Galéria az aukció összes bevételét az intézet javára fogja átutalni. Licitálni itt lehet.
Farkas Bianka: Repülőgép & Farkas István: Nissan
Rost Andrea: „Ez a módszer erőt, a küzdeni tudást adja a gyerekeknek”
A Semmelweis Egyetem Pető András karának jószolgálati nagykövete nem tölt majd kevesebb időt a színpadon, de szabadidejében az intézet sérült gyerekeivel szeretne foglalkozni.
Rost Andrea a Pető Intézetben november 30-án, a napon, amelyen jószolgálati nagykövet lett
Miért a Pető-módszert támogatja jószolgálati nagykövetként?
Ez a módszer egy csoda. Amikor bemennek ezek a gyerekek kerekesszékben az intézménybe, aztán kisétálnak, azt nem lehet másnak nevezni. Ez a módszer olyan erőt ad ezeknek a gyerekeknek, a küzdeni tudásnak a titkát, ami egészen elképesztő.
Tündériek ezek a gyerekek, annyira édesen szeretik egymást, és amikor bemegyek hozzájuk, mindig feltöltődve jövök el.
Tegnap a Müpában voltunk velük egy koncerten, és akkor is tapasztalhattam, hogy hiába háromszor annyi időbe telik velük minden, de háromszor annyi boldogságot is jelent.
A másik ok pedig, hogy egy picikét, egy nagyon picikét az én koraszülött lányom felett is lebegett valami hasonló veszély. Szerencsére nem lett belőle semmi, de át tudom ezt érezni, hogy milyen egy anyának, amikor szembe kell néznie azzal, hogy valami rendellenességgel születik meg a gyereke.
November végén lett jószolgálati nagykövet. Mi történt azóta?
Többet voltam az intézetben, többet találkoztam a gyerekekkel, hangversenyre mentünk együtt, és tartottuk egy énekversenyt. Célul tűztem ki, hogy a Pető Intézetben egy zeneszoba nyíljon olyan készségfejlesztő eszközökkel, amelyek a gyerekeknek zenei élményt adnak. A lényeg, hogy saját maguk zenélhessenek – ha valaki nem tud zongorázni, mert a keze nem alkalmas arra, terveznénk számára más hangszert. Tudjuk, hogy a testi fejlődéshez a lelki fejlődésen keresztül vezet az út, és egy ilyen zenei tevékenység hatalmas sikerélményt jelentene nekik.
A Pető Intézet tanulói
Ehhez Önnek is el kell sajátítania a konduktív pedagógia alapjait?
Most még csak az első lépéseket teszem meg, illetve tesszük meg együtt, de nagyon szeretnék ott lenni, amikor a gyerekek zenélni kezdenek, módot találni arra, hogy zenével, énekkel bekapcsolódjak. Lehet, hogy ez megkönnyítené nekik a kemény munkát, mert ne felejtsük el, hogy ez egy küzdelemmel teli út. Én ezt nem fél évig szeretném csinálni, hanem hosszú éveken át.
Ez azt jelenti, hogy kevesebbet látjuk színpadon?
Nem, dehogy! Sokszor kérdezik, hogy nekem mi a hobbim. Ez a „hobbim”. Persze ez nem csupán hobbi, hanem egy feladat. Talán ide érkeztem most el az életemben, hogy nagyon szeretnék valamit adni azzal, ami idáig a hivatásom volt – és lesz.
Hogy viszonyulnak ahhoz a gyerekek, hogy egy világhírű énekesnő van közöttük?
Nagyon természetesen veszik. Picit meg voltak szeppenve az elején, de ahogy több időt töltöttünk együtt, elfogadtak.
Nem kérdezték arról, hogy milyen operaszínpadon énekelni és gyönyörű jelmezeket viselni?
Nem tudom, hogy láttak-e, de szeretném őket elvinni az előadásaimra, koncertekre, megadni a zenei élményt nekik. Más lesz a lelkük, ahogy az egészséges emberé is.
Kapcsolódó
Rost Andrea jószolgálati nagykövet a Pető Intézetben
A világhírű operaénekesnő nagy örömöt lel a gyerekekkel való foglalkozásban, és most szeretne segítséget nyújtani az intézetben tanulóknak.
Kapcsolódó anyagok
Korábban a Tündérhegy művészetterapeutájával, Bulik Csillával is interjúztunk. A művészetterápiáról általánosságban itt olvashat bővebben (a Kult50 cikke). Rost Andreával készült korábbi interjúnk itt olvasható.
hírlevél
