Vasvári Csaba: A TEÁTRUM50 kutatást évekkel ezelőtt kezdtük el megtervezni. Úgy gondoltuk, a jubileumi évad olyan elemekből építkezzen, amelyek meghatározták az elmúlt ötven évet. Három évvel ezelőtt indítottunk el a projektet, hogy feldolgozzuk a Szentendrei Teátrum történetét. Már az elején kiderült, hogy zene és a fiatalok mindig erőteljesen jelen voltak a jobb korszakokban, így az idei év meghatározó pillérei is ezek lett.
Solymosi Heléna: Tizennégy éve élek Szentendrén, kezdetben érdeklődőként néztem a színházi előadásokat, öt éve részt veszek a fesztivál megrendezésében. Egészen más úgy megszervezni ezeket a programokat, hogy vannak saját élményeim, hogy kívülről is láttam őket. Rengeteg történetet hallottam a korábbi legendás előadásokról.
Vasvári Csaba és Solymosi Heléna (Fotó/Forrás: Szentendrei Teátrum)
Meghatározó ez a kontinuitás, a tradíciók beemelése a mostani évadokba is?
VCS: Ezek az évek, mint az évgyűrűk rakódnak egymásra. Hol vastagabbak, érdekesebbek, hol vékonyabbak és kevésbé észrevehetőek, de mindig hatnak egymásra. Azt hiszem, az utolsó pillanatban indítottuk el a kutatást, még köztünk járnak néhányan, akik itt voltak a kezdetektől. Fontos volt átlátnunk, hogy mi az, ami érdekessé, izgalmassá tette az elmúlt évtizedeket.
A fiatalok jelenléte itt mindig meghatározó volt,
az ő előadásaikban mindig ott van az útkeresés, mindig van bennük valami provokatív, valami újító szándék, az addigi mainstreammel való szembemenés. Ez mindig fontos alkotórésze volt a Teátrumnak, mint ahogy a zene is. A zene kiemelkedő szerepe talán a Pikkó herceg és Jutka Perzsi című nyitóelőadással, az első magyar zenés színpadi mű újra-bemutatásával indult el Szentendrén. A legendás előadást Békés András rendezte. De itt a zenés előadások is mindig valami újat, újra-felfedezettet jelentenek. Kovalik Balázs idekötődő korszaka nem csak a Teátrum izgalmas időszaka, de a magyar operajátszás színháztörténeti szempontból is fontos fejezete.
Az újításnak, a hivatalossal szembemenőnek Szentendre mindig meghatározó helyszíne volt. Olyan képzőművészeti, zenei csoportok indultak innen, amelyek úttörői voltak a hazai művészetnek. Ez a szellemiség valahogy benne van a városban.
SH: 1969-ben alapvetően színművészetisek kezdeményezésére indult el a Teátrum. Csak vissza kellett nyúlni a gyökerekhez, ezt a vonalat emeltük vissza a FRISS programmal. Leporolva, a kor igényeinek megfelelően. Reményeink szerint ez remek helyzet lehet a frissen végzettek megmutatkozására. Szeretnénk lehetőséget biztosítani az alternatív színházi társulatoknak is. Szentendrén rengeteg művész él, inspiráló hely, szeretnénk Budapest Montmarte-ja lenni.
Vasvári Csaba és Solymosi Heléna (Fotó/Forrás: Szentendrei Teátrum)
VCS: A közelmúltban Szentendre megpályázta az European Heritage Labelt, s a pályázatírást megelőző kutatás is azt mutatta meg, hogy Szentendre mindig képes a megújulásra. Mindig megtalálja azokat az utakat, amelyek az adott korban, az adott körülmények között kulturális kitörési lehetőségek. Szentendrén az egy négyzetméterre eső kultúracsinálók- és fogyasztók száma igen magas.
Tizenötödik alkalommal rendezi meg a város a Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztivált, amely három napra valóban megnyitja az este már általában csendes várost.
VCS: Szentendre kisváros, máshogy működik, más a ritmusa, mint Budapestnek. Bár nem élek itt, én szeretem ezeket a csendeket is. Némelyek azt vallják, a szentendreiek nem befogadóak, igen zárt közösséget alkotnak, de úgy érzem, az a sokszínűség, a sok együtt élő etnikum, ami itt egymásra talál, fantasztikusan befogadóvá teszi a várost.
Itt genetikailag kódolt, hogy mindig képesek vagyunk megújulni.
A zártság a tradíciók megtartásában mégis fontos.
SH: A zártság nem negatív dolgot jelent, őrzik a saját kultúrájukat, amit ugyanakkor nagyon szívesen megmutatnak másoknak. A Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva is erről szól, hogy kinyitjuk a kapuinkat, sőt, a lelkünket is, s hagyjuk, hogy betekinthessenek az itt élők mindennapjaiba.
Vasvári Csaba és Solymosi Heléna (Fotó/Forrás: Szentendrei Teátrum)
Ez az idelátogatóknak vagy az itt élőknek fontos?
SH: Tizennégy évvel ezelőtt helybeli művészek, a szentendrei lokálpatrióták kezdeményezéséből indult el, akik szerették volna megmutatni Szentendre sokszínűségét. F. Zámbó István Nehézzenei Fesztiválja, Máhr Attila vendéglős művészekkel való közös főzése volt többek között a kezdet, később állt mögé az önkormányzat. Kezdetben nem volt marketing-kampánya, de már akkor híre ment, sokan jöttek el rá. Mára kiszélesedett, többféle igényt elégít ki, profi szervezése lett.
Mi maradt meg a régi bájából?
VCS: Ezt a bájt nem lehet elvenni. Az, hogy szeretünk a másikkal beszélgetni, hogy nem akarjuk a titkainkat magunkban tartani, hogy kíváncsiak vagyunk a visszajelzésre, ezek máig fontos részei maradtak a fesztiválnak. A visszajelzésekből tudunk építkezni. És pont ez a szentendrei közösség összetartásának az egyik kovásza. Ha közel engedlek magamhoz, többet tudsz meg rólam, elfogadóbb leszel velem szemben, mert megértesz belőlem valamit.
Hogy nem vagyunk egymásnak idegenek, ezt tudja nagyon ez a város.
SH: Amennyire nagyvonalú és nagyon sokszínű ez a fesztivál, ugyanannyira pici is. És pont ez teszi kedvessé és bájossá.
Vasvári Csaba és Solymosi Heléna (Fotó/Forrás: Szentendrei Teátrum)
A kezdetben kis fesztiválok sok esetben túlnőnek saját magukon. Nehéz megállni, hogy itt ne ez történjen?
SH: A legtöbb fesztivál csak a helyszínt adja, ahova leviszik a produkciókat, pár napra leköltöznek a művészek. Itt viszont sok esetben a saját portáikon hoznak létre amatőr produkciókat, például a helyi kőfaragó mester vadidegeneknek főz pörköltet, s meghívja a jazz-zenész barátját, aki közben zenél. Ezek a helyzetek, a beszélgetések, élmények egyszeri dolgok, nem jönnek vissza máskor. S ez a szépsége: a megismételhetetlen emberi történetek. A családias programok mellett természetesen vannak nagyobb léptékű programok is.
A Szentendrei Teátrum, a TEÁTRUM50, az ArtCapital és a Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva egymásba ölelkezik, részei egymásnak.
VCS: Olyannyira, hogy a TEÁTRUM50-et a jövő szezonig szeretnénk ünnepelni. Timár Andrással, a kutatás vezetőjével a hétvégére összeállítottunk egy utcatárlatot, mely a fél évszázad esszenciáját, ízét, hangulatát mutatja meg. Nem titkolt szándékunk, hogy a látogatók keressék fel a TEÁTRUM50 honlapunkat is, ahol a kutatásnak köszönhetően elképesztően gazdag információs bázist és egyedülálló fotó, plakát, hang és filmanyagot gyűjtöttünk össze.
Vasvári Csaba és Solymosi Heléna (Fotó/Forrás: Szentendrei Teátrum)
SH: Az ArtCapital finisszázsa egybeesik a Fesztivállal, különböző szálakat szövögetünk egybe. Van ennek valami szakralitása is, hogy valami véget ér, de abból egy új megszületik. Ez adja a város egyediségét. Fontosnak tartom, hogy a hagyományt mindig újragondolva tudjuk bemutatni. A Söndörgő Fesztivál sok éven keresztül az egyik leglátogatottabb eseménye volt Szentendrének, de különböző okok miatt vége lett. Most visszahoztuk a Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztiválba. A szerb egyháztól megkaptuk a Preobrazsenszka templom kertjét, Eredics Kálmánék egykori házának az udvarát az új tulajdonos odaadta a fesztivál idejére, és a Vujicsics teret is belakjuk.
Három napra a saját családi élményeik elevenednek fel ezeken a helyeken, ahol kis együttzenélések jönnek majd létre.
Nagyon gazdag képzőművészeti, zenei, gasztronómiai programot kapnak az idelátogatók. Ugyanakkor elértük a város befogadóképességének határát, nagyon át kell gondolnunk, hogy a város kulturális értékeit szembe akarjuk-e állítani a mennyiséggel. Tudatosan tervezzük, hogy milyen programokon keresztül hány embert szeretnénk megszólítani. Elindultunk egy fenntartható fesztiválkultúra irányába, ami természetesen magával vonja azt is, hogy környezettudatosak vagyunk. A Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztivállal meg szeretnénk mutatni magunkat a távolabb élőknek is, a többi fesztivállal legfőképp a régiót igyekszünk szolgálni. Meg szeretnénk őrizni Szentendre kisvárosi léptékét, jellegét.
hírlevél
