Plusz

Kisasszony, járt Ön már valaha a Volksbühnén?

2010.10.15. 16:25
Ajánlom
Ez nem egy magán-napló, hanem nektek szól, igyekszik a színházra és a színházi létre koncentrálni. Egyúttal próbálok személyes és szabad maradni, és mindent elmondani, ami érdekes lehet Berlinben egy ösztöndíjas dramaturg-hallgatónak, Budapestről.

Szeptember 28.

Egy hónapja Berlin. Be kellene kicsit mutatkozni, ki vagyok, mit csinálok egyáltalán, itt meg pláne. Ez nem egy magán-napló, hanem nektek szól, igyekszik a színházra és a színházi létre koncentrálni. Egyúttal próbálok személyes és szabad maradni, és mindent elmondani, ami érdekes lehet Berlinben egy ösztöndíjas dramaturg-hallgatónak, Budapestről, többé-kevésbé színházi szemmel nézve. Szóval lesz benne konstruáltság, nincs élőkamera, szerkesztek! Viszont remélem, hogy kialakul valami kontaktus közöttünk így minden hónap harmadik péntekjén, hogy érdekesnek találjátok, amit meg akarok osztani, és ígérem, izgalmas leszek. Ami nem nehéz, tekintve, hogy Berlin csodálatos. (Érdeklődők ezen a ponton hallgassák meg a "Berlin du bist so wunderbar" című dalt a youtube-on.)

Szeptember csak úgy

A Volksbühnén vagyok gyakorlaton. A társulat nagyjából 14 színészből áll, mert a színészeknek nem éri meg leszerződni sehova. Kicsi a fizetés, nagy a kötöttség. Ehhez képest van öt dramaturg és két dramaturg-asszisztens. A rendszer tiszta hierarchia, az ember harmincvalahány éves koráig csak asszisztens, vagyis mindenfélét szervez, fordít, könyvtáraz, fénymásol, jegyzetel. Én nagyjából asszisztensi feladatokat látok el egyelőre, várom a próbakezdést, hogy láthassam Castorfot próbálni. A darab Walter Mehring: Kaufmann von Berlin című írása lesz, a húszas évekből, zsidókérdést, spekulációt és az inflációs Németországot érintve. Sokan azt gondolják, erre nem lesz közönség. Sőt, egyes dramaturgok szerint sem biztos, hogy jó a darabválasztás, lévén, hogy a közönség nem ismeri, így nincs mivel összehasonlítania a Castorf-értelmezést. Szerintem ez az álláspont abból fakad, hogy a darab önmagában nem kimondottan érdekes. Emellett eddig két premier: a Castorf rendezte Csehov-komplexum a Három nővérből és a Parasztok című novellából, és egy Gotscheff-rendezés. A Castorfot láttam korábban a Wiener Festwochenen is, másodszorra is izgalmas, a színház balos gondolatiságába passzoló produkció. A Gotscheff-rendezés alapvetően statikus beszédszínház Godard: A kínai lány című filmje alapján, a nézők nagy része előadás közben távozik. Ezzel szemben a Deutsche Operben látott, színházi értelemben teljesen unalmas Tosca üdvrivalgást vált ki, persze az énekesek világhírűek. 

Szeptember 30.

Ma láttam két embert is esernyővel biciklizni. Pár napja egy másikat, aki az egyik kezével telefonált, a másikkal cigizett, a két lábával tekert. Vennem kell egy biciklit.

Frank Castorf azt mondta az új darab koncepcióját ismertetvén, hogy van egy nagy nehézség: nincs valódi szerelmi jelenet. Pedig ha nincs szerelmi jelenet, a színház és mindenféle művészeti ág rögtön nehéz helyzetbe kerül.

Október 4.

Színész-meghallgatások a Volksbühnén. Összesen nagyjából húsz jelentkezőre jut idő, mindenki egy házbéli rendező vagy dramaturg ajánlásával érkezik, külsősök nincsenek. Hihetetlen, hogy mennyire meg lehet szokni egy játéknyelvet. Később egy dramaturg meg is jegyzi: mindenki azt hiszi, hogy nálunk kötelező ordítani. A közepesen érdekes többség mellett egyetlen valódi hiba csúszik a gépezetbe - egy lány Luisét hozza az Ármány és szerelemből (már a választás szöget üt a fejembe), ráadásul elképzelt partnerrel folytat dialógust, még furcsább, hogy pszichológiai realista játékmódot követ. Mindezt közben nem fogalmazom meg magamban, nem is tudom, mi a gond, csak feszengek. Dimiter Gotscheff egy ponton félbeszakítja a lányt, és igen lényeglátó kérdést tesz fel: Kisasszony, járt Ön már valaha a Volksbühnén? A nemleges válasz hallatán belémcsap a felismerés - hihetetlen, mennyire meg lehet szokni egy játéknyelvet.

Október 5.

A Kaufmann von Berlin próbája a próbaszínpadon, egy irtó messzi gyárépületben. A próba eredetileg két és fél órásra van tervezve, ami eleve rövidkének tűnik. Frank Castorf 40 percet késik, utána a színészekkel hosszasan megtárgyalja az ember pótolhatóságát a színházi szakmában a nemrég elhunyt Christoph Schlingensief kapcsán. További hosszas percek telnek el a tanácstalanságnak szentelve, ám nyugodtan. Majd Castorf hirtelen vérszemet kap, percenként ötvenet instruál, mintha egy valaha látott filmet rekonstruálna - így rendelkezi le a stáb nagy része számára beazonosíthatatlan jelenetet. Majd vidáman hazaküld mindenkit a próba vége előtt negyedórával.

Október 6.

Lassan végig akarom nézni a Volksbühne repertoárját. Ma Dimiter Gotscheff Ivanovja van soron, 2005-ben mutatták be. Az egész előadás üres színpadon zajlik, de végig megy a füstgép, így leginkább a mennyországra emlékeztet a színpadkép. Negyedik felvonás nincs, a produkciót egy, a Cseresznyéskertből átemelt Lopahin-szöveg zárja. Óriási a taps, legalább hatszor jönnek vissza a színészek. Gonoszul a két héttel ezelőtti Gotscheff-premier jár az eszemben, hogy akkor bezzeg csak egy-két percig tartott az éljenzés. Gonoszul, ismétlem, mert az Ivanov nagyon izgalmas előadás, kiváló színészi teljesítményekkel, hihetetlen rendezői könnyedség és komoly gondolatiság jellemzi. Örülök ennek az Ivanovnak.

Október 7.

Ma egy Castorf-rendezést nézek múlt februárból, Jakob Michael Reinhold Lenz: A katonák című darabját vitték színre. A drámát sem ismerem, sőt, soha nem hallottam róla, annál izgalmasabb a dolog. Főleg, miután megtudom, hogy polgári szomorújátékról van szó. Hihetetlenül vicces a Castorf-féle előadás, mintha a rendező magát a rendezői szakmát akarná parodizálni, állandóan nehézkesen, hosszasan és feleslegesen mozgatják a díszletet alkotó paravánokat, majd mindenki rendre rájuk esik, feldönti őket, szakad szét a színház. De ehhez a koncepcióhoz sem ragaszkodik Castorf, idővel kiürül a színpad, és a vicc teret ad a társadalomkritikus végkifejletnek. Alapvetően az első két- és háromnegyed órát élvezem, de azt nagyon. Vicces fickó ez a Castorf.

Ja, és a Volksbühne közönségében kifejezetten sok a fiatal, akik szemmel láthatóan nem iskolai szervezésben, kötelező jelleggel járnak színházba. Sőt, még punkok is vannak. De idős házaspárok is, színházi ünneplőben. És a ruhatár ingyenes ÉS nem kötelező.

Október 11.

Ma egy ember megkérdezte az utcán, hogy megölelhet-e. Félszegen igent mondtam, meg is ölelt. Majd udvariasan megköszönte és továbbment. Berlin.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Kórházba került Rost Andrea

„Szeretettel és együttérzéssel gondolok minden embertársamra, aki a fertőzéssel küzd!” – írta Facebook oldalán Rost Andrea, akit a bejegyzés tanúsága szerint néhány napja a Szent László Kórházban kezelnek koronavírussal.
Vizuál

Beintett a teknős a fotósnak, díjat ért

Átadták az idei Comedy Wildlife Photography díjakat, ami immár hat éve díjazza az év legviccesebb természetfotóit. A rangos megmérettetésre ebben az évben 44 döntős kép közül választották ki a legjobbakat.
Klasszikus

Korán megkapta Kocsis áldását – Berecz Mihály a Kult50-ben

„Születésem óta a zene állandó része életemnek”, írja az 1997-es születésű Berecz Mihály rövid önéletrajzában. Valóban így van. De a zene kezdetben nem a klasszikus műfaj köntösében volt jelen az életében, hanem a népművészet révén.
Színház

Újabb házassági leckék középhaladók

Ősbemutatóra készül a Centrál Színház, ugyanis október 30-án mutatják be az évek óta nagy sikerrel futó Házassági leckék középhaladóknak folytatását. Florian Zeller francia író gondolta újra az eredeti előadás alaphelyzetét és még egy estére összehozta a szereplőket.
Klasszikus

Egmont-nyitány tízezer tüntető előtt – interjú Juhász Bence karmesterrel

Október 23-án hatalmas tömeg állt ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem mellett. A Független Zeneakadémisták Szimfonikus Zenekara pedig egy olyan zeneművet vitt utcára, amellyel történelmi időket idézett: Beethoven forradalmi Egmont-nyitányát. Juhász Bence karmester beszélgetésünkben felelevenítette a különleges előadást.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz koronavírus

Minden kulturális intézményt bezárnak Németországban a járvány rohamos terjedése miatt

November 2-tól szinte minden kulturális intézmény bezár egy hónapra Németországban. A részletekről Angela Merkel kancellár tájékoztatja a lakosságot. A bevételkiesés 75%-át megtérítik.
Plusz magazin

„Az igazi beszélgetés az, amiben az igazság megmutatja magát” – Feldmár András 80 éves

Úgy véli, szabadságra vagyunk ítélve, és ez nehéz dolog. Hiszen ez nem a saját szabadságunkat jelenti, hanem elsősorban az élet szabadságát. És ha bántanak, akkor szabad arrébb menni. Sőt, kell. Születésnapját ünnepli a Kanadában élő pszichoterapeuta és gondolkodó, Feldmár András.
Plusz hír

Állami kitüntetéseket kaptak művészeink október 23. alkalmából

Állami kitüntetéseket és egészségügyi díjakat adott át Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Latorcai Csaba, a tárca közigazgatási államtitkára hétfőn Budapesten.
Plusz kult50

Petőfi menedzsere – Takács Ákos a Kult50-ben

Ezreket mozgat meg, százezreket ér el. A Red Bull Pilvaker ötletes performance-ként indult, mára viszont komoly misszióvá vált, amely kreatív módon népszerűsíti a magyar irodalmat a fiatalok körében. Ötletgazdája, Takács Ákos talán maga sem gondolta az elején, hova jut majd el a kezdeményezésük.
Plusz felhívás

Szerkesztő-újságírót keres a Fidelio

A Fidelio Magazint és a fidelio.hu-t kiadó Programmagazin Kiadó Kft. a hazai és nemzetközi kulturális életben jártas munkatársat keres szerkesztő-újságíró pozícióba.