Ebben a levélben arra kéri féltestvérét Kiss Ernő, hogy ne haragudjon senkire, és bocsásson meg ellenségeinek.
A levélben emellett a tiszt hitet tesz a Habsburg uralkodóház iránti hűsége mellett, valamint arról ír, hogy megpróbált közbenjárni a két birodalomfél közötti béke érdekében, és hiába kérte elbocsátását a magyar kormányzattól. Utóbbi állítást más történelmi adatok is megerősítik, eszerint Kiss Ernő 1849. januárban kérte elbocsátását, amit Kossuth Lajos egy udvarias, de határozott levélben megtagadott.
A levelet a Központi Antikvárium árverésén vásárolta meg a levéltár az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával. A dokumentumot korábban magántulajdonban, a kutatástól elzártan őrizték. Kiss Ernőnek eddig két búcsúlevele volt ismert. A háromoldalas levél tartalmi elemeiben megegyezik a korábban is ismert Kiss Ernő-búcsúlevelekkel - mondta el az eseményen Németh György főlevéltáros. Hozzáfűzte:
Kiss Ernő dúsgazdag örmény családban született, egyike volt a kevés magas rangú császári tisztnek, akik átléptek a magyar honvédségbe, és végigszolgálták a szabadságharcot.
Ezért Kossuth Lajos mindvégig nagy megbecsüléssel övezte. Kiss Ernő a magyar huszár eszmény megtestesítője volt. A szabadságharc kezdetétől a szerb felkelők ellen harcolt, nevéhez fűződik az első jelentős magyar győzelem, a perlaszi szerb megerősített tábor elfoglalása. A pákozdi csata előtt majdnem őt bízták meg a magyar fősereg irányításával. Az 1849. januári pancsovai vereség után lemondott a délvidéki hadtest irányításáról, ezt követően adminisztratív munkát végzett, és több ízben is helyettesítette a hadügyminisztert. Kiss Ernő ítéletét elsőként hirdették ki az aradi tizenhármak közül. Kivégzése után tisztiszolgája titokban kihantolta és álnéven temette el az aradi temetőben. Néhány hét után Katalinfalván temették újra, itt 16 évig nyugodott, majd az eleméri családi kriptában lelte meg végső nyughelyét.
(Fejléckép: MTI / Szigetváry Zsolt)