Teljesen lenyűgözött, hogy létezik ilyen magyar irodalom. A Sorstalanság volt az a regény, amelynél először éreztem, hogy nemcsak fényképezni szeretném, hanem megrendezni is

- fogalmazott Koltai Lajos.

Koltai Lajos (Fotó/Forrás: lauder.hu)

Az operatőr-rendező felidézte, hogy amikor elmondta a véleményét Kertész Imrének a Sorstalanság első forgatókönyvéről, amelyet Spiró Györggyel együtt írt, Kertész nagy örömmel fogadta: "na végre érti valaki, amit írtam".

Tudtuk, hogy nagy feladat ezt lefordítani a filmes nyelvre, de rögtön elhatároztuk, hogy ezt együtt fogjuk megtenni. Meggyőztem őt, hogy a fiú lelkéből akarok kiindulni, abból akarok kilátni, annyit, amennyit ő meg akar érteni ebből az elképesztő és lehetetlen világból, ami körülveszi

- mesélte a film születéséről.

A filmet barátokként, közösen készítették elő, Kertész tíz oldalanként küldte Koltainak a forgatókönyvet, és "visszatette azokat az érzelmeket, amelyek előzőleg hiányoztak a könyvből", amelyek nélkül Koltai szerint ez a film nem létezik. Abban is megállapodtak, hogy a film érzelmes lehet, szentimentális viszont semmiképpen.

A forgatásra Kertész Imre csak egyszer látogatott el, mert nagyon megviselte a díszletként felépült koncentrációs tábor.

De állandóan ott volt mögöttem, ott volt a segítő keze, a forgatókönyvben az a támaszték, amelybe az elveszett pillanatokban bele tudtam kapaszkodni. Ez volt a jellemző a kapcsolatunkra is: kölcsönösen gyümölcsöző volt.

Koltai megemlítette azt is, hogy Kertész többször is részt vett a Sorstalanság vetítésein, és elmondása szerint mindig talált benne egy rejtett részletet, szépséget, ami megörvendeztette.

"Nagyon elmenőben volt már" - mondta a rendező a 87. évében csütörtökön elhunyt Kertész Imréről.