Alig több mint fél éve futott a mozikban a Joker, a Joaquin Phoenix főszereplésével készült anarchista-realista Batman-film, amely sokak szerint úgy kinyírta a franchise-t, ahogy van. A későbbi denevérember apja, Thomas Wayne pökhendi milliárdos volt benne, a kis Bruce elkényeztetett kisfiú, ezüstkanállal a szájában. A bohóc pedig egy kisemmizett, az életben rengeteg handicappel induló férfi, Arthur Fleck.
Ugyanabból a társadalmi osztályból, akik most zavargást, rendbontást, anarchiát hirdetnek Minneapolisban, Los Angelesben, New Yorkban, az egész Egyesült Államokban.
Akkor azt írtuk a filmről: Arthur Fleck, a Joker nem az, akiből „anarchista próféta lehet, hanem az a figura, aki bármikor megszülethet közöttünk”. Nem dicsérte a filmet az amerikai sajtó egy része. Bagatellizálták, hiteltelennek nevezték. „Komoly, de felszínes” – írta a Guardian, a New York Times egyik kritikusa egyenesen azzal döngölte a földbe, hogy „nem elég érdekes ahhoz, hogy beszéljünk róla”. Közben azzal vádolták, hogy erőszakra buzdít, az incelkultúrát, a fehér felsőbbrendűséget, a cél nélküli anarchiát propagálja. Érdemes azon elmerengni, hogy ezek az orgánumok miért nem ismerték fel, hogy amiről a Joker szól, reális veszély. Nagyon is valós szcenárió.
Kapcsolódó
Szimpátia az ördöggel – Kritika a Jokerről
A Joker fantáziái veszélyesek, de ez nem jelenti, hogy nem érdemes farkasszemet nézni velük. A Batman-franchise legújabb filmje nem szuperhősfilm, és Joaquin Phoenix zsigeri alakítása teszi naggyá. Spoilermentes kritika.
Hogy amikor a film csúcspontján – amely egyébként kísértetiesen emlékeztet a most Minneapolisban, Los Angelesben stb. rögzített képsorokra – az emberek utcára vonulnak, hogy szétverjék a rendszert, amely nem tetszik nekik, a nézők nagyobb része zsigeri, megmagyarázhatatlan bizsergést érzett. Elégtételt.
(Most tekintsünk el attól, hogy a Jokerben milyen bőrszínű tömeg okoz anarchiát: fehéreket látunk a mozivásznon, viszont tudjuk, hogy fekete rendbontókat ábrázolni filmen bajos, mert a PC-közeg rögtön az alkotókra nyomja a rasszizmus bélyegét.)
Ismeretlen férfi sétál el egy bostoni rendőrautó előtt május 31-én, a George Floyd-gyilkosság miatti tüntetések közepette. (Fotó/Forrás: Matthew J. Lee/The Boston Globe via Getty Images)
Ezért juthatott el a film az egymilliárd dolláros bevételig. Az az anarchia, amit a nézők a képsorokon láttak, képviselte őket. Ez az érzés nem racionális, nem tudatos politikai cselekvés, hanem irracionális. Épp annyira, amennyire irracionális, hogy most a tüntetők egy része dühében kisboltokat ver szét, lop és rabol. Akármennyire a rasszizmusról szólnak a jelenlegi megmozdulások, sejthető, hogy nem csak azzal van problémájuk a tüntetőknek. Sokkal kiterjedtebb a diszfunkció, ami feltárul most Amerikában.
Nemcsak a feketék lázadnak, hanem az az alsó- és középosztály is, amely hiába viseli a közterhek nagy részét, pénzükből olyan rendőrséget tart fenn a kormányzat, amely ellenük gyakrabban intézkedik.
A Trump-kormányzat alatt egyértelműen szétnyílt az olló: a felsőbb osztályok gazdagodnak, az alsók elszegényednek, a polgári közép nyilvánvalóan lefelé csúszik. Azok a tömegek, akik most George Floyd neve alatt gyülekeznek, főleg feketék, de nem csak kisebbségek: a fotókat nézve sok közöttük az elszegényedő fehér, akiket pejoratíve „white trash”-ként emlegetnek. Akik éppúgy elszenvedői a túlzó rendőri intézkedéseknek, és akik lehetetlennek tartják, hogy kitörjenek.
(Egy sor kutatás mutatja, hogy a szegényebb negyedekben könnyebben intézkednek, bírságolnak, állítanak elő rendőrök ugyanazért, mint egy jobban szituált környéken. A Trump-adminisztráció mégis inkább azt kommunikálja, hogy a „rendőrellenes” hangulat egyszerűen a bűnelkövetés következménye, és nem azé, hogy a rendőrség sokszor korrupt módon jár el.)
Tüntetők amerikai zászlót égetnek a Fehér Ház közelében május 31-én, Washingtonban. (Fotó/Forrás: Alex Wong/Getty Images)
Félre ne értsen senki: nem üdvözlöm, ami az USA-ban történik. Még kevésbé ünneplem az erőszakot, ami a megmozdulásokkal jár.
Csupán megdöbbent, hogy az, ami fél éve egy elmezavaros bohócfigura anarchista ábrándja volt egy hollywoodi film vásznán, ma tapintható az utcákon.
Az már a helyzet iróniája, hogy ahogy a kollektív pszichére rátapintó Joker sikere a több milliárd dollárt érő DC-t gazdagította, az amerikai zavargásokat is átszövi a kapitalizmus csavaros logikája. Sokan a tüntetések hitelességét kérdőjelezik meg, látva, hogy a protestálók egy része (kisebb része, egyébként) fosztogat, lop. Nos, a világ végét könnyebb elképzelni, mint a kapitalizmus végét, és a posztvilágháborús társadalom, amely bedőlt a hiedelemnek, hogy minden pénzben mérhető, frusztrációját is csak ezen hiedelem berkein belül tudja kifejezni. Egy olyan világban, ahol a pénz látszólag hatalmat jelent, és amelyben egyre kevesebb a társadalmi mobilitás, logikusan lopással hatalmat is lehet szerezni.
Donald Trump amerikai elnök a Szent János Templom felé sétál, a háttérben a George Floyd-gyilkosság miatti tüntetések falfirkái. (Fotó/Forrás: Shawn Thew/EPA/Bloomberg via Getty Images)
A kormányzat talán elképedéssel nézi, hogy mi folyik az utcákon, de nem mondhatja, hogy nem voltak jelek. Amikor február 23-án Ahmaud Arberyt, a fekete fiút két fehér lelőtte futás közben, két hónapig semmi nem történt az ügyben. Amikor március 13-án Breonna Taylorhoz, egy fekete nőhöz a rendőrség kopogtatás nélkül betört, hogy drogot keressenek (nem találtak), és agyonlőtték, az ügyészség a nő barátja ellen emelt vádat, a rendőröket csak akkor vonták felelősségre, amikor már országos hír lett az ügyből.
Amerika elveszítette bizalmát a rendvédelmi szervekben, de a rendszer előtte is recsegett-ropogott. Az alsó- és középosztály nem érzi képviselve magát a társadalomban, egyre nehezebben boldogul a kapitalizmusban, a globális cégek, a Wayne Enterprises-féle gigavállalatok aranykorában, és egyre kevésbé érzi azt, hogy a törvény megvédheti őt.
Thomas Wayne-nek nem kell félnie, hogy orrba vágja Arthur Flecket, hiszen pénze van. Ezek a motívumok mind ott vannak a Jokerben, amelynek kivételes közönségsikerén illett volna elgondolkodni.
hírlevél
