1962-ben a Ki mit tud-on kezdődött; Koncz Zsuzsát és gimnáziumi osztálytársát, Gergely Ágit az egész ország megismerte és a szívébe zárta. Azt azonban senki nem gondolta, hogy az egyik „Gézengúz" 2014-ben, 37 albummal a tarsolyában a 10. Jubileumi Nagykoncertjére készül majd a Papp László Budapest Sportarénában.
A vetélkedő után Koncz Zsuzsa a nagy generáció sztárzenekaraival énekelt; előbb az Omegával, majd az Illéssel és rövid időre csatlakozott a Metróhoz is. Főleg egyetemi klubokban tartották a bulikat, a fiatalok körében zajos sikereket arattak, miközben az életre is készültek; mérnöki, orvosi vagy közgazdasági tanulmányokat folytattak, a közös zenélések máig tartó baráti és munkakapcsolatokat eredményeztek.
Koncz Zsuzsa számára - anélkül, hogy ezt különösebben ambicionálta volna, hiszen ő a jogi egyetemre járt - az Illés zenekarral felvett, Rohan az idő című dal jelentette a nagy áttörést. Szörényi Levente szerzeménye (a szövegíró S. Nagy István) a magyar nyelvű rockzene első felvétele lett. A korong minden eladási rekordot megdöntött, és ezzel megnyitotta a hazai hanglemezipar új korszakát.
Koncz Zsuzsa Bródy János szövegeiben megtalálta azt, ami számára igazán izgalmas volt: a zene segítségével elmondani mindazt, ami a világban érdekelte. A politikai szigor, az alkalmi cenzúra sem fogott ki rajta, ha Bródy szövegei nemkívánatosak voltak, verseket énekelt; Arany Jánostól József Attilán át Kányádi Sándorig, többek között Bródy János zenéjével is.
A 80-as évektől kezdve Koncz Zsuzsa dalszerzőinek népes társasága egyre bővült: Bródy János és Tolcsvay László mellett Bódi László „Cipő", Lerch István, Bornai Tibor, Gerendás Péter, Závodi Gábor is beállt a sorba. A szövegírók, költők között megjelent a fiatal generáció: Tóth Kriszta és Karafiáth Orsolya is.
hírlevél
