Plusz

Kórus született!

Ahhoz, hogy a jezsuita barokk zene újra felcsendüljön San Miguel-ben, bizony kórus is kell, hisz a (zömében egyházzenei) repertoár 80%-át kórusos művek képezik. Hajj, de milyen messze vagyunk még attól hogy felcsendüljenek azok a misék...

Kórus született!

Na meg én is, már 32 éve... így aztán együtt ünnepeltük a születésnapunkat február utolsó vasárnapján. De kezdjük az elején.

Február harmadik hetében újabb reklámhadjáratra indultam az iskolákba. Ezúttal a tizenkét éven felüli ifjúság volt a célközönség; a teljesség igényével végigjártam hát a város valamennyi 7. és 8. illetve középisolai osztályát, kiselőadást tartva nekik a város jezsuitakori zenei múltjáról, és apellálva lokálpatrióta öntudatukra - tudniillik hogy micsoda szégyen, hogy minden környező városnak van már kórusa, csak San Miguel-nek nincs, és hogy szükség van rájuk, hogy megmentsük a város becsületét... - invitáltam őket alakuló kórusunkba. Némeik osztályt tehetségkutatás-képpen meg is énekeltettem, de gondolhatjátok, hogy ez nem túl népszerű ötlet volt a tinik körében.

Aztán eljött a február 15-e, az első kóruspróba napja, és este hétkor, a zenekari próba után egy lélek sem várt a próbateremben. Illetve egy-két zenekari tag átpárolgott, érdeklődve. Hát elkezdtünk beénekelgetni, légzési gyakornatokat csinálgatni, és lassan szívárogtak az emberek (ez egyébként azóta sem változott: minden próba úgy kezdődik, hogy jobb esetben 1-2 lézengő alak van a próbaterem előtt próbakezdéskor. De nem szabad rájuk várni, ezt megtanultam: el kell kezdeni a próbát egyedül-ketten-hárman, aztán tudja a jó ég honnan, jönnek a kórustagok.) Az első próbán 7-en 8-an voltunk. A második hét végére 20 körüli létszámra fejlődött a kórus. Megkeresett néhány idősebb hölgy is, Doña Juana-val (spanyol tanárom) az élen, hogy szintén szívesen énekelnének. Hosszan töprengtem, hogy külön kórust alapítsunk-e, vagy összeeresszük őket az ifjakkal, mostanra úgy tűnik, működik a vegyes korosztályú kórus. Pusztán a zeneiskola adminisztrációjában megoldatlan kérdés még, hogy a 70 fölötti tagok is „növendék"-ként fognak-e szerepelni a nyílvántartásban... :o)

Kórusunk tagjai között nem kevés a zenekaros sem, ami bár nagyon örvendetes, hisz nagyon jót tesz nekik, ha énekelnek is, hisz javítja az intonációs készséget, másfelől viszont, előre gondolkodva elgondolkodtat, hogy zenekar+kórusos művekben valyon ki fog hegedülni, ha a hegedűsök énekelnek...? De ez a probléma még nagyon messzi, mert egyenlőre a kórus nagy része még igencsak ott tart, hogy a hangját keresi, és minden kórusvezetői furfangomat latba kell vetnem, hogy egyáltalán egy általam előénekelt hangot azonos magasságban ki tudjak belőlük szedni. Én persze készültem az első próbára mindjárt a fél kórusirodalommal, hogy mi mindent fogunk énekelni, de hamar rájöttem, hogy lényegesen lassabb tempóra kell kapcsolnom. Na, a helyzet nem reménytelen, fejlődőképesek, de nagyon lassan haladunk.

Egy-két kezdeti kudarc után kikerestem hát néhány kis amplitudójú Taizé-s éneket (Confitemini Domino, Ubi Caritas), és megkezdtem a „beidomítást", szinte hangról hangra, ötvenmilliószor ismételve minden kis motívumot. Mikor decemberben a San Ignac-i zeneiskola kórusvezetője ismertette velem a próbarendjét: naponta próbál, szólamonként külön, és csak hetente egyszer, pénteken együtt, európai fejemmel nem igazán értettem, hogy erre miért van szükség. Most már kezdem érteni... Naaaaagyon nehézkesen tanulnak.

Mivel a kórus a 12 évnél idősebb kezdőinknek helyettesíti a szolfézs órát, no meg vagyok olyan naív, hogy kottát is fogunk olvasni előbb-utóbb, így a kórus keretein belül is tanítok némi alapvető zeneelméletet, valami olyan szinten, hogy „a kottát öt vonalra írjuk, és mindegyik vonalra és vonalközbe lehet hangokat írni, melyek mennél magasabban helyezkednek el, annál magasabb hangokat képviselnek...". Abban a hitben, hogy mindez amolyan ismétlés a nagyoknak, hát csak úgy lehadartam mindezeket, mint evidens tényeket, mire a reakció: „lassabban!" mert - beleértve a 70 év feletti korosztályt is - ezekről a dolgokról most hallanak először, és körül-belül úgy néztek rám, mintha az egyiptomi hieroglifákról tartottam volna előadást. Azért bárhogyan is panaszkodunk Magyarországon, hogy lám Kodály országában hol tart a zeneoktatás... de azért most látom, hogy ha nem is énekel lapról minden általános iskolát végzett ember, azért Magyarország - ehhez képest - csak elért valamit az elmúlt évtizedekben!
Mostanra, bár nagyon bátortalanul, de próbálkozunk két szólamban (szoprán-basszus) is. Legutóbb már Magnificat-kánonnal is próbálkozunk. Kánont tanulni nagyon praktikus, mert nem kell külön próbálni a szólamokat.

A próbarend is egy hosszú fejtörést okozó kérdés volt. A gond az, hogy a zenekari próba minden hétköznap este 7-ig tart, tehát előbb nem kezdődhet a kórus. Fél 8-kor pedig kezdődik a mise, ezért nem túl népszerű ötlet ekkorra rakni a próbát, hisz sok kórustag - engem is beleértve - szeretne rajta részt venni, némelyikük ministránsként is. Eleinte jobb híján 7-re tettük ugyan a próbát, kedden és csütörtökön, valamint szombaton 10-re. Legutóbbi próbán azonban módosítottunk: minden nap lesz próba, de csak egy óra, mise után, kb. 8.15-től 9.15-ig. Később valószínűleg nem minden nap mindenkinek, csak egyik-másik szólamnak lesz próbája, egyenlőre azonban jobb együtt. Most Carnaval miatt pár nap szünet volt, holnaptól működik az új próbarend, meglátjuk, hogyan válik be. A farsangi őrület után elkezdjük szőni a terveket a Nagyhétre, Húsvétra. Gyűlnek fejemben az ötletek: néhány oda illő Taizés ének (Bleibet hier, In manus tuas, Crucem tuam, Surexit- és Jubilate-kánon...), esetleg ha minden jól megy, egy Bach: Máté-passió korál, egy Kodály: Stabat Mater (épp most kerestem a neten a Stabat Mater spanyol műfordítását).

Mint minden hónap utolsó vasárnapján, február 27-én is zenekaros mise volt, hát ideális kihívás volt a frissen alakult kórusnak, hogy első nyílvános jelenésével erősítse a hívek énekét. Ez volt hát a kórus születésnapja, és az enyémet is ekkor ünnepeltük, mise után, kórussal, zenekarral, és hatttttalmas tortával! Igaz, a kórus/zenekar kissé hiányos volt, mert nagy tömegeket vonzott a konkurens program, ekkor volt ugyanis az éves tehénvásár, sok tánccal, zenével, vásár fiával, és marhával... :o)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

Udvaros Dorottya levesestáljai a Néprajzi Múzeumban

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas színművész megnézte az intézmény Hétköznapi luxus – A királyné asztalától a parasztházig című kiállítását, ahová személyes tárgyait is magával vitte. A látogatásról videó is készült.
Klasszikus

Ez volt az év koncertje 2025-ben

Amilyen színes volt az elmúlt év, olyan változatosnak bizonyultak olvasóink kedvencei: sztárzenekar hangversenye világhírű szólistával, tehetséges fiatalok kamarakoncertje és vidéki fesztivál előadása is szerepel az élbolyban.
Klasszikus

Visszatérő világhírű szólista lép fel a Concerto Budapesttel

Két év után ismét Augustin Hadelich Grammy-díjas hegedűművész, a Yale School of Music tanára lesz a Concerto Budapest vendége az együttes két januári koncertjén.
Vizuál

Enyedi Ildikó: „A legtöbb fa eléggé introvertált, egyik sem túl szószártyár”

Enyedi Ildikó új filmjében arra mutat rá, miért fontos megbékélni azzal a felismeréssel, hogy a világot sohasem fogjuk tudni hiánytalanul megérteni. Az Arany Medve-díjas és Oscar-jelölt magyar rendezőt legújabb alkotása, a Csendes barát kapcsán kérdeztük.
Színház

Karácsony Gergely: „Amíg csak a saját sérelmeinkből indulunk ki, elbeszélünk egymás mellett”

A Kőszegi Várszínház és a Karinthy Színház január 16-án koprodukcióban mutatja be a Kőszegi Vár Lovagtermében A fiú című előadást. Az előadás főszereplőjét, Karácsony Gergelyt kérdeztük, akinek nem ez az első találkozása a szerző, Florian Zeller világával.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Plusz interjú

„Ez a nép többet érdemel” – interjú Peremartoni Krisztinával, aki testközelből élte át az iráni tüntetéseket

A Jászai Mari-díjas színművész január 16-án reggel közösségi oldalán számolt be arról, hogyan sikerült elhagynia Iránt. Peremartoni Krisztinát hazajutásáról, az ott szerzett benyomásairól kérdeztük. Villáminterjú.
Plusz ajánló

Gyógyító irodalom és űrbéli üzenet a XV. kerület magyar kultúra napi programsorozatán

Az irodalom lelki, gyógyító hatását középpontba állító beszélgetéssel indul a Csokonai15 idei magyar kultúra napi programsorozata január 20-án, a folytatásban pedig színházi est, hangverseny és tudományos beszélgetés várja az érdeklődőket.
Plusz gyász

Elhunyt Kolosi Tamás

A Széchenyi-díjas szociológus, üzletember, a Tárki Zrt. és a Líra Könyv Zrt. alapító elnöke hosszan tartó betegség után hunyt el hetvenkilenc éves korában. A társadalmi struktúrával kapcsolatos kutatásai úttörő jelentőségűek voltak a hazai szociológiában.
Plusz hír

Ismét letelt bűvös 70 év: Albert Einstein, Thomas Mann és Török Sophie művei is szabadon felhasználhatók lettek

Többek között Albert Einstein tudományos írásai, Thomas Mann és Dale Carnegie művei, Hajós Alfréd építészeti tervei és a francia avantgárd festészet több kiemelt művészének életműve is szabadon felhasználhatóvá vált 2026. január 1-től
Plusz ajánló

A Duna csodái – útifilmben szerepel az Operaház

A világhírű brit színésznő, Joanna Lumley a közelmúltban egyedülálló kalandra indult a Duna mentén, és a Fekete-erdei forrástól induló utazás során ellátogatott a budapesti Operaházba is.