Kossuth "legsikerültebb egyetlen jó arczképe”

A Magyar Nemzeti Múzeum az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából először mutatja be ezt a kivételes értékű műtárgyat. Kossuth Lajos számos ábrázolása közül ez a dagerrotípia azért kiemelkedő fontosságú, mert ez

a felvétel 1848–49-hez időben közel, 1852-ben, fotográfiai eljárással készült, így teljesen hitelesnek tekinthető.

Kossuth dagerrotípia (Fotó/Forrás: Albert Sands Southworth és Josiah Johnson Hawes / Magyar Nemzeti Múzeum)

Kossuth Lajos a szabadságharc leverését követően, 1851–1852-ben körutat tett az Amerikai Egyesült Államokban, ahol több mint hatvan városban közel 500 beszédet tartott. Célja az volt, hogy támogatókat toborozzon a magyar ügy érdekében. A politikus 1852. április 27-én érkezett a massachusettsi Bostonba, titkára, Pulszky Ferenc – a Nemzeti Múzeum későbbi igazgatója – társaságában, ahol ötvenezer ember köszöntötte. A várost 1852. május 18-án hagyta el. A Boston Daily Evening Transcript című napilap május 17-i számában tudósított arról, hogy

Kossuth kormányzó ma reggel Southworth & Hawes galériájában ült egy dagerrotípiához.”

Az újság másnapi száma már arról adott hírt, hogy Kossuth és titkára térhatású (sztereo)dagerrotípia képmása megrendelhető a műteremtől.

Albert Sands Southworth-t (1811–1894) és Josiah Johnson Hawes-t (1808–1901) az amerikai fotográfia első nagy mestereiként tartják számon. A két fényképész 1843-tól dolgozott együtt, közös cégük 1846 és 1863 között viselte a Southworth & Hawes nevet. A két fotográfus műtermi portré- és csoportképei kiváló technikai színvonalon készültek, számos felvételük a portréfényképezés művészi szintű műveléséről tanúskodik.

Az itt kiállított kép 1893 óta különféle reprodukciókban ismert.

Ekkor hozott haza Krécsy Béla középiskolai tanár egyesült államokbeli tanulmányútjáról az akkor még élő idős fotográfustól, J. J. Hawestól több, Kossuthot ábrázoló dagerrotípiát. Kets Keméthy Mihály washingtoni fényképész reprodukálta ezeket a képeket, míg Franz Würbel litográfiát készített róluk. Ezt követően fényképként is sokszorosították a darabokat, Kossuth Lujza – a mai tudásunk alapján – téves időmeghatározású, ám fontos szavai kíséretében:

Szeretett bátyámnak 1849i legsikerültebb egyetlen jó arczképe”.

kossuth2 (Fotó/Forrás: Ormos Jozsef / Magyar Nemzeti Múzeum)

A dagerrotípia az első gyakorlatban is alkalmazott fényképészeti eljárás, amelyet 1839. augusztus 19-én hoztak nyilvánosságra. Direkt pozitív eljárás, ami közvetlenül pozitív képként jeleníti meg a valóságot. A kép, attól függően, hogy az ezüstjében sötét vagy világos felületet tükröztetünk, pozitív vagy negatív képet mutat.

Minden egyes felvétel egyedi példány, csak reprodukció útján sokszorosítható.

Ez az ún. negyedlemez méretű (kb. 11 x 8 cm) Kossuth dagerrotípia portré J. J. Hawes leszármazottainál maradt fenn. Feltehetően egy sztereodagerrotípia egyik fele. Novomeszky János amerikai–magyar műgyűjtő a családtól vásárolta meg, s 2002-ben megmutatta a Történeti Fényképtár muzeológusainak. Novomeszky váratlan tragikus halála után gyűjteménye több helyre került, ekkor a Kossuth-dagerrotípia eltűnt a múzeum munkatársainak látóköréből. 2015-ben bukkant fel újra.

A fényre, a hő- és páratartalom változásaira rendkívül érzékeny, nehezen bemutatható műtárgy 2015. március 15 – április 2. között a Magyar Nemzeti Múzeum Pulszky termében látható. A műtárgy 24 órás megfigyelését a Kern Kft. mérőműszere teszi számunkra lehetővé.

A dagerrotípiát a Magyar Nemzeti Bank vásárolta meg az Értéktár program keretében, és helyezte el letétként a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Hallgassa meg Kossuth lajos hangját az alábbi felvételen: