Nálunk a Jézuska jár, Amerikában a Télapó - de vannak kevésbé elcsépelt szereplői is a Karácsonynak: például Jólakötturin, az emberevő macska, aki Izlandon szedi áldozatait a legenda szerint.

Kapcsolódó
Bizarr karácsonyi szokások a világban
Van élet a Mikuláson, Jézuskán és bejglin túl is, legalább is, ami a világ többi részét illeti. 5 igazán furcsa karácsonyi hagyományt gyűjtöttünk össze.
Ilyen a Krampusz is, aki mintha pont a Mikulás ellentéte lenne: fején piros sapka helyett szarvat hord, szája szélén nem mosoly, hanem hatalmas agyarak ülnek, haja éjfekete, a magával hozott csengők és láncokhoz pedig karácsonyi dallamok helyett, hanem sírás tapad. Rendszerint nyírfabotot cipel magával, amivel elnáspángolja a rossz gyerekeket - aztán, egyes helyeken az igazán rosszakat le is rángatja magával a föld alá - magyarázza a jelenséget fejtegető National Geographic cikke.
A Krampusz név a német krampen szóból származik, amely karmot jelent. A legenda szerint a Karácsony Ördöge egyenesen a norvég mitológiából származó Hel fia - ő Helheim, a halál birodalmának ura, egy élőhalott figura, akinek arca és teste élő nők részeiből áll; kivéve combjait is lábait, azok ugyanis oszladozó hulláktól származnak.
Személyisége és kinézete egyéb mitológiai alakokkal is hasonlóságot mutat, mint például a szatírokkal vagy a faunokkal.
Legendája legalább százéves, és a német területekről ered, ahol a Karácsony ünneplése már december elején megkezdődik. A Krampuszt a túl tökéletes Szent Miklós ellenpárjaként alkotta meg a mondakör: előbbi a jó gyerekeket édességgel ajándékozza meg, utóbbi pedig a rossz gyerekekre sújt le, és elvonszolja őket odújába.
A folklór szerint állítólag december 6-a előtti éjszaka jelenik meg - ez a Krampusnacht-ként, vagyis a Krampusz Éjszakájaként ismert. Az egybeesés nem véletlen: pont ekkor ünnepelik világszerte a Mikulás napját is, amikor a gyerekek csizmát vagy cipőt tesznek ki, és abba várják az ajándékot ha jól viselkedtek - vagy épp virgácsot akkor, ha rosszul.
A Krampusz hagyományát ma Ausztriában, Németországban, Szlovéniában, Csehországban és Magyarországon is ápolják: ez a Krampuslauf, vagyis Krampusz-futás, amikor részeg emberek ördögnek öltözve árasztják el az utcákat - a cikk valószínűleg a német területeken jellemző krampuszfelvonulásra céloz, ami nálunk Mikulás-járásként ismert. A szokás a Dunántúlon, Csallóközben és az Ipoly mentén maradt fent, a rituáléja szerint pedig szalmába burkolt Mikulás, krampuszok és angyalok ijesztgetik az embereket az utcán, majd az egész egy vidám ünnepséggé alakul - eddigre bizonyos, hogy valóban megtelnek az utcák részeg emberekkel.
De hogy mi értelme borzalmas maskarákba öltözni, vagy épp rémes legendákkal a frászt hozni a gyerekekre? Persze ott van a nevelő célzat, miszerint mindenki viselkedjen jól, és akkor egy szörny helyett a joviális Télapó érkezik hozzá. Ez mégsem magyarázza meg, miért van szinte minden európai országban egy olyan pogány hagyomány, amikor felnőtt férfiak állatnak öltözve dorbézolnak, valamikor December és Húsvét között: a Krampusz mellett ott van az ördögi careto, ami a portugáliai Podence fesztiválját kíséri; vagy épp Franciaországban a l'Homme Sauvage.
A maskarák egyfajta kettős személyiségre utalnak - az álruha alatt a férfiak misztikussá válnak, utat engedhetnek elfojtott, állatias ösztöneiknek. Sokszor az ilyen szokások a termékenységi rituálékhoz kötődtek - így bizonygatták férfiasságukat az állati bőrbe bújók.
Akik pedig még ma is követik a hagyományokat, azok pontosan tudják, hogy ez az egész nem más, mint mese - de azért legbelül valami azt súgja nekik, hogy a régi szokásokban azért csak volt valami
- mondta Geralg Creed, aki bolgár maszkokat tanulmányoz.
A Krampusz pogány hagyománya sok évig eltűnt a köztudatból - a katolikusok kimondottan megtiltották a hozzá kötődő rituálékat, de fasiszták sem szimpatizáltak a mitologikus alakkal: szerintük azért megvetendő a figura, mert a szociáldemokraták találmánya.
A mai popkulturális felfogás szeret ugyanis visszanyúlni a gyökerekhez, és a régi hagyományokat önironikus módon felújítani - manapság mindig van befogadó közönsége a nem tradícionális Karácson-ünneplésnek. A szokásos Mikulás-filmek mellett nemrég a Krampusz is bemutatkozhatott a moziban, és egyre divatosabbak az elcsépelt fagyöngy-dekort helyettesítő krampusz-partik is. Persze mint minden underground dolog, úgy a krampusz is lassan a mainstream áldozatává válik: ma még talán ritkábbak, de ha a trend folytatódik, pár éven belül legalább annyi krampusz-csoki lesz, mint ahány csokimikulás, és a jelmezkölcsönzőkben is mindennapossá válik Karácsony táján az ál-szarv és ál-karom.