Az elmúlt egy-két évben megpróbáltunk Magyarországon – elsősorban az Esterházy család hercegi ágának kulturális örökségét folytatandó – különböző kulturális rendezvényeket szervezni. Megteremteni Budapesten az úgynevezett három pilléres kulturális jelenlétünket – avat be a részletekbe Czigány Balázs. – Az első, a képzőművészeti ág már 2009-óta működik és kifejezetten a kortárs művészekre fókuszál. Ez az Esterházy-díj, amelynek elindítása Schneider Erika nevéhez fűződik és két évente ismerünk el vele kortárs képzőművészeket. De emellett majd szeretnénk a képzőművészet más területén is megjelenni. A másik pillérünk ötéves múltra tekint vissza. Ez az Estöri néven futó oktatási projektünk, ami kreatív történelmi versenyként indult, de ma már inkább társadalomtudományi versenynek hívnám. A neve egy mozaikszó, ami az Esterházy és a töri szavak összeolvadásából jött létre.
Milyen céllal indították?
Egyfelől azért, hogy felfrissítsük a nagy múltra visszatekintő tanulmányi versenyeket, amelyek valahogy megmaradtak szinte ugyanolyannak, amilyenek a szocializmusban voltak. Pedig azóta rengeteget változott a társadalmunk. Ma már egy digitális világ vesz bennünket körül, s ezzel a ténnyel számolnunk kell a versenyben is. Másfelől pedig azért, mert szerettük volna továbbvinni azt a társadalmi szerepvállalást, amit Esterházy V. Pál – utolsó hitbizományi herceg – a tudomány, az oktatás és a művészetek területein fejtett ki az elmúlt évszázad első felében.
Hányan szoktak jelentkezni rá?
Mindjárt az első évben várakozáson felüli volt, 130-150 csapat, közel 100 gimnáziumból jelentkezett rá.
Előzetesen milyen érdeklődésre számítottak?
A legelején azt mondtam, ha 50-100 csapat indul, kezdésnek azzal nagyon elégedett volnék. Ehhez képest, a kétharmadával többen indultak. Eleinte közép-európai versenyt szerettünk volna, azonos korú diákokkal, különböző országokból, akik sokféleképp látják azt a szűken vett közép-európai régiót, ahol élünk. De mindez túl nagy lépésnek bizonyult volna így az elején – főleg a nyelvi különbözőségek miatt. Végül csak magyar gimnáziumoknak hirdettük meg, ám tőlünk független forrásokon keresztül eljutott olyan határon túli gimnáziumokhoz is, ahol magyar nyelvű oktatás folyik. Mindjárt az első évben jelentkezett két csapat Felvidékről és Őrvidékről is, amit ma úgy hívnak, Burgenland. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az is egy határon túli magyar vidék volt. Indult csoport a Vajdaságból és Horvátországból is, s a tavalyi versenyt egy erdélyi csapat nyerte meg.
Legutoljára hányan jelentkeztek?
Körülbelül 140 csapat. A Covid is közrejátszott benne, hogy sok minden az online térbe szorult. Most viszont azt szeretnénk, ha visszajönne a fizikai jelenlét. Nagyon érdekes közösség formálódik az egykori estöris versenyzőkből, és ez akkor tud igazán működni, ha van fizikai kapcsolat a diákok között. Mert – bár nagyon kedvelik az online eseményeket, mégis – azt látjuk, igénylik a személyes találkozásokat.
A versenyen melyik korosztály indulhat?
Gimnáziumi tizedik osztályosok számára írtuk ki. Van egy öt tagú tanárcsapatunk, ők javasolták ezt az évfolyamot. Tizenegyediktől már előrehozott érettségik vannak, a tizenkettedikesek pedig kifejezetten az érettségire fókuszálnak. A verseny alulról nyitott, tehát kilencedikesek és nyolcadikosok is indulhatnak, ha éreznek magukban tudást, elhivatottságot.
Hoztak a versenyek az önök számára is meglepő tapasztalatokat?
Úgy gondolom, hogy társadalmunk nagyon erős individualista irányba mozdult el. Nálunk viszont a gyerekeknek három fős csapatokban kell versenyezniük, amit sikeresen és nagy örömmel művelnek és ez kellemesen meglepett.
Egy kicsit szerettük volna úgy érezni, hogy ez a rendezvény felkészíti őket a nagybetűs életre.
Úgy tapasztaljuk, hogy azok a csapatok működnek jól, ahol a csapattagok egymástól eltérő dolgokban jeleskednek. Az egyik mondjuk nagyon jó történelemből, a másik IT-s dolgokban mozog otthonosan. És van mellettük egy olyan harmadik, aki ugyan mindkét területen hiányos tudással rendelkezik, viszont baromi jó ötletei vannak. Ő az, aki megmondja, mit volna jó csinálni, a másik kettő pedig hozzáteszi azt, amit tud. Ez az egy kreatív, erős személyiség az, aki a motorja az egésznek.
Jó minta, amikor a kreatív embert lehetőséghez juttatják, nem pedig elnyomják. Milyen nyereményeket kapnak a legjobbak?
Digitális eszközökkel jutalmazzuk a kiemelkedő teljesítményeket. Még a Covid előtt rendszeresen szerveztünk egy hetes nyári egyetemet Ausztriába, ahova automatikusan bekerültek első három csapat tagjai. A többieknek további feladatokat adtunk, és az ottani győztes csapatok jutottak be. Úgyhogy 18-20 fős nyári egyetemet szoktunk szervezni. Ez a programsorozat mindig nagy érdeklődésnek örvend.
Hány tanár alkotja a zsűrit és milyen szempontok alapján választották ki őket?
Öt pedagógus van a zsűriben. Olyan, jó iskolákban működő tanárokat kerestünk, akiket nagyon szeretnek a diákok. Ilyen személyiség például Foki Tamás, a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettese, egy hihetetlenül jó történelem tanár. Az ő keze alatt végzett diákok Cambridge-ben saját klubot alakítottak, ahová őt is mindig meghívják. Vagy Menyhárt Sándor, a Kőbányai Szent László Általános Iskola igazgatója. Nagy tárgyi tudása mellett, ő a kreatív elme a tanári csapaton belül, az egész rendezvény motorja. Fontos volt, hogy a gyerekek szeressék ezt a versenyt, mert szerintem az iskolának még mindig van egy olyasfajta hatása, ami összenyomja a diákokat.
Jól sejtem, hogy most egy kicsit a saját élményeit idézi fel?
Lehet… Az volt a fontos, hogy az egészséges versenydrukk mellett, inkább jó hangulatú rendezvényt tartsunk és ha a diákok 15-20 év múlva visszagondolnak rá, az maradjon meg bennük, hogy milyen baromi jók voltak. Olyan történészeket, művészettörténészeket is szerettem volna bevinni a zsűribe, akik nem tanítanak, hanem közintézményekben dolgoznak. A verseny lényege a kreativitás, a feladatok megoldása. Azt is megmutatni, hogyha valaki bölcsészirányt vesz, azzal is lehet boldogulni az életben. A versenyben nagyon fontos még a digitális eszközök megfelelő szintű ismerete. Hogy a feladatok megoldása – a közösségi média bevonásán túl – önálló kutatáson alapuljon. Vagyis a gyerekeknek legyenek saját gondolataik. Kezd kiveszni a fiatalokból a kritikus gondolkodás, amiben közrejátszik mindaz a sok hülyeség, amit a közösségi médiában olvasunk. S ez, érdekes módon, az idősebb korosztályt is megfertőzi.
Valamit valahol olvasni, és azt utána tényként kezelni, elég veszélyes tud lenni.
Mindig elmondjuk a diákoknak, hogy tájékozódjanak, kritikusan olvassanak, és mindig tegyék fel maguknak a kérdést, miután elolvasták, hogy valóban így van-e.

A Vieno String Quartet játszik a EP33 Haydn – Performansz hegedűre, csellóra és koponyára című produkcióban (Fotó/Forrás: Esterházy Magánalapítvány ©)
Mi a következő pillér?
A képzőművészetek és az oktatás mellett, a zenei események támogatása is mindig jelen volt az Esterházyak életében. Az Esterházy név elválaszthatatlanul összefonódik Haydnnal Kismartonban, ahol az elmúlt másfél-két évtizedben rengeteg zenei programunk volt. Éppúgy, mint a Szentmargitbányai Kőfejtőben.
Szeretnénk úgy gondolni, hogy az elmúlt egy-másfél évtized zenei programjainak szervezésében szerzett tapasztalatainkat Budapesten is tudjuk kamatoztatni.
A fővárosban szép számmal vannak remek kulturális rendezvények és ennek szeretnénk mi is részesei lenni. Most már az Esterházy márkanév mögé állva, mint Esterházy Magyarország Alapítvány, ami 2018 óta van jelen Magyarországon. Szeretnénk, ha minőségi rendezvények gazdájaként ismerne meg minket a kultúrát szerető budapesti közönség.
Mi volt a legutóbbi projektjük?
Az Örkény Színházban október 1-jén volt a premierje Esterházy Péter: Harminchárom változat Haydn-koponyára című művének, amit a szerző még 2009-ben, Haydn halálának 200. évfordulójára írt, és a Bárka Színházban mutatták be. Most Kovács D. Dániel rendezésében került színre. Időközben bemutatták az Esterházy-robotot, ami egy életnagyságú, Esterházy Péterre kísértetiesen hasonlító báb. Aki ismeri a darabot, tudja, hogy az író folyamatosan vitatkozik benne saját szereplőivel, és ezt az Esterházy-ént fogja a robot megtestesíteni. Az Esterházy darab mellé Bodó Viktor készített az Örkény Színház társulatának – improvizációi alapján – 33 álom címmel, egy szürrealista elemekkel átszőtt „álom-szkeccset”. Megkeresett minket a Budapesti Őszi Fesztivál vezetése, és ennek nyomán mi is csatlakoztunk ezekhez a produkciókhoz. Egy fiatal vonósnégyest hívtunk meg Budapestre, a Vieno String Quartet, akik még soha nem játszottak Magyarországon. 2019-ben Japánban megnyerték a vonósnégyeseknek kiírt legrangosabb versenyt. Az előadásban egy Haydn- és egy Mendelssohn-művet játszottak. Azért nem csak Haydnt, hogy legyen némi „fűszer” is az előadásban. Különleges ráadás volt, hogy az Örkény Színház színészei az Esterházy-darab egy részét adaptálták a produkciónkba. Készültünk egy Haydntrip címet viselő izgalmas, élő és helyenként interaktív fényinstallációval is. A produkciónk címe EP33 Haydn – Performansz hegedűre, csellóra és koponyára volt, és az érdeklődők október 7-én és 8-án láthatták a Márai Sándor Kulturális Központban. Örömmel mondom, hogy nagy sikerrel.

Az EP33 Haydn – Performansz hegedűre, csellóra és koponyára című produkció tapsrendje (Fotó/Forrás: Esterházy Magánalapítvány ©)
A produkciók egymásra reflektáltak, Bodó Viktoré a Kovács D. Dániel-félére, s az önöké is ugyanarra.
Igen. A megkeresés kifejezetten zenei produkcióra érkezett. Én az olyan előadásokat szeretem, amelyekre az emberek felkapják a fejüket. Nagyobb tapasztalatom van kiállítások szervezésében, gyűjtemények rendezésében, és azt szoktam mondani, hogy egy múzeumi kiállítás csak akkor ér valamit, ha miután megnéztem és elérek az autómig, még mindig érzek valamilyen érzelmi hatást. Mindegy, hogy mit! Imádtam, szerettem, gyűlöltem, nem akarom többet látni… Bármelyik fut végig bennem, a kiállításnak megvolt az eredménye. Ugyanúgy vagyok ezzel a produkcióval is. Ennek szintén ki kell váltania valamilyen hatást!
Kifejezetten könnyű helyzetben vagyunk, hiszen Esterházy Péterrel nem nehéz érzelmeket kelteni. Produkciónkkal az ő emléke előtt is tisztelegtünk.
Nehéz tervezni bármit, de mégis miben gondolkodnak az elkövetkező időszakban?
Ha a Covid engedi, és nem az online térbe szorul a kultúra élvezete, akkor szeretnénk Budapestnek, ennek a lüktető városnak a részévé válni. Tavaszi, őszi jelenlétre gondolok, illetve kezd kirajzolódni egy együttműködés a Tihanyi Apátsággal is. Igyekszünk minden olyan kezdeményezés mellé odaállni – és a tőlünk megszokott színvonalon továbbadni –, amelynek eszmeisége és gondolatisága találkozik a miénkkel.
Támogatott tartalom.