A legtöbb zeneszerző kézzel írja a kottáit, a zenetörténet során azonban több típusú kottaíró masinát is piacra dobtak, hogy megkönnyítsék a dolgukat. Ezek közül a legkülönlegesebb a Keaton Music Typewriter, a Keaton Zeneírógép. A San Francisco-i Robert H. Keaton alkotta meg azt a szerkezetet, amely ma már csak gyűjteményekben megtalálható ritkaság.
Az eredeti szabadalom egy 14-billentyűs írógép volt 1936-ban, amelyet aztán 33-billentyűssé fejlesztett az 1953-as szabadalomra.
A jellegzetes, kör alakú billentyűzettel ellátott szerkezetet az 1950-es években árulták 255 dollárért. A tervezésénél Keaton ügyelt arra, hogy olyan gépezetet alkosson, amellyel nagyon pontosan lehet elhelyezni a karaktereket az öt vékony vonalon.
A billentyűzet egyedi kialakítása azért született, hogy a karakterek két típusát elkülönítse. "Az egyik billentyűsor a bal jobb oldalon az olyan zenei karaktereknek, mint az alsó és felső pótvonalak, amelyek a kottavonalakhoz képest általában ugyanoda kerülnek. És a másik billentyűsor balra a többi karakternek, mint a hangjegyek, szünetjelek, módosítójelek, keresztek, bék, és így tovább, amelyek különböző helyen jelennek meg a kottavonalak között" - írta Keaton.
Ez a különös elrendezés adja Keaton írógépének jellegzetes külsejét.
A bal oldalon található görbe skála lehetővé teszi, hogy könnyen irányítani lehessen, hova kerüljenek a lapon a hangjegyek és a jelzések. A fogantyú fel-le mozgatásával bármelyik irányban 1/24 inch-csel elmozgatható, hova kerüljön a karakter, ezzel a zenei hang pont eggyel feljebb vagy lejjebb kerülhet. Hogy gépelés közben is látható legyen, hova kerülnek a hangjegyek, Keaton a billentyűknek hosszú szárat tervezett.
A kottaírógép ritkaságát jelzi, hogy amikor nemrég egy darabot eladásra kínáltak az Ebayen, az előadó a Carnegie Hall Archívumához fordult, hogy segítsen beazonosítani a gépet és utánajárni a történetének. Az archívum válaszoló munkatársa azonban ugyanolyan tanácstalanul állt a szerkezet előtt. A zenetörténet mellett az írógépekkel foglalkozó szakirodalom is meglehetősen kevés forrással szolgál a kottaírógépekkel kapcsolatban.