A Déryné Program alprogramjaként meghirdetett Határtalan Program keretében a KultUp csapata október 20-án tartott foglalkozást Kárpátalja legnagyobb településének magyar tannyelvű iskolájában, az Ungvári Dayka Gábor Líceumban. „Bár a gyerekek többsége kétnyelvű közegből érkezik, a magyar nyelvű program iránti figyelmük és lelkesedésük megindító volt” – foglalták össze élményeiket a szervezők.
Mint a beszámolóból kiderül, a délelőtt során légiriadóra is sor került, amely a helyiek számára már szinte rutinszerű eseménynek számított. „A tanulók nyugodtan, fegyelmezetten vonultak az óvóhelyre, a program pedig rövid időre megszakadt.
A pincében eltöltött percek mégis különös, emlékezetes hangulatot hoztak,
egy-egy dal, egy mosoly vagy egy bátorító pillantás ismét bebizonyította, hogy a kultúra ott is jelen tud lenni, ahol a körülmények nem hétköznapiak” – írják.
Pomlényi Attila, a KultUp oktatási referense így foglalta össze élményeit: „Szaggatott csengő jelezte, hogy le kell vonulni a kijelölt óvóhelyre az iskola pincéjébe. Rutinszerűen, rendezett tömegben vonultunk a diákokkal közösen, akiket látszólag semmilyen szinten nem billentett ki ez a helyzet, hiszen ez heti rendszerességgel zajlik. Számunkra nem volt ennyire megszokott, főleg mert a foglalkozásokat és előadásokat is le kellett állítani, amikor az igazgatóasszony jelezte, hogy indulás a pincébe. A mondat: »Légiriadó van, menni kell az óvóhelyre«, nem volt szokványos ebben a hirtelenségben, az ismert körülmények és a munkácsi események tudatában. A pincében körülbelül 30 percet töltöttünk, a diákok külön helységekben foglaltak helyet. Egyikben Szabó Bence operaénekes rögtönzött jelleggel Padlás-dalokat énekelt, emelve a helyzet komolyságát.”
A 2024-es KultCamp esemény résztvevői (Fotó/Forrás: karpataljalap.net / Déryné Program)
Dr. Adamovich Ferenc Tamás táncművész, pedagógus – aki most először élt át hasonló helyzetet – így emlékezett vissza: „A légiriadó idején azonnal a pincébe vonultunk. Tudtuk, hogy valós veszély áll fenn, és a protokoll szerint jártunk el.
Lent ülve átéltem, hogy közösen vállalunk felelősséget egymásért.
Különösen figyelemre méltó volt, hogy Szabó Bence elénekelte a Fényév távolság című dalt, amivel a helyzet feszült pillanatait oldotta, és a közösség élményeit összekapcsolta. Ez a helyzet a színház és a valóság közös terében zajló drámai pillanat volt, amelyben a művészet eszközével segítettünk kezelni a körülményeket és erősítettük a közösségi összetartozást.”
Szabó Bence operaénekes ugyancsak felidézte az óvóhelyhez kötődő élményeit: „Amikor megszólalt a légiriadó, szívünk egy pillanatra megállt, nekünk ez teljesen új volt. Az ottani diákok látszólag nyugodtan kezelték a helyzetet, de a félelem mégis ott ült a szemükben. Én, mint énekes, tudom, milyen erő van a zenében: képes megnyugtatni, vigaszt nyújtani, mert az ének mindenkit megérint és elűzi a félelmet” - tette hozzá az operaénekes.
Fejléckép: Határtalan Program az Ungváry Dajka Gábor Líceumban (fotó/forrás: karpataljalap.net / Déryné Program)
hírlevél
