Alapjaiban változott meg az életünk, aki csak teheti, magára zárja az ajtót ezekben a hetekben, akár hónapokban. Pszichésen ez egy rendkívül nehéz állapot, mit tehetünk azért, hogy ne legyen klausztrofóbiánk?
A mentális egészségmegőrzésnek ebben a helyzetben az egyik legjobb módja a napirend kialakítása. Ez a legelső. És ehhez még hozzátenném a hetirend kialakítását. És már ott is vagyunk, hogy a fővárosi lakosság nagy része hozzászokott ahhoz, hogy hetente elmegy egy-egy kulturális eseményre, nem feltétlenül csak színházba, hiszen rengeteg különböző helyre jártunk.
A jó hír, hogy nem kell ezekről teljesen lemondanunk, ugyanúgy be lehet iktatni a napirendünkbe, csak most az online térbe kell áthelyezni.
Nem kimegyünk tehát az utcára, hanem magunk köré ültethetjük a családot, és együtt nézhetjük a megbeszélt műsorokat, színházi közvetítéseket például. Az a fontos, hogy beszélje meg a család, hogy mikor, melyik napon „hova mennek”, azaz mit csinálnak, mit néznek. Rengeteg a lehetőség, csak legyen meg a napirenden túl a hetirendünk is.
Miért van szükség a fegyelmezett időbeosztásra?
Ahogy a hajótöröttek strigulázzák a napokat, nekünk is muszáj strukturálni a napokat, a heteket.
Szükségünk van erre a kontrollra, ugyanis, ha nagyon elveszítjük a kontroll lehetőségét, megnő a distressz, vagyis a negatív stressz, és az mentális problémákat okozhat. Az immunrendszer a distressz arányában csökken és könnyebben megbetegszünk. Pontosan ezért kell egy szigorú napirendet összeállítani neked is, nekem is: legyen mindenkinek napirendje! És tartsuk magunkat hozzá. Én például a barátaimat is bizonyos órában hívom.
Hogyan lehet motiválni ebben a helyzetben például egy színházi társulatot, vagy egy zenekart?
A társulatok egyben tartásakor is pont az a lényeg, hogy a közös e-mail, vagy videó beszélgetésben ugyanúgy strukturálni kell a napokat. Például egy bizonyos intervallumban mindenki bejelentkezik és elmondja a többieknek, hogy mi van vele, mivel foglalkozik. Egy zenekar is megbeszélheti, hogy ki mit gyakorol, a rajongóival is sűrűbben kommunikálhat, szóval ezer módját lehet találni a jelenlétnek, megint csak azt kell hangsúlyoznom, hogy strukturálni, strukturálni, strukturálni. Ráadásul még nagyon az elején vagyunk!
Hogyan segíthetnek ilyenkor a művészeti, kreatív tevékenységek?
Nagyon sokat segíthet például az írás.
Írjunk naplót, levelet, akár képzeletbeli személynek, vagy rajzoljunk, énekeljünk, nem számít, ha hamisan, kapcsolódjunk be a facebook kihívásaiba, posztoljunk bátran, nyugodtan, nem számít, hogy hány like-ot kapunk. Az is fontos, hogy ki tudjunk szakadni a napi hírek szorításából. Erre bíztatok mindenkit. Hiszen, miért ne lehetne függés nélkül, optimálisan használni az online teret?
Milyen személyes elhatározásokat hozott?
Azt határoztam el, hogy végig fogom telefonálni az összes ismerősömet. Mindennap valakit. Aztán kezdem elölről. Emellett szeretnék arról polemizálni, ami még mindig felfoghatatlan a számomra: két hét múlva itt több ezer ember lesz beteg? Felfoghatatlan, ahogy az is, hogy ez akár két-három hónapig is eltarthat. Nagyon érdekelne, hogy ki mit gondol erről.
Mit tanácsol, mit hallgassunk, mit nézzünk a koronavírus-idején?
A mentálhigiénénkhez nagyon is hozzá tartozik, hogy próbáljunk meg pozitívan gondolkozni. Ez nem a hurrá-optimizmus, és annak nincs is itt az ideje.
A pozitív gondolkodásba az tartozik bele, hogy a napirendemben benne van a lazítás, a relaxáció, a nyugalom és a feltöltődés is.
Mindenkinek más kell ahhoz, hogy jól érezze magát és távol tudja tartani magától a negatív gondolatokat. Azaz, hogy fel tudjon töltődni annyira, hogy reálisan tudja látni azt, hogy ebben a helyzetben, hogyan tud saját magából táplálkozni. Vagyis, tegyük fel a kérdést, hogy mit tudunk tenni saját magunkért, hogy pozitívabban lássuk a világot? Mert nagyon-nagyon hajlamosak vagyunk belesüppedni a negatívizmusba. Van egy csomó pszichotechnika ez ellen, az egyik ilyen a relaxáció, a feltöltődés. És ez nem önzés, mert ha én jól vagyok, akkor a körülöttem élők is jobban lesznek. Ebben a zene, a művészetek, a színház, mind nagyon sokat tud segíteni. Lehetőség szerint most ne a túl drámai alkotásokra figyeljünk, hanem inkább olyasmit nézzünk, hallgassunk, amelyek sokkal derűsebbek.
Fejléckép: a budapesti belváros (fotó: MTI/Balogh Zoltán)