Augusztus 1-5. között tizenhatodik alkalommal rendezték meg az Ördögkatlan fesztivált. A közel százezer látogató és a szervezők azt élhették meg öt napon át, amit egyik örökös védnökük, Törőcsik Mari oly sokszor emlegetett annak idején:

És ez a tenyér mindig a legjobbkor tolta félre a sötét felhőket felettük. A fesztivál során többször eleredt az eső, sőt lecsapott a vihar is, de szinte mindegyik programot meg tudták tartani. (A Mehringer zenekar közúti baleset miatt elmaradt koncertjéről itt írtunk.)

Várakozás a Barabás Lőrinc Quartet koncertjére a nagyharsányi templom előtt (Fotó/Forrás: Éder Vera / Ördögkatlan)

Kegyes volt a természet a fesztiválozókhoz Beremenden és Nagyharsányban, az esemény két fő helyszínén – utóbbi településen idén is a Fidelio-színpad várta a színház iránt érdeklődő közönséget. Az utolsó éjszakán többezer katlanlátogató együtt énekelhette Beck Zolival Cseh Tamás és Bereményi Géza legendás dalát: „… Mi más is lehetnék: csak csönd neked!”. Az idei fesztivál ezzel a gesztussal is a másik örökös védnökre, Cseh Tamásra emlékezett, aki 2023-ban lett volna 80 éves. Beremend központjában indián tipik várták az Offlájn Rezervátum vendégeit, Novák Erik hatalmas tablót festett a könyvtár falára, rajta Füst a szemében és Indián társai szelíden figyelmeztetnek bennünket: vigyázzunk egymásra és a Földre, ahol élünk.

Kapcsolódó

Hátborzongatóan szép történet áll Bereményi Géza legnépszerűbb dalszövege mögött

A Kossuth-díjas művészt egy rádióműsorban kérdezték halhatatlanságról és a Nagy utazás című számáról, válaszul azonban az egyik legkedveltebb Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok keletkezésének történetét osztotta meg, amelynek versszakaiban valójában párbeszédet folytat egy elhunyt fiúval.

A régi és új helyszíneken minden művészeti ág megtalálta híveit: a Vylyan Teraszon legjobb íróinkkal találkozhattunk, és örömmel tapasztalhattuk, hogy a dedikálásért kialakuló sorok mindig hosszabbak voltak, mint a „fröccssorok”.  Dragomán György, Szabó T. Anna, Nádasdy Ádám, Krusovszky Dénes, Boldizsár Ildikó, Tóth Krisztina, Háy János, Bódis Kriszta és még számos kiváló írónk bukkant fel a Líra irodalmi délutánjain, de dedikált köteteket kapott a 10. Katlanfutás majd 300 résztvevője is, köztük például Tompa Andrea, aki futott is, dedikált is…

Dragomán György és Szabó T. Anna (Fotó/Forrás: Ördögkatlan)

Egy új helyszínen, a beremendi lovaspályán a Magyar Zene Háza Színpadán fantasztikus koncerteket adott a Csík és Kiss Tibi, a Besh o Drom és a Kollár-Klemencz Kamarazenekar, Dés László és barátai, de az úgynevezett „komolyzene” is otthonra lelt a Katlanban: az öt nap egyik szenzációja volt az éjszakai Mozart-est, melyet a beremendi strandra talált ki Dinyés Dániel. Sokszázan gyönyörködtek a zenében és a látványban, énekesek, zenészek, táncosok együtt lélegző produkciójában, melyet nemcsak fáklyák, de villámlások és mennydörgések is kiegészítettek – miközben egy csepp eső nem esett.

Óriási sikerrel játszottak híres színészeink Udvaros Dorottyától Nagy Mariig, Koltai Róberttől Vecsei H. Miklósig, és ugyanilyen siker övezte a fiatalokat és a függetleneket is: Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila osztálya a Merlint és a Liliomot játszotta, Horváth Csaba tanítványa, Regős Simon a Puszták népével robbant be a színházi kínálatba. Izgalmas produkciókat hozott a Jurányi Ház, mely a Magyar Zene Házával együtt a 16. Ördögkatlan díszvendége volt. És díszvendég volt Másik János is, aki káprázatos koncertekkel és egy izgalmas beszélgetéssel gazdagította a programot. Utóbbin Veiszer Alinda vendége volt, aki Vilmányi Benettel, Paár Julcsival, Víg Mihállyal és Péterfy Borival tömegeket vonzott a hangulatos Kovácsműhelybe.

Másik János (Fotó/Forrás: Kovács Milán / Ördögkatlan)

Jelen volt a Hagyományok Háza, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Pécsi Bölcsész Udvar. Szinte lehetetlen az összes program számbavétele, melyekkel az Ördögkatlan újra bebizonyította, hogy a minőségi kultúrára igenis igény van. Háborúk és szekértáborok „kultúrharca” idején is tudhat az ember a „jobbik részével” a másik ember felé fordulni. Hogy aztán azon a bizonyos záróesten sokezren üvöltsék együtt boldogan és szabadon a Törőcsik Maritól kölcsönzött katlan-jelszót: „Nem vagyunk normálisak!”

Forrás: Ördögkatlan

Fejléckép: Faluturisták (fotó/forrás: Éder Vera / Ördögkatlan)