A Partitúra első adása május 1-jén, szerdán este 21.35-kor egy Best of résszel kezdődik a Duna televízióban, ettől kezdve nyolc héten át szerdánként ugyanebben az időben láthatók az új adások.
Az első évadhoz képest tervezel változtatást az új szériában?
Manapság egyre inkább az állandóságban hiszek, tekintve korunk követhetetlen időminőségeit... De! Kétségtelen, hogy az első széria sikere kötelez, és nem vagyok híve a "most jó, ne mozogj" mentalitásnak sem. Technikailag és tartalmilag is gazdagabb lesz a sorozat; új műsorszám például az egyes régiók, városok elszármazottaival készült interjúsorozat, amit értelemszerűen Budapesten rögzítettünk egy greenbox stúdióba betolt ezeréves Volkswagen mikrobusz hátsó ülésein. Az ekképpen létrejött helyben utazás, a vetítések asszociatív miliője egyedülálló formát ad a beszélgetéseknek. Mondhatom, újabb védjeggyel gazdagodott az adás!
Miért olyan fontos, hogy a kultúra legkülönbözőbb területeiről is hívjatok riportalanyokat?
Nem tudom, így vagyunk összerakva. Általában szociológusok elemzik változó kultúrafogyasztói szokásainkat,
nekem gyerekkoromtól a világ legtermészetesebb útja az összefüggések keresése, avagy az eltérő elfogadása, befogadása. Ráadásul a jelen is nekünk, ennek dolgozik: ma már nem beszélhetünk egynemű, műfajilag tiszta önkifejezésről.
A világ gazdagságának tükrözése a maga közhelyességében a közszolgálat, megismertetni a választások lehetőségeit, tájékoztatni az információ-cunamiban.
Novák Péter, Miklósa Erika, Lőrincz György borász a Partitúra forgatásán (Fotó/Forrás: Gál Bereniké)
Milyen személyes élményeket, találkozásokat, meglepetéseket hozott a kulturális országjárás?
Talán létünk legizgalmasabb momentuma a felfedezés, és én most éppen "lélekgyűjtésben" vagyok a műsor kapcsán! Olyan értékes értelmiségi közegben mozoghatok hétről hétre, ami sok minden tekintetében megnyugtat, hitet ad, hogy nem vagyok egyedül a mániáimmal.
Igenis létezik egy értékrendi hálózat, és miután a megismert kultúraközvetítők pedagógiai munkát is végeznek, utánpótlásban sem lesz hiány szabadság, egyenlőség, testvériség témakörben.
Tervezem, hogy valamilyen formában majd egy asztalhoz ültessem ezen személyiségeket, afféle klub gyanánt! Lenne miről beszélnünk...
Mit szeretsz jobban bemutatni, az alkotót, vagy az alkotás folyamatát?
Ezt tisztességesebb mindig az alkotóra bíznom, lévén a téma érzékeny. Van aki örömmel enged be mindennapjaiba, más az alkotásain keresztül kommunikál kizárólag. És persze a kettő elválaszthatatlan, de az eszköztár is gazdag, hogy teljes képet adhassunk anélkül, hogy bárkit kedve ellenére faggassunk. Ezt az energiát sosem spórolnám meg, szeretek jóban lenni másokkal, no és a lelkiismeretemmel.
Batta András, Bukta Imre és Miklósa Erika a Partitúra forgatásán (Fotó/Forrás: Gál Bereniké)
Miért fontos a számodra, hogy werk felvételeket, kulisszákat is mutass a műsorban?
Egy forgatás bármilyen műfajban intenzív, már annak apparátusa okán is. Kérdés persze, hogy milyen előjelű ez az intenzitás?
A rendezői státusz összetett felelősség, nem hiszek a meghúzott határokban. Vagy viszed az egész csapatot a hátadon, vagy megette a fene az egészet!
A werk hangulat is erről, ennek szól; kivételesen tehetséges embereket válogathattam össze a munkához, büszke vagyok rájuk és szeretném, ha látnák őket a nézők dolgozni! Együtt élnek, lélegeznek a műsorral, néha még hozzám hasonlóan bele is szólnak. Megosztják az élményeiket, rácsodálkoznak, olykor megrendülnek a látottakon... Mi ez, ha nem képernyőre való történés?
Két atipikus műsorvezetővel forgattok, Miklósa Erikával és Batta Andrással, akik ráadásul eltérő karakterek is, milyen pluszt adnak hozzá a műsorhoz?
A televíziózás más mint egy játékfilm, ebben a műfajban a szerkesztőnek adott esetben nagyobb szava van, mint nekem. Más kérdés, hogy tényleg csapat vagyunk, korábbi munkák sokasága érlelt minket össze, sokkal inkább emlékeztetünk egy rockzenekarra, mint tévéstábra! Van, egy olykor kifejezetten láthatatlan dramaturgiai szál, amire felfűzzük a műsorokat, de ez segít abban, hogy ne tévedjünk el a nagy kreativitástól vezérelve. Mert ötletben sosincs hiány, annyi szent! Miklósa Erika és Batta András házigazdái a műsornak, de elsősorban egy operaénekes színésznőt, és egy zenetörténészt tisztelhetünk személyükben. Botorság lenne nem erre építeni a dinamikát, ahogy eltérő személyiségük is hozzáadott érték.
A helyszíneket, témákat, sőt, még a tematikus fordulatokat is együtt agyaljuk ki, ilyen értelemben elég felidézni ezeket a megbeszéléseket, megerősíteni a témák ok-okozati viszonyait, mint egy emlékpróbán a színházban.
Kétségtelen helyzeti előny, hogy elég időt töltöttem a kamera másik oldalán is ahhoz, hogy tudjam mire van éppen szükségük a legjobb teljesítményhez.
Novák Péter és a Farkas Ferenc Zeneiskola legényes zenekara a Partitúra forgatásán (Fotó/Forrás: Gál Bereniké)
Sokfelé megfordultatok már az országban, milyen benyomásod alakult ki a vidék, a vidéki városok, akár országrészek kulturális életéről?
Az ösztönösség mindig mindent visz. Az a különös belső indíttatás, hogy érvényre juttassunk gondolatokat, még a támogatás, az elismerés reménye nélkül is megállíthatatlan. Hát még ott, ahol ezt felismerik, s beemelik a lokális patriotizmus eszmerendszerébe... Sok mindenre láttunk példát, de arra, hogy egy település érdektelen lenne, nem! Amennyiben a teljességhez vezető útként tekintünk műsorunk választott témáira, ez azért megnyugtató.
Változott-e a kultúra-képed a forgatásoknak köszönhetően?
Nem, inkább megerősödött: lehet kultúra nélkül élni, csak semmi értelme!
Az előző adások megnézhetők ide kattintva >>>
Fejléckép: Novák Péter forgatás közben (Fotó: Gál Bereniké)
hírlevél
