Klasszikus

Liszt utolsó napja

2011.08.09. 15:20
Ajánlom
1886. július 31-én távozott az élők sorából az egyik legnagyobb magyar zeneszerző és zongoraművész, Liszt Ferenc.

Közismert tény, hogy Liszt halálát egy vonatút során szerzett tüdőgyulladás okozta. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy ez az utolsó utazás egy több hónapos kimerítő körút utolsó szakasza volt. 1886 márciusában szokásos téli budapesti kurzusát befejezve, mit sem törődve hetvenöt évével és hanyatló egészségi állapotával (visszerek, szürkehályog, ínygyulladás), vándoréveire jellemző hosszú útra indult Liszt.

Először Nagy-Britanniába vezetett útja, ahol csaknem félévszázaddal korábban járt utoljára. Az idős mestert egykori tanítványa, Walter Bache szervezésében valóságos diadalmenet, ünnepi koncertek és díszvacsorák fárasztó sora fogadta. Londonból antwerpeni és brüsszeli kitérővel Párizsba utazott a Munkácsy-család meghívására. A sűrű programban megfáradt Liszt itt, fiatalkori diadalai helyszínén fázott meg egy hűvösbe hajló tavaszi estén. Hosszú kitérő után május 17-én ért Weimarba – olyan rossz fizikai állapotban, hogy nem tudott egyedül leszállni a vonatról. Már másnap Cosima felkereste azzal, hogy vegyen részt unokája, Daniela esküvőjén – és persze eredeti terveivel ellentétben a bayreuthi játékokon is, amely ekkoriban még mindig rá volt szorulva Liszt tekintélyének támogatására. Liszt persze engedett lánya kérésének, majd a július első napjaiban megtartott esküvő után Bayreuthból rövid időre Luxemburgba utazott, hogy eleget tegyen Munkácsyék újabb meghívásának, akik még Párizsban megígértették Liszttel, hogy mihamarabb felkeresi őket colpachi kastélyukban. Július 19-én Luxembourg városában, a tiszteletére hamarjában megszervezett koncerten ült utoljára zongorához. Másnap, a Parsifal előadására visszasietve az éjszakai vonaton újra megfázott, s az alig két hónapja szerzett meghűléstől még gyenge szervezetét megtámadta a tüdőgyulladás.

Mivel Cosima és családja a Trisztán premierjével és a fesztivál reprezentatív feladataival volt elfoglalva, a beteg Lisztet tanítványai ápolták a Wagner-villával átellenes fogadóban.

Bárcsak másutt betegedtem volna meg

– mondta a Mester többször is –, de hogy épp itt kapjon el, ahol ország-világ egybegyűlt, ez mégiscsak túlságosan buta dolog  idézi őt életrajzírója, Lina Ramann. „Érthető, hogy édesapja betegsége és halála 1886 júliusának utolsó napjaiban, éppen a Wagner egész életművének továbbélése szempontjából létfontosságú Bayreuthi Ünnepi Játékok idején, ráadásul akkor, amikor ő maga debütált rendezőként a Trisztán színpadra álmodójaként - a lehető legrosszabbkor következett be Cosima életében. A beteg számára pedig - aki maga volt a tapintat megtestesülése, kivált megözvegyült lányával szemben - rendkívül kínos volt, hogy éppen itt és ekkor döntötte le lábáról a végzetes kór” – magyarázza Hamburger Klára, aki 2005-ben tette közzé Liszt ápoló orvosának jelentését a mester utolsó napjáról, haláláról és temetéséről.

Portraitfoto_Franz_Liszt_c_1886-103809.jpg

Az idős Liszt 1886-ban (Fotó/Forrás: Wiki)

Ez tehát a Liszt halálának előtörténete. Az utolsó tíz nap megrázó részleteiről egy Liszt-tanítvány, Lina Schmalhausen naplójából értesülhetünk, melyet teljes egészében jó évszázaddal később,  2002-ben első alkalommal Alan Walker tett közzé. A 2007-ben magyarra is lefordított kötet bevezetőjében így ír a közreadó a lappangás okáról: „Azon túlmenően, hogy szöges ellentétben állt Liszt halálának a bayreuthi propagandagépezet által forgalomba hozott, megtisztogatott elbeszélésével, Schmalhausen szövege a Liszt belső köréhez tartozó személyek ellen irányuló bírálatokban is bővelkedett, különös tekintettel Cosima Wagnerre. Ramann úgy döntött, a kendőzetlen igazsággal szemben a diszkréciót választja, Schmalhausen beszámolóját pedig talonba tette. A kézirat már eleve olyan feltétellel kerülhetett csak Ramann birtokába, hogy elolvasása után azonnal meg is semmisíti – az életrajzíróban azonban felülkerekedett a körültekintő tudós, aki lelkifurdalás nélkül tette semmissé ígéretét. A dokumentum végül Ramann többi személyes iratával együtt a weimari Goethe- és Schiller-archívumba került, és az eredeti tulajdonos halála (1912) után 15 évre titkosították. E kitételt tiszteletben is tartották, és így az anyag csak 1927-ben vált kutathatóvá.”

Az utolsó napok megrendítő krónikája, azaz Walker Liszt utolsó napjai című könyvének válogatott részletei az interneten is olvashatók a Parlando oldalain ( 1, 3, 4, 5, 6), innen idézzük az utolsó órák leírását.

1886. július 31., szombat

Délelőtt sürgönyöztek Dr. Fleischerért (végre, de túl későn!), eddig, betegsége 8 napja során csak Selters-vizet adtak neki inni (én magam folyton azt hallottam, hogy az ilyen betegeket konyakkal és pezsgővel kényeztetik!); Cosima egész nap (egyébként első és utolsó ízben) a Mester ágyánál maradt. A Mester már nem vett magához több ételt. Délután 4 óra felé érkezett meg a doktor Erlangenből. Az egész család jelen volt a szalonban. Az orvos azt mondta, hogy ez az éjjel döntő lesz, a Mester a krízis előtt áll, ha az éjszakát túléli, megmenekül. Elsősorban is a legnehezebb borokat és pezsgőket rendelték meg, és itatták meg a Mesterrel. Ő, az isteni ember, hagyta, hogy mindent megtegyenek vele, készséges volt, mint egy gyermek. Néhány másodpercre még magához tért, és kezet nyújtott Dr. Fleischernek (de nem beszélt), meg akart szólalni, de az ajkai már szilárdan egymáshoz tapadtak, Cosima ki akarta hallgatni, egyenesen föléje hajolt, de ő már nem tudta megértetni magát. (Péntek éjjel, amikor egy idegen konyhalány ült az ágyánál, és a Mester az utolsó világos óráit élte, Wagner asszony még sokat hallhatott volna tőle!) Daniela, Isolde, Eva és Siegfried most megint elmentek, Siegfried a Wahnfriedban felült az egyik ablakpárkányra, és olvasott. (Ennek a gyereknek volt szíve hozzá, hogy azokban az órákban, amikor nagyapja a halállal küszködött, a románjával vidáman beüljön egy ablakmélyedésbe.) ½9 órakor a Wahnfriedban még kényelmesen megvacsoráltak, és Stavenhagent is meghívták.

Megint összecsomagoltam, mint előző éjszaka, és a Mester erkélyajtajába álltam. - A Mester ágyánál ült Cosima és Dr. Fleischer, aki folyton a Mester pulzusát kereste, a másik kezében pedig a zsebóráját tartotta. A szoba végében ült a bayreuthi kontár, Dr. Landgraf. A Mester úgy ½11 óráig nyögdécselt, akkor egészen mozdulatlan lett, de hevesen kapkodta a levegőt. 11 óra felé láttam, hogy a két orvos két nagy ezüstkandeláberrel az ágya fölé hajol, hogy aztán a gyertyatartókat visszategyék az éjjeli asztalra, csodálkoztam is, hogy a szoba teljesen be volt világítva. (Sajnos nem láthattam a Mester fejét, csak a mellkasát, a karjait és az egész altestét.) ¼12 órakor a Mester szívtájékra egymás után 2 morfiuminjekciót kapott, a szag az ablakomig érződött. A Mester teste most olyan hevesen repült fel, mintha földrengés rázta volna meg, a dunna hirtelen felemelkedett és visszaesett, aztán a drága keze aláhullott az ágy oldalán. Az orvosok most megint kandeláberrel a kézben hajoltak fölé, aztán újra eltették a gyertyatartót, és anélkül, hogy egy szót szóltak volna, elhagyták a szobát. Cosima az ágy előtt térdelt (ebből a helyzetből pontosan megfigyelhettem az arcát), egészen nyugodt volt, a megindultság legkisebb jele sem mutatkozott ezen a márványfejen, miközben hosszan, hosszan vizsgálta a Mester bal kezét (igen, kíváncsisággal bámult arra a kézre), aztán visszahelyezte az ágytakaró alá, és szeretetteljesen megsimogatta a Mester felkarját. [...]

Alan Walker a naplóhoz fűzött jegyzeteiben nem kevesebbet állít, mint hogy maguk a Liszt halálos ágyához hívott „kontár” orvosok okozták a halál beálltát a szívtájékra beadott kámforinjekcióval! De ha nem is így történt, az is épp elég megdöbbentő, hogy nem hívtak papot az agonizáló Liszt mellé, s abbé létére nem részesülhetett a betegek kenetében és a szentségekben.

A temetés, és Liszt földi maradványainak sorsa nem kevésbé szomorú. Igaz, erről részben Liszt maga tehet, hiszen több végrendeletet fogalmazott, s végső nyughelyére vonatkozólag is ellentmondásos kívánságokat írt leveleiben. A végrendelet végrehajtására kijelölt Carolyne hercegnőtől például azt kérte, hogy ott temessék el, ahol meghal.  „A hamvakra ennek alapján „jogosult" Bayreuth vezetéséről tudható volt, hogy egy magyar kérés esetén nem ragaszkodtak volna a zeneszerző sírjához. Ilyesmi azonban nem érkezett, sőt Liszt augusztus 3-ai temetésén a hivatalos Magyarország képviseletében mindössze Mihalovich Ödön, a Színitanoda igazgatója és Végh János, a Zeneakadémia alelnöke jelent meg” – olvashatjuk a HVG összeállításában.

Mivel Bayreuthban Liszt emlékére óhatatlanul is Wagner hatalmas alakja vet árnyékot, a Liszt halála óta eltelt 125 évben a hamvak Magyarországra hozatalának kérdése többször felmerült (legutóbb az 1986-os centenárium alkalmával). Mára azonban úgy tűnik, végleg lekerült a napirendről, hiszen Lisztet egyre inkább jelentőségéhez méltóan kezelik halálának helyszínén – még ha ezzel nem is minden Liszt-Wagner ükunoka ért is egyet.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Milyen anya a zsenimama? Online nézhető lányának dokumentumfilmje Martha Argerichről

Az EuroArts Channel YouTube-csatornáján, angol nyelven látható a 'Bloody Daughter' című dokumentumfilm, amely Martha Argerich hétköznapi arcát mutatja meg.
Fidelio Tours

Babits Mihály fecskefészke Esztergomban

Ma este, a Partitúra kulturális kalandtúra ismétlésében bejárhatjuk Esztergomot, virtuálisan megnézhetjük a Babits-ház híres autogramfalát is. 19 órakor kapcsoljanak a Fidelióra, a Facebook-oldalunkon is elérhető lesz a Partitúra, amelynek két műsorvezetője: Miklósa Erika és Batta András. Itt pedig most elmeséljük a Babits-nyaraló rövid történetét.
Tánc

Ritka fotók "Ventillátor kisasszonyról", aki Esterházy hercegné lett

Ottrubay Melinda volt az Operaház ünnepelt csillaga, a magazinok kedvence, egyedüli magyarként elnyerte a prima balerina assoluta címet, majd visszavonult a színpadtól és feleségül ment herceg Esterházy Pálhoz. 43 évnyi házasság után a herceg őt tette meg az óriási Esterházy-vagyon örökösének, hagyatéka ma is él.
Klasszikus

Fidelio Matiné: Kakaókoncert a Fesztiválzenekarral

A legkisebbeket célzó vasárnapi sorozatunk mai részében a Budapesti Fesztiválzenekar Kakaókoncertjeinek tegnapi adását ajánljuk, amely most online elérhető.
Színház

A héten már személyesen próbálnak a Nemzeti Színház művészei – Évadot hirdetett Vidnyánszky Attila

A jövő évad kilenc bemutatója között szerepel az Ivanov Szász János rendezésében, Az ajtó a norvég Eirik Stubo színrevitelében, valamint a Rómeó és Júlia, amelyet Vidnyánszky Attila rendez.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Kocsis Zoltán születésnapján indul a Nemzeti Filharmonikus Zenekar bérleteinek értékesítése

Hét bérletet kínál a következő évadra a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, az online értékesítés május 30-án indul.
Klasszikus Film

Milyen anya a zsenimama? Online nézhető lányának dokumentumfilmje Martha Argerichről

Az EuroArts Channel YouTube-csatornáján, angol nyelven látható a 'Bloody Daughter' című dokumentumfilm, amely Martha Argerich hétköznapi arcát mutatja meg.
Klasszikus fidelio matiné

Fidelio Matiné: Kakaókoncert a Fesztiválzenekarral

A legkisebbeket célzó vasárnapi sorozatunk mai részében a Budapesti Fesztiválzenekar Kakaókoncertjeinek tegnapi adását ajánljuk, amely most online elérhető.
Klasszikus közlemény

A koncertélet megsegítését sürgeti a Magyar Zenei Tanács

Az ősztől újrainduló programok lebonyolításához szükséges pályázatok mielőbbi kiírását és elbírálását kéri többek között a Magyar Zenei Tanács annak érdekében, hogy a zenei élet valamennyi területe talpon maradhasson.
Klasszikus évad

„Budapest jó hírének vivője” – Új évadot hirdetett a Fesztiválzenekar

Június 10-től már lehet vásárolni az új évadbérletekből. „Minden visszaváltható” – nyugtatott meg mindenkit Fischer Iván, aki pozitív abban a tekintetben, hogy szeptembertől a régi formában éledhet újjá a koncertélet.