Szabadka nincs messze, úgyhogy aki ráér november 22. és 29. között, menjen kicsit szecessziózni, kicsit kortársművészkedni. (Én mennék, de az idő, ugye...) Az állomás neve: Desiré Central Station. Többek közt lesz Ivo Dimcsev (két előadással), az Örkényből a Jógyerekek képeskönyve, ott is játsszák a Turbo Folkot (amit én nem szerettem, és nem a politikai színházi mivolta miatt, mert azok az előadások az én gyengéim, hanem mert deklarált pacifizmusa ellenére fikarcnyi pacifizmust nem éreztem benne, és a karakterekbe való belehelyezkedés és azok elhagyása is teljesen illogikusnak tűnt; mindenesetre itt aztán tényleg érdekelne, hogyan fogadják - különösen a Turbo Paradiso nézői), a programban benne van a Derevo Harlekinje (aki nem látta őket Szegeden a Thealteren és nem tud Szabadkára utazni, menjen Pesten a Merlinbe), Zágrábból érkezik egy előadás, amit az ajánlója miatt sajnálok, hogy nem látok ("A regény és a színház fikciós világának találkozási pontján az az egyedüli valós elem, hogy a szereplő fiúk éppen a délszláv háború idején születtek, és ők képviselik azt a generációt, amely számára a háború tapasztalata kizárólag valaki/valami más - család, iskola, média - közvetítése által jött létre."), Gergye Krisztiánék egy újragondolt, -rendezett Quartetet visznek. Napközben színházcsinálókkal beszélgetnek, esténként jazzkoncertek, szóval iszonyú jó a program. A rendező a Kosztolányi Dezső Színház, és nagy riszpekt nekik.

Gyergyószentmiklós viszont messze van, de hétfőn és kedden Pestre (és Pécsre) jönnek. Griskovec Telét láttam tőlük Kisvárdán, és azért kellene újranézni, mert ott nagyon rosszul ment. Hogy a színházra tökéletesen alkalmatlan tér - egy középiskola aulája, visszhanggal, ahogy az elő van írva a nagykönyvben - vagy a napi indiszpozíció volt-e az ok, nem tudom, mindenesetre akik látták emberi/színházi körülmények között, azt mondják, jóval több van az előadásban. (Mert hogy a színészekben több van, azt tudom én is.) A másik, amit hoznak, egy Bozsik Yvette-rendezés, a Játszótér, ami egy Kenneth MacMillan- és egy Vaclav Nizsinszkij-koreográfia inspirálta előadás. Mozgásban erősek a figurások, "színészben" is jók, Bozsikkal sem először dolgoztak - idén Handke Az óra, amikor...-ját csinálják vele -, szóval minden esély megvan arra, hogy izgalmas estéje legyen annak, aki elmegy a Merlinbe.