Művei közül a legismertebb a Száz év magány című regénye, amely több mint 50 millió példányban kelt el, és legalább 25 nyelvre fordították le. Híres könyvei között van még A szerelemről és más démonokról, Bánatos kurváim emlékezete, Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, Szerelem a kolera idején, Az ezredes úrnak nincs, aki írjon, Baljós óra, A pátriárka alkonya.
Pályája elején Márquez hazájában riporterként dolgozott, majd külföldi tudósítóként Rómában, Párizsban, Barcelonában, Caracasban és New Yorkban is dolgozott. 1956-ban feleségül vette gyermekkori szerelmét, akitől két fia született. Híres volt baloldali nézeteiről és Fidel Castróhoz fűződő barátságáról is.
1981-ben megkapta a francia Becsületrendet, 1982-ben pedig neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat, az indoklás szerint "regényeiért és elbeszéléseiért, melyekben fantasztikum és valóság ötvöződik mesterien, és mert e sajátos képzeletvilágú művek révén ábrázolja földje életét és konfliktusait".
A halálát megelőző években Mexikóvárosban élt, ahol 2014. április 17-én hunyt el súlyos betegeskedés után.