A Kreatív Európa Program 2014-ben indult. Az első hétéves időszak 2020-ban ért véget, és lezárásképp két összegző kiadvány is elkészült (MEDIA és Kultúra), a legsikeresebb projektek bemutatásával. Melyek voltak kezdetben a fő célkitűzéseitek, és mennyire tudtak ezek megvalósulni?

Mondik Gábor: A legfőbb célunk az volt, hogy a lehető legtöbb kulturális szervezet ismerkedjen meg a programmal, miközben – annak érdekében, hogy minél több sikeres hazai pályázó legyen – igyekeztük hatékonyan segíteni a jelentkezőket, akár a partnerkeresésben, akár a pályázati anyagok összeállításában.

Paszternák Ádám: Számomra a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy míg korábban egymástól teljesen függetlenül működött a MEDIA és Kultúra program, addig 2014-ben összevonták őket, és mivel nem ismertük egymás munkásságát behatóan, meg kellett találnunk a kapcsolódási pontokat. Az volt az elvárás az Európai Bizottság felől, hogy közösen szervezzünk olyan rendezvényeket, amelyek a szinergiák jelenlétét tükrözik.

MG: A két program összevonása bennem is kettős érzéseket keltett. Egyrészt logikusnak találtam, hiszen a MEDIA témakörébe tartozó film is a kulturális szektor része, továbbá egy projekt attól válik igazán izgalmassá, innovatívvá, ha minél változatosabb eszköztárral dolgozik. Másrészt viszont a két terület pályázati és finanszírozási módja teljesen eltérő. Míg a MEDIA alprogramhoz sok pályázattípus tartozik, amelyek rendkívül célzottak és gyakorlatilag a filmgyártás minden részét lefedik, addig a Kultúra alprogram területén nagyon kevés pályázati felhívást találunk, ugyanakkor azok jóval nagyobb területet ölelnek fel, így kevésbé konkrétak.

Mondik Gábor (Fotó/Forrás: Chripko Lili)

A világjárvány sok nehézséget okozott, és kiemelten sújtotta a kultúrát. Ebben az időszakban mennyire tudtak a támogatott projektek az eredeti tervek szerint megvalósulni?

MG: Szinte mindegyik projektre hatással volt a járványhelyzet, de szerencsére az Európai Bizottság is rugalmasan kezelte a módosításokat. Nyilván azon pályázatokat, amik eleve a digitalizáció témájával foglalkoztak, kevésbé kellett átalakítani, mint azokat, amik a mobilitásra építettek. Kezdetben a pályázók a támogathatósági időszak meghosszabbítását kérték, viszont amikor erre már nem volt további lehetőség, áthangolták a projekteket az online térre. Természetesen előfordult sajnos olyan, hogy egy pályázatnál ezt nem lehetett megoldani, így nem tudott teljes egészében megvalósulni, de döntő többségében sikerült megoldást találni arra, hogy a járványhelyzetben is létrejöhessenek a projektek.

PÁ: A MEDIA alprogramon belül leginkább a mozikra volt hatással a járványhelyzet, és bár 2020 tavaszán megszavaztak számukra egy ötmillió eurós gyorssegélyt, így is jelentős bevételkiesést okozott a zárvatartás. Emellett a forgalmazási szektort is erősen érintette, mivel az alapján határozzák meg, ki mekkora támogatásra jogosult, hogy egy adott időszakban hány európai filmet mutatnak be. Miután a világjárvány következtében nem volt forgalmazási tevékenység, nagyon nehéz a támogatási összeget megállapítani. Ezzel szemben a filmfesztiválokat viszonylag könnyen, egyszerű módosításokkal átalakították, és hibrid vagy teljesen online formában valósultak meg.

Paszternák Ádám (Fotó/Forrás: Valuska Gábor)

A MEDIA alprogram keretében moziforgalmazásra, produceri és filmfesztivál támogatásra, valamint újdonságként, akár videójáték-fejlesztésre is lehet pályázni. Mit tartasz a legnagyobb eredménynek az elmúlt időszakból?

PÁ: A szívem csücske a dokumentumfilmek, épp ezért örülök annak, hogy ez a műfaj teszi ki a magyar támogatott projektek gerincét.Kiemelném a több komoly fesztiválelismerést begyűjtött Egy nő fogságban vagy a Kilenc hónap háború című filmeket. Az utóbbi a Campfilm gyártásában készült, és büszkeséggel tölt el azt látni, hogy míg kezdetben egy kis dokumentumfilmes cégként indultak, addig mára már a nagyjátékfilmjüket mutatják be a MEDIA alprogram támogatásával, mindeközben a nemzetközi színtéren is sikereket érnek el. Az elmúlt időszakban megfigyelhető, hogy csökken az egyedi projektek száma, és egyre inkább a csomagtervek kerülnek túlsúlyba, tehát nem egyetlen film fejlesztésére pályázik a cég, hanem párhuzamosan több, akár négy-öt alkotás megvalósítására. Korábban nagyon ritkák voltak az ilyen pályázatok, viszont az utolsó években két magyar cég is elnyerte, ezt a támogatást, összesen kilenc filmtervvel.

Olyan fesztiváldíjas filmek létrejöttét segítette a MEDIA alprogram, mint Enyedi Ildikó Testről és lélekről, Nemes Jeles László Napszállta,illetve dokumentumfilm kategóriában a már említett Tuza-Ritter Bernadett Egy nő fogságban, vagy az ősszel bemutatott Oláh Judit Visszatérés Epipóba című alkotása. Mi tesz egy filmet piacképessé, és egyáltalán szempont-e ez egy filmfejlesztési pályázat esetében?

PÁ: Kiemelt jelentőséggel bír, hogy a projekt rendelkezik-e nemzetközi potenciállal, vagy csak egy regionálisan behatárolt területre korlátozódik. Továbbá már a kezdeti szakaszban fontos reálisan meghatározni a célközönséget, amihez óriási segítséget nyújt az, ha az illetőnek van nemzetközi koprodukciós partnere, hiszen az megduplázza a forgalmazás által lefedett térséget. Emiatt a jövőben egyedi projekttel kizárólag külföldi partner bevonásával lehet pályázni. Komoly előnyre lehet szert tenni azzal is, ha a jelentkező kihasználja a filmfejlesztés időszakában azokat

Ezek mind segítik azt, hogy egy projekt olyan színvonalat képviseljen, ami a nemzetközi színtéren is versenyképes.

Napszállta (Fotó/Forrás: Mozinet)

A következő hétéves ciklusban a Kreatív Európa Program kiemelt témái: a fenntarthatóság, a társadalmi befogadás és a nemek közötti egyensúly. Ezek valamelyikének a jövőben szigorúan szerepelni kell a beadott pályaművekben, vagy pusztán előnyt jelentenek?  

MG: Ezekre a témákra ezentúl minden pályázónak reflektálnia kell, természetesen az adott projekttől függ, hogy ez pontosan milyen mértékben tud megtörténni. Valószínűleg lesz olyan projekt, amelyben a zöld tematika annyiban jelenik meg, hogy a művészek nem repülővel, hanem vonattal utaznak a bemutató helyszínére, és ott valósítanak meg több előadást. De várhatóan születnek pályázatok – például beavató színházi előadások létrehozására –, kifejezetten azzal a célkitűzéssel, hogy a kultúra eszközeivel tudatosabbá tegyék az embereket a környezetvédelem terén.

PÁ: A MEDIA alprogram esetében a COVID-járvány elősegítette a fenntartható fejlődést, mert mindenkit rádöbbentett arra, hogy igenis lehet csökkenteni az utazások számán, hiszen nem szükséges minden fesztiválon és kiemelt eseményen személyesen részt venni. Emellett egyre több szakmai konferencia kiemelt témája a filmgyártás „környezetbarátabbá” tétele, túl azon, hogy egy forgatáson ne eldobható, műanyag poharakat használjanak. Ez még a kezdeti szakaszban jár, de a Kreatív Európáról általánosságban is elmondható, hogy nem egy konkrét megoldást kínál, hanem innovatív javaslatokat vár.

Mi a tapasztalat, egy projekt biztosabb lábakon áll, ha növelik a koprodukciós partnerek számát, vagy az emberi tényezők miatt, ettől válik bizonytalanabbá a megvalósulása?

MG: Minél több szervezet van egy projektben, annál inkább lecsökken az egy partnerre eső önerő mértéke, miután a Kreatív Európa nem támogatja teljes egészében a pályázatokat, csak társfinanszírozó. Természetesen ahhoz, hogy sikeres legyen az együttműködés elengedhetetlen egy tapasztalt és erőskezű koordinátor, aki összefogja a szervezeteket. Mi általában azt tanácsoljuk, hogy lehetőleg ne a követelményben előírt minimális számú partnerrel pályázzanak, mert fennáll a veszélye annak, hogy valaki kiesik, ugyanakkor minden társszervezetnél be kell mutatni és a szakmai tapasztalatokat, és azt is, hogy milyen feladatokat fognak ellátni.

PÁ: A filmeknél az a jellemző, hogy minél több a partner, annál komplexebbé, bonyolultabbá válik a folyamat egésze. Az előnye az, hogy így a kockázat és a felelősség is megoszlik, de miután egy film létrejöttének csak egy kis részét fedezi a MEDIA támogatás, ezért elengedhetetlen igénybe venni a jelentkezőknek a saját országuk filmtámogatási rendszerét is. Ezek viszont javarészt különböznek egymástól, így öt-hat országnál már komoly kihívás a határidőket, pályázati anyagokat összehangolni.

Mediawave (Fotó/Forrás: Nicola Lucic)

Volt arra példa, hogy egy szervezet nyerni tudott olyan pályázattal, melyet korábban elutasítottak?

MG: Igen, sőt az elbírálói oldalon pozitívumként értékelik, ha a pályázók újra jelentkeznek.

és a következő évben úgy jelentkezzen, hogy figyelembe veszi az elutasított pályázatának értékelési szempontjait. Ahogy azt az egyik legsikeresebb pályázó is megfogalmazta, nagyon fontos, hogy érzelmileg kötődni kell a projekthez, mert azt egyből megérzik a szakértők, ha nincs mögötte elköteleződés. A magyarok főképp társszervezőként vesznek részt a projektekben, de az időszak végére, ahogy egyre jobban megismerték a pályázati szempontokat, ez az arány javult: 2019-ben és 2020-ban négy-négy hazai szervezet is sikeresen pályázott, mint főszervező.

PÁ: Valószínűleg nehéz feldolgozni azt, hogy miután valaki nem nyert, majd átírta a pályázatát a kapott értékelési szempontok szerint, végül mégis rosszabb pontszámot kap a következő alkalommal. Ennek az az oka, hogy minden évben változik a pályázati mezőny, emiatt előfordul, hogy a magas pontszám ellenére sem biztos a siker, mert annyira sok a jó projektterv, és ritkán, de megesik az is, hogy alacsonyabb pontszámmal is nyer valaki. Számos pozitív esetet látunk, például a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál éveken keresztül pályázott kitartóan, ám sikertelenül, míg végül nyertek, ami új lendületet adott nekik, és onnantól kezdve sorra nyerték a pályázatokat.

Mindenkit arra buzdítunk, hogy kövessék a példájukat!

Fejléckép: SinArts (fotó: Katarzyna Machniewicz)