Plusz

Mefisztó az Operában

2011.01.27. 15:08
Ajánlom
A nagysikerű szeptemberi premier után februárban négy alkalommal újra látható lesz a Mefistofele a Magyar Állami Operaházban.

A lehetőség talán vissza nem térő, hisz a Kovalik Balázs által színpadra állított mű a jövő évadban lekerül a műsorrendről. Azonban operai hírek szerint elsősorban nem kultúrpolitikai, mint inkább a díszletek szerelési bonyolultsága végett. Arrigo Boito remekműve ugyanis Kovalik Balázs tolmácsolásában egy monumentális spirális szerkezet köré szerveződik a színpadon. Ennek szimbolikája a mű tartalmára nézve valóban beszédes, összeszerelése viszont igencsak időigényes. Különösen figyelembe véve az egymást követő előadásokra való átállásokat. A februári szereposztás egyébként igencsak ígéretes: Mefisztóként a kellően „diabolikus" hanggal bíró Palerdi Andrást hallhatjuk, míg Faustként egy kiváló fiatal tenor, az uruguay-i születésű Gaston Rivero lép az Operaház színpadára. 

A rendezés kapcsán egyébként el kell ismerni: ezt az operát csak maga „Mefisztó" rendezhette így meg. Már júniusban, a próbák kezdetén érezni lehetett, hogy Kovalik Balázsnak ez egy sikerdarabja lesz. Először is azért, mert illik hozzá. Személyiségéhez tökéletesen passzol. Voltak, akik tartottak attól, hogy a zenei emelkedettség a szokásos "kovalikos" látványbeli profanizálással nem lesz majd összhangban. A valóság azonban rácáfolt a pesszimista várakozásokra. Ugyanis a rendező által képviselt szellemiség, míg mondjuk a Fidelió kapcsán sokakban megbotránkozást váltott ki, a Mefistofele esetében inkább a döbbenet erejével hatott. Itt ugyanis a zene Boitónak köszönhetően hálás, és belefér minden "telhetetlenség". Sőt, bizonyos értelemben, ebben a darabban a látványbeli "túlzsúfolás" sem lett terhelő. A rendező gondolatai által sok mindent ki akar fejezni. Ezzel azonban gyakran túlságosan is gondolkodtatóvá teszi darabjait - egyesek szerint a színpad és a zene összhangzatának rovására. Kovaliknál megszokott, hogy elképzeléseinek csupasz és sokkoló testet ad a színpadon. A direkt hatni akarás a lebontást képviseli, ami azonban gyakran öncélúvá válik. Ez az a látens erőszakosság, ami Kovalikkal kapcsolatban - minden rendezői és művészi képessége ellenére - disszonanciát szül Operán kívül és belül egyaránt. És nem is egyszerűen a harsány és sterilizált bemutatási eszköztár.

Ennél a darabnál mondjuk e tulajdonság kifejezetten erény, hisz a nyárspolgári viselkedést ez az élénk és egyben steril formai nyelvezet nagyon jól bemutatja, s kihangsúlyozza.

A vér direkt és sokkoló megjelenítése első pillanatra hatásvadásznak tűnhet, ahogy a látványelemek jó része is. Azonban, valljuk be, Mefisztó világában mi nem hatásvadász? Mefisztó hatni akar az emberekre, hisz életerejét belőlük nyeri. Ez a rendezés a néző szempontjából inkább a káprázatnak ad teret és nem a botránynak. Itt a dolgok feje tetejére állításának helye van - sőt központi szerepe. Ahogy a forgásnak és fel-lemozgásoknak is.

Kovalik Balázsnál általában elmondható, hogy a leegyszerűsített képi eszközök ellenére a színpadi élet mindig rendkívül intenzív. Az élesen szétváló formák, érzések és színek harsánysága, kiabálása azonban azzal a veszéllyel jár, hogy a látvány versenyre kel a zenével. Nem minden operai mű viseli ezt el. A Mefisztofele viszont igen, sőt kifejezetten igényli ezt az élvhajhászó habzsolást.

A rendezés koncepciója végig a rendezői mögöttes tartalom tudatos és direkt láttatása. Egyedül a befejezés az, melyben megjelenik egy, a személyiségből fakadó tudattalan szándék. A Mefisztói csalárd világot kiszolgáló nyárspolgárok „forradalmát" szimbolizáló levetkező aktusban ugyanis ott marad valami, aminek egy valódi megszabadulásnál el kellene tűnni: a féltékeny személyiség. A látszat ellenére így nem lehet teljes a megszabadulás Mefisztótól. A mefisztói illúzió külső rétegei, mint a leglátványosabb műanyag esőkabát, valamint az alatta lévő köznapi ruhák lekerülnek ugyan az emberekről, de közben a nyárspolgárság legjellemzőbb kellékeibe (atlétatrikó, fecskenadrág, női háló pendelkébe) bújt esendő testek tömege kerül a fényárba. Majdhogynem önmaga paródiájába vezetve a darab befejezését. Ezen a ponton nem tudom eldönteni, hogy ez most tudatos fricska a mennyország illúziójának a rendező részéről, avagy nem. A fejjel lefelé belógatott angyal képe inkább az előbbit tételezi fel. Ez azonban mintha tényleg egy sajátos kovalikos "fityisz" lenne a végére. Azonban nemcsak Mefisztónak, hanem igazából a mennynek is.

Mefisztó, mint az emberi szenvedélyekkel, érzésekkel a ráción keresztül játszó lucifer az emberi öncélúságból, a mennyiségelvűségből, s a mindezt kondicionáló félelemből nyeri az erőt. Tehát mindabból, ami elzár a fény forrásától. Ebben az értelemben a lehangolóan naturalista atlétatrikók, alsónadrágok és hálóingekbe bújt testek kihangsúlyozása azt jelzi, hogy hiába a katarzis, azt zuhanás fogja követni. Vissza a partikuláris személyiségbe. És azon a DNS -t szimbolizáló bábeli tornyon, még nyomatékot is kap a bukás kódoltsága, determináltsága. Különösen a reflektorok külső megvilágítottságának fényében. A befejezés színpadi képéből a fénytestszerűség, az anyagiból való átlényegülés megjelenítése hiányzott. Az üdvözülés, mint a Mefisztói csalárdságtól való megszabadulás ugyanis elsősorban a fény kiáradásáról szól, semmint a test megvilágításáról; a test fénnyé válásáról, és nem az esendő testiség és személyiség kihangsúlyozásáról. A rendezői szándék szempontjából éppen ezért nem mindegy, hogy az emberi élet determináltságát szimbolizáló spirális állványból való fény felszabadulására, vagy annak és a rajta lévők megvilágítására kerül a hangsúly. Kovaliknál ez utóbbi történik. Méghozzá egy extatikus kitárulkozással, Mefisztó játékának, a körforgás bűvöletének fogságában.

Kovalik Balázs valóban luciferi, hisz mindent megmutat, amilyen a világ, majdnem tökéletesen, de végső soron nem a szentség felé vezet, hanem pusztán a rebellió élvezetébe.

A tömegember lázadása ugyanis nem igazi megszabadulás, hanem csak egy újabb rabság kezdete. Bár ők ezt még nem tudják, s hangulati emelkedettségükben el sem tudják képzelni. Holott a zuhanás már újra kódolva van. A zene felszabadító emelkedettsége ellenére a színpadi befejezés képében ott a visszahullás.

Kovaliknál nincs kilépés "az ember tragédiájából", a visszazuhanás kényszeréből.

Pusztán a tagadás világgá kiáltása egy mesteri építményről.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Én vagyok az igazmondó a zenekarban

Konrád Györgynek kilencvennégy évesen már nem kell kertelnie. Örökifjú, máig kezébe fogja a brácsát, a hegedűt, és olyan egyszerűséggel beszél a zenéről, hogy öröm hallgatni. A zene mellett egy másik szenvedélye is megmaradt egy életen át, a sport. Mellesleg a hosszú élet titkát is elárulta.
Tánc

Elmaradó előadások az Experidance Társulatnál (FRISSÍTETT CIKK)

A Román Sándor vezette társulat közleménye szerint a repertoár bemutatása csak időszakosan szünetel, amelynek oka nyolc táncművész távozása. (CIKKÜNK FRISSÜLT.)
Színház

„Mindent elölről kell mindig kezdeni” – Fodor Tamás a Kult50-ben

Fodor Tamás, a Stúdió K alapítója A vihar és A székek című előadásban nyújtott alakításáért került be a Fidelio Kult50 című kiadványába. Videónkban a független színház mibenlétéről is beszélt nekünk.
Vizuál

Modern rabszolgák, akiket a félelem tart fogva

Maris modern rabszolgaként él napjaink Budapestjén egy családnál, ahol megalázzák, és fizikailag is bántalmazzák. Tuza-Ritter Bernadett másfél évig követte kamerájával az 52 éves asszony mindennapjait, hogy bemutassa, hogyan lehet valakit tíz évig fogva tartani rácsok helyett rettegéssel. 
Tánc

Cáfolja a megszűnésről szóló hírt az Experidance

A társulat ma adott ki sajtónyilatkozatot, melyben „egyértelműen és határozottan visszautasítják” azt a hírt, mely szerint feloszlanának.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz interjú

Van-e élet a főtt sonkán túl?

A húsvéti menü az egyik legmasszívabb gasztronómiai hagyományunk, tízből tizenegy asztalon ugyanazok a tételek sorakoznak. De vajon van-e élet a főtt sonka-főtt tojás-kalács triászon túl? Segal Viktor csúcsséftől azt is megtudjuk, hogyan vásároljunk sonkát húsvétra, ha biztosra akarunk menni.
Plusz ajánló

Fidelio Klasszik: Hogyan jelenik meg a humor a klezmerben?

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adásában ez is kiderül. Április 20-án a 92.1-en interjú hallható Csadi Zoltánnal, Kovács Adriennel, Masa Tamással a Sabbathsong Klezmer Band vezetőjével, és Perjés Jánossal.
Plusz ajánló

Nyitott Ház – Május 18-án a Pesti Vigadóban

Hagyományok és modernkori igények, amelyeket a művészet és a kultúra kapcsol össze: koncertek, előadások, workshopok designerekkel felnőtteknek és kézművesfoglalkozások kicsiknek, idegenvezetések, kiállítások – ingyenes programok május 18-án egész nap a Pesti Vigadóban.
Plusz ajánló

A hosszú élet titka is kiolvasható a májusi Fidelióból

Az ingyenes programmagazin májusi számában az aktuális eseménynaptár mellett megtalálod Fáy Miklós és Vámos Miklós rovatát, valamint számos interjút, többek között Udvaros Dorottyával, Volf Katalinnal, Konrád Györggyel és Krusovszky Dénessel. Lapozz bele online!
Plusz kult50

Kiderült, kik ők: Kult50 – A kultúra 50 arca

Megvan A kultúra 50 arca, a legújabbak, akik 2018-ban „pörgették a magyar kultúrát”, és jelentős teljesítményük miatt tíz kategóriában bekerültek az idei Kult50-be. A Fidelio kiadványát és egész évre kiterjedő programját ma délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban.