A londoni Imperial College tudósai, akiknek tanulmányát hétfőn tették közzé az Egyesült Államokban, úgy vélik, hogy felfedeztek a harangjátéktól az egyszerű sípszókig véletlen zenei hangokon alapuló komponálási módot. A Darwin Tunes nevű program 8 másodperces zeneműveket produkált, amelyeket 7 ezer önkéntes hallgatott meg egy külön internetes oldalon az elviselhetetlentől az imádomig terjedő tetszési skálán minősítve a hallottakat.

A Darwin Tunes ezután elegyítette a tíz legnépszerűbb hangcsoportot, majd összekeverte a zenei elemeket és húsz új darabot kreált. Az eredmény azt mutatta, hogy az így alkotott legnépszerűbb zeneművek a modern dalokban meglévő akkordokból és ritmusfajtákból állnak - írják a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című amerikai akadémiai folyóirat június 18-i számában megjelent tanulmány szerzői.

Armand Leroi, az Imperial College biológia professzora, a tanulmány társszerzője szerint "mindenki azt gondolja, hogy a zene zseniális zeneszerzők által megteremtett hagyományok terméke, márpedig a könnyűzene fejlődésének valódi hajtóereje a hallgatók általi kiválasztás lehet". Valahányszor valaki inkább egy bizonyos zeneszámot hallgat, nem pedig másikat, kiválaszt, ami Leroi szerint "kreatív cselekedet".