Az oxfordi Bate Collection of Musical Instruments zenészekből és zenetörténészekből álló csapata még 2010-ben vette a fejébe, hogy némi külsős segítséggel megépítteti Hieronymus Bosch szürreális hangszerszüleményeit, amiket a Gyönyörök kertje triptichon Pokol szárnyán ábrázolt. Összesen tíz hangszert készítettek el Bosch festménye alapján, köztük fuvolát, dobot, trombitát, tekerőlantot, hárfát és dudát. De sajnos kiderült, hogy borzasztóan szólnak.
„Próbáltam valami harmonikus dallamot kicsikarni az egyik fúvós hangszerből, de olyan elviselhetetlen hangok jöttek ki rajta, amik vetekedtek Bosch képi világának szörnyűségeivel”
– mondta akkor Andy Lamb, a múzeum igazgatója, hozzátéve, hogy ettől függetlenül szerinte volt értelme a kísérletnek. Nehéz eldönteni, és a mai napig művészettörténeti viták tárgyát képezi, hogy a megrendelésre alkotó Boscht a pokol efféle ábrázolásában őszinte keresztényi szándék vezérelte, vagy pedig iróniával kezelte ezeket a tartalmakat.
Bosch mindenesetre azt vetette vászonra, ahogy az egyház ebben a korban a világi zenéről vélekedett: kiátkozták a profán zenét, és összekapcsolták a test és lélek vétkeivel.
Erről tanúskodik az is, ahogy a hangszereket ezen a festményen Bosch megjelenítette: a triangulumon játszó nőt (talán apácát) például láthatón „bebörtönözték” a tekerőlantba. Ezt a hangszert gyakran a koldusokkal hozták összefüggésbe, hiszen sokszor vak koldusok keresték vele kenyerüket. A festményen egy sötét szemgödrökkel ábrázolt, feltehetően vak férfi hangolja a hangszert. A mellette látható alak szájából egy fémszalag, úgynevezett gaberlunzie lóg, ami tulajdonképpen azt a nemesektől kapott engedélyt jelölte, amivel legálisan lehetett kéregetni az utcán. Azok a katonák, akik megvakultak vagy megsérültek, gyakran ilyen gaberlunzie-t kaptak kárpótlásul uruktól”.
Ha közelebb szeretne kerülni a Gyönyörök kertje misztikumához és keletkezéstörténetéhez, nézze meg A művészet templomai sorozat ide vágó epizódját!
(forrás: openculture.com)
hírlevél
