Bartók Béla nemcsak a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzőjeként tette le a névjegyét, hanem népzenekutatóként is olyan fontos hagyatékot bízott az utókorra, ami napjainkig meghatározza a hagyományos népművészetet, illetve a komolyzene, a jazz és a világzene alkotóit is inspirálja. És talán
kevésbé köztudott, de Bartók nem kizárólag a magyar zenei hagyományt kutatta: érdeklődése kontinenseken is átívelt, gyűjtéseinek körét Európa határain kívülre is kiterjesztette.
Arra pedig, hogy ambíciói egészen meddig repítették, egy 1911-ben feleségének Párizsból írt levél az első tanúbizonyság. Ebben Bartók beavatja Ziegler Mártát nagy tervébe: Észak-Afrikába akar utazni, hogy az arab népzenét kutassa. Ehhez pedig már ott, a francia fővárosban vásárolt egy arab–francia szótárt és egy arab nyelvtankönyvet. Abban az időben azonban nem lehetett egyszerűen Afrikába jutni, így Bartók egészen 1913-ig kénytelen volt várni azzal, hogy megkezdhesse kéthetesre tervezett észak-afrikai gyűjtőútját. És bár egészségügyi okok miatt a vártnál korábban el kellett hagynia a kontinenst, így is több mint 118 fonográfhengerrel (azaz mintegy 5 órányi hangfelvétellel) tért vissza az útról, ami több szempontból úttörő vállalkozás volt.
A továbbiakat itt olvashatják.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Tiszta forrásból (Fotó / Forrás: Csibi Szilvia / Müpa)