Emirene: Gabrielle Philiponet

Sabine: Jennifer Borghi

Adrien: Philippe Do

Pharnaspe: Philippe Talbot

Cosroes: Marc Barrard

Rutile: Nicolas Courjal

Flaminius: Jean Teitgen

Purcell Kórus, Orfeo Zenekar (korabeli hangszereken)

Koncertmester: Simon Standage

Vezényel: Vashegyi György

Étienne-Nicolas Méhul (1763–1817), a zenetörténetben elsőként romantikusnak nevezett komponista kora ifjúságától írt hangszeres és vokális darabokat, ám első sikere 1790-ig, az Opéra Comique-ban bemutatott Euphrosine et Coradin című vígoprájáig váratott magára. A glucki operareformot folytató, Webernek, Berlioznak, de még Wagnernek is utat mutató muzsikus, Cherubin barátja és egyben riválisa negyvennél is több színpadi művet hagyott az utókornak, amelyek közül kiemelkedik az 1806-ban keletkezett Joseph. A Hadrianus, Róma császára (később csak Hadrianus) minden zenei szépsége és értéke ellenére sem futott be jelentős karriert, ám ennek oka az adott történelmi környezetben, magában a témában keresendő. A forradalom alatti és utáni Franciaország több politikai rendszere is a darab felforgató jellegére hivatkozva zárkózott el repertoáron tartásától. Méhul többször (először 1790-91-ben, majd 1799-ben) is megzenésítette François-Benoît Hoffman Metastasio nyomán írott szövegkönyvét, de néhány alkalom után 1801-ben végleg levették a színről. Több mint kétszáz év után a világon először a Művészetek Palotájában csendül fel a sok bonyodalmat kavaró mű, korhű hangszereken, avatott előadók tolmácsolásában, francia–magyar együttműködés keretében.

Rendező: Palazzetto Bru Zane

Az előadáshoz kapcsolódó tanulmány, értékelés itt olvasható.