„Szeretettel vesznek körbe a diákjaim”

Baráth Márta 1987-től tanít – amióta diplomázott – a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban magyart és történelmet: „Nem tudnék mást csinálni, csakis tanítani. Ebben is szocializálódtam. Szinte mindenki tanár a családomban.” Eddig harminchat diákja jutott be az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny fináléjába. 2022-ben a magyar fakultációs tanulói közül heten kerültek a harmincas döntőbe, 2024-ben hatan, egyikük meg is nyerte az OKTV-t. Érettségiző osztálya tavaly az ország középiskolái közül a legmagasabb félévi átlagot érte el, amiért Stabil Kiválóság díjat kaptak. „Szeretettel vesznek körbe a diákjaim. Mi senkit nem kényszerítünk versenyzésre, ugyanakkor a felkészülés folyamata nemcsak a tudásszerzés miatt jó és fontos, hanem mert együtt is gondolkodunk, jobban megismerjük egymást a pluszfoglalkozásokon” – mondja.

A tanárnőnek kétszer ítélték oda a „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” díjat. 2015-ben Raoul Wallenberg-díjat is nyert, az indoklás szerint „elkötelezett híve annak, hogy diákjai minél jobban megismerjék a holokauszt korát, a zsidóság történetét”. Úgy vélekedik: „Egy pedagógus számára a legfontosabb visszajelzés a diákjaitól, hogy ők terjesztik fel egy díjra. Ez a lelket nagyon ápolja.”

Baráth Márta (Fotó/Forrás: MOL – Új Európa Alapítvány)

„Ez a díj több mint egy elismerés”

Stárics Roland a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium földrajz–történelem szakos tanára. Tanítványai több mint száz esetben végeztek valamely országos földrajzverseny első tíz helyezettje között. Évfolyamokon átívelő földrajzos diákközösséget épített. „A Zrínyi Miklós Gimnázium Földrajzos Műhelyének erejét a csoportkohézió és a folyamatos példaképállítás adja. Fontosnak tartom, hogy minden szakkörösöm ismerje egymást, a legfiatalabbak is kapcsolódjanak a végzős korosztály tagjaihoz – ezáltal megoszthatják egymással a versenyre felkészülés során bevált jó gyakorlatokat, és egymásban húzóerőt, valamint biztos támaszt találhatnak. A közösség tagjai az emberi értékek mentén is összekapcsolódnak.”

Számára a Mester-M Díj a legkedvesebb és legértékesebb elismerés, amit valaha kapott, hiszen azok a tanulók terjesztették fel közös jelöléssel, akikkel az elmúlt másfél évtizedben tehetséggondozó és versenyfelkészítő szakkörökön együtt dolgoztak. „Ez a díj több mint egy elismerés: a kötődés, a bizalom és a hála jele. Komoly visszaigazolást jelent, és önbizalmat ad a további munkához, másrészt felelősséggel is jár: arra ösztönöz, hogy a jövőben is segítsem azokat a fejlődni vágyó, tudásukat bővíteni kívánó, céltudatos fiatalokat, akik bizalommal fordulnak felém.”

Stárics Roland (Fotó/Forrás: MOL – Új Európa Alapítvány)

„Vannak már fizikus tanítványaim”

Szeidemann Ákos 1998 óta tanít a tatai Eötvös József Gimnáziumban fizikát és kémiát. Diákjai jelentős hazai és nemzetközi versenyeredményeket értek el. „Főként a fizikára álltam rá, a tehetséggondozásban is elsősorban a fizikát választó diákokkal foglalkozom. Felkészítem őket hagyományos versenyekre, illetve már vannak 21. századi készségekre is építő megmérettetések, ilyen például az Ifjú Fizikusok Nemzetközi Versenye, ahol szintén szerepeltek diákjaim. Iskolánk 1980 óta rendezi meg az Öveges József Emlékversenyt, idén volt a 46., az utóbbi időben azt is én koordinálom. Újabban környezetfizikai kérdésekkel kapcsolatos feladatokat is adunk, és ezzel nem titkolt célunk, hogy neveljük is a versenyzőket, felhívjuk a figyelmet a fizikán túlmutató globális problémákra” – jegyzi meg.

Nem mellesleg: versenyeztek középiskolai diákjai az alapvetően egyetemistáknak szervezett OTDK-n is. „Van olyan egykori diákom is, akivel közös cikket írtunk a Fizikai Szemlébe, amely a hazai fizikustársadalom legnagyobb presztízsű tudományos folyóirata. Nagyjából másfél évtizede minden tanévben van legalább egy olyan diákom, akiből aztán fizikus lesz. Erre nagyon büszke vagyok, hiszen azt jelzi, hogy át tudtam adni a fizikának mint tudománynak a szeretetét” – fogalmaz Szeidemann Ákos.

Szeidemann Ákos (Fotó/Forrás: MOL – Új Európa Alapítvány)

„Igyekszem demokratikus tanár lenni”

Salánkiné Knopfler Szilvia 1998-ban végezte az egyetemet, azóta a gödöllői Török Ignác Gimnázium történelem–angol nyelv és irodalom szakos tanára. „Igyekszem demokratikus tanár lenni, engem érdekel a gyerekek véleménye, fontosnak tartom fejleszteni a kritikai gondolkodásukat” – kezdi a beszélgetést. Nagyjából tíz évvel ezelőtt szembesült azzal, hogy a hagyományos pedagógiai eszközökkel már nem igazán tudja megszólítani a tanulókat: „Keresni kezdtem azt a fajta pedagógiát, amivel a történelem iránt kevésbé érdeklődő gyerekeket is meg tudom fogni, együtt tudunk gondolkodni a történelemről. Én ezt a digitális pedagógiában találtam meg. Digitális projektekkel rendkívül jól lehet fejleszteni a tudást, a kreativitást, a gondolkodást. Adatokat bárki ki tud keresni a világhálón, a történelem tanítása az, hogy össze tudjanak kapcsolni és meg tudjanak magyarázni dolgokat, például hogy két hadviselő fél miért kerül egymással szembe” – mondja Knopfler Szilvia.

A Mester-M Díjra a végzős osztálya terjesztette fel. „Miután a díjat átvettem, azután tudtam meg, mit írtak rólam a diákjaim, és sírva fakadtam. Nagyon meghatódtam. Most újra osztályfőnök vagyok. Amit a gyerekektől kap az ember, az semmihez sem fogható.”

Salánkiné Knopfler Szilvia (Fotó/Forrás: MOL – Új Európa Alapítvány)

 Támogatott tartalom.