A bejegyzés elsősorban arra próbál választ adni, hogy az európaiak számára furcsa, hétköznapi szájmaszk viselés honnan is ered. Meglepő módon a gyökereit nem a hipochondriában, hanem a történelemben és a vallásban találja meg.
A történelmi sorozatokban is felbukkannak a maszkok
„A koreai kultúra-, film- és sorozatrajongók számára nem újdonság, hogy az arcmaszk és az „alakoskodás” századok óta hozzátartozott mind a népi, mind az udvari hagyományokhoz. Álarc mögé bújva szinte mindent el lehetett mondani, játszani, amiről egyébként nem beszéltek” – foglalja össze a szerző mielőtt belemerülne a részletekbe.
„Az álarc legősibb koreai elnevezése a tal (탈, ejtsd: thál). A régi hitvilágban a tal istenek vagy egy bizonyos isten olyan szent szimbóluma volt, amelyet különleges tisztelet és imádat övezett, és éppen ezért bizonyos félelemmel vegyes távolságtartással kezelték.
A talnak bűvös ereje volt az akkoriak számára, varázserővel bírt, és képes volt arra, hogy elűzze a betegséget, a veszélyt, így hűséges védője volt a faluközösségeknek és családoknak.”
„Az arcmaszkoknak régóta megvolt a maguk szerepe a koreai, japán vagy kínai történelem során, főleg a gerilla- vagy titkos küldetésű, éjszakai rajtacsapások során” – vagyis a nindzsák is maszkot viseltek. Ez nagyon tágan értelmezhető egészségügyi oknak: ha felismerték őket, az az életükbe kerülhetett.
Egy mai nindzsa egy történelmi faluban (Fotó/Forrás: wikipedia)
Ma a felismerhetőség elkerülésére elsősorban a sztárok takarják így el az arcukat, de az átlagemberek is szájmaszkot hordanak a három távol-keleti országban. Az orvosi, vagy egyéb dizájnos szájmaszkok már a koronavírus előtt is hódítottak. A szövetből vagy műanyagból készült orvosi szájmaszkok a levegőben terjengő, mikroszkopikus vírusok és kórokozók ellen nem nyújtanak biztos védelmet. A sebészdoktorok azért használják, hogy ők ne leheljenek esetlegesen fertőző, levegőben terjedő bacilust, baktériumot a betegre.
Mégis, az orvosi szájmaszk civil használata már a század elején elterjedt: „A mai maszkokhoz leginkább hasonlatos száj- és orrfedőket először Japánban az 1918 márciusában kitörő spanyolnátha idején kezdték használni. Az egész világon végigsöprő, gyilkos influenza 20-40 millió embert ölt meg, többet, mint az I. világháború és 1919 végére lecsillapodott." A maszkok viselése azonban egy évtizeddel később ismét visszatért:
Az 1934-es globális influenzajárvány kitörésekor viselete már az egész Távol-Keleten általános jelenséggé vált, sőt, még influenzamentes, hideg téli napokon is szájmaszkot hord mindenki mind a mai napig.”
A Kantō-ban tomboló tűz füstje messziről látszott az 1923-as földrengést követően (Fotó/Forrás: wikipedia)
Emellett a maszkok légszűrőként is működtek: „A légszennyezettség ellen viselt szájmaszk is elsősorban Japánhoz köthető. Az 1923-as nagy kantói földrengés Japán történelmének legtöbb halálos áldozatot követelő földrengése volt, amely szinte teljesen elpusztította Tokiót és Jokohamát, mintegy 600 ezer épület dőlt romba. A földrengést követően hatalmas tűzvész keletkezett a nagyvárosokban, majd 6-12 méter magas hullámokkal szökőár csapott le a partvidéki területekre.
A rengéshullámok után az eget teljesen eltakaró füst, hamu és por szinte éjszakai sötétségbe borította az utcákat.”
Egy még mélyebben gyökerező tényező is befolyásolja azonban az elterjedésüket: „Korea, Kína és Japán történelemében a taoizmus tanai olyan erős befolyással bírnak, mint sehol máshol a világon, s adjuk ehhez hozzá a hagyományos távol-keleti orvoslás alapjait is. Ebben
a lélegzés és a meditáció során gyakorolt levegővétel alapvető fontosságú, és az elmélet szerint óriási szerepe van az egészséges vérkeringés fenntartásában, így az emberi szervezet normális működésében.”
"Ha beteg vagy, ne lélegezz ki beteg levegőt, s ha gonosz erők vannak körülötted, ne szívd be azokat. A hagyományos távol-keleti orvoslás szerint éppen a »feng«, azaz az ártó szél belélegzése, amely a megbetegedések »hat külső okainak« egyike.”
Egy maszkot viselő thai szerzetes Bangkokban (Fotó/Forrás: Lauren DeCicca/Getty Images Hungary)
hírlevél
