Beszélgetésünk egyik apropója az MTPA Rendezvény ReStart konferenciája. Az alapítvány ernyőszervezetként gyűjti össze a kulturális, üzleti és sportrendezvényeket.
Ezt a sokszínűséget már a kuratóriumi tagok kiválasztásánál igyekeztünk megjeleníteni: érkeztek ügynökségi kollégák, a sport világában dolgozók, soproni és debreceni fesztiválszervezők, de a MaReSz (Magyarországi Rendezvényszervezők és -szolgáltatók Szövetsége), illetve a Hungexpo is az első perctől fogva képviselteti magát. Az összetételből látszik, hogy a rendezvényszektor sok szeletével tudunk foglalkozni.
Hogyan indult a szervezet?
A Covid alatt született az ötlet – ha a járványidőszakban már létezett volna az MTPA, valószínűleg könnyebben értesültünk volna a „buborékban” megrendezett sporteseményekről, az átcsempészett ötletek segítségével pedig az egyéb rendezvények, például a fesztiválok is hamarabb újraindulhattak volna. Tehát megalakult az MTPA, és a nyitás után egyből megbeszéltük, hogy tartunk egy közös konferenciát, ami a Rendezvény ReStart nevet kapta. Idén június 9-én „restartolunk”, a tét pedig az átlagosnál magasabb, hiszen sok más szférához hasonlóan a rendezvényszektor is nagy változások elé néz a frissen kialakult politikai légkörben: minden nagyobb irányváltás új prioritásokat hív életre, hát még egy kormányváltás. Megpróbáljuk elhívni a konferenciára a döntéshozókat, hogy mesélhessenek a terveikről, és a különféle szövetségek is kiteszik az asztalra a legizgalmasabb, legaktuálisabb témáikat.
Mi az, ami összefogja az MTPA alá tartozó, változatos tematikájú rendezvényeket?
Már a nevében is benne van: a turisztika. Ezt többek között a rendezvények viszik előre. Innen nézve nem számít, hogy a Coldplay vagy a BL-döntő tölti-e meg a szállásokat és hoz bevételt egy városnak. A ReStarton köszöntőt mond Karácsony Gergely főpolgármester is, aki reményeim szerint kitér a 2036-os olimpiára és arra, miért tartja fontosnak, hogy Magyarország is versenybe szálljon a szervezés jogáért. Az egyik panelbeszélgetésen szó esik a tavalyi drogtörvényt követő klub- és rendezvényhelyszín-bezárásokról, ami nemcsak a zenés-táncos, az üzleti és kulturális, de a sportrendezvények számára is problémát jelent.
Párbeszédet indítunk arról, hogyan tudnánk a hatóságok munkáját segítve, ugyanakkor a rendezvényszektor érdekeit is szem előtt tartva foglalkozni a kérdéssel.
A szféra egészét meghatározó üzleti aspektus mellett további közös pontot jelent a digitalizáció, amivel a konferencia rendezvényapplikációkat felsorakoztató panele foglalkozik; de a fenttarthatóság kérdését úgyszintén említhetném. Utóbbira összpontosító panelünkre különösen büszke vagyok, mert a Global Sustainable Tourism Council képviselője is elfogadta rá a meghívásunkat. Ez a szervezet adja ki a MICE Event minősítést, amely megítéléséről – a tervek szerint – jövőre már az MTPA dönthet hazánkban. Az Európai Fesztivál Szövetség és a kontinens könnyűzenei találkozóit tömörítő Yourope munkatársaival megvitatjuk, milyen lépéseket tehetünk a fenntarthatóbb rendezvényszervezés felé.
Oszkó-Jakab Natália felszólalása a 2025-ös Rendezvény ReStart konferencián (Fotó/Forrás: Magyar Turisztikai Program Alapítvány)
Amennyire fontos, annyira elkoptatott napjainkban ez a fogalom.
De még mindig sok újat lehet róla mondani. A fenntarthatóság először a 2023-as atlétikai világbajnokság idején szivárgott be a hazai rendezvényvilágba, előtte a kanyarban sem voltunk, legfeljebb néhány, a kérdést szívén viselő munkatárs foglalkozott azzal, hogy mondjuk a VIP szektor műfüvét a rendezvény után eladományozzák egy iskolának. Az ehhez hasonló szempontok Magyarországon még sok beszélgetést, tapasztalatcserét igényelnek. Nyilván próbáljuk a költségeket is – ami ugyancsak fenntarthatósági kérdés – szem előtt tartani, hiszen minél élhetőbb egy módszer, annál szívesebben alkalmazzák azt a rendezvényszervezők. Rengeteg tennivalónk van a hulladék- és az ételmaradék-kezelés terén, de a társadalmi fenntarthatóság, például az önkéntesség vonatkozásában is.
Az igazgatóságod alatt működő Művészetek Völgye fesztiválon számos látható nyoma van a fenntarthatóságnak.
2018-ról 2019-re kivontuk az egyszer használatos műanyagot, behoztuk a repohárrendszert, és kidolgoztunk egy három – ökológiai, gazdasági és társadalmi – pilléren alapuló fenntarthatósági stratégiát. A harmadik szempont kapcsán fontos tudni, hogy a Művészetek Völgye tartja fent a MűvészVölgy Kúriát, amely a helyi lakosságra gondolva egész évben programhelyszínként működik. A stratégia egyébként a 2024-es és 2025-ös karbonlábnyom-számításunkkal együtt megtalálható a honlapunk Mi a völgy? aloldalán, és nemsokára elérhető lesz az ESG-jelentésünk is, amit rendkívül előremutatónak tartok, hiszen csak tíz év múlva lesz kötelező. Mindenkit bátorítunk, hogy használja ezeket a dokumentumokat, és nyugodtan formálja, alakítsa a mi gyakorlatainkat a saját rendezvényére.
Nemzetközi színtéren gyakran említik a fesztivált követendő példaként,
amit többek között az Eventex Impact ezüst fokozatú díja bizonyít. De tavaly itthon is jutalmaztak minket, hiszen elnyertük az Art is Business Díjat Fenntartható művészeti kezdeményezés kategóriában.
A 2026-os Művészetek Völgye több szempontból különleges. Idén 35 éves a rendezvény, ráadásul kivételesen a Bánkitó Fesztivál is Kapolcsra költözik.
A Völgy-csapat régóta baráti kapcsolatban áll a Bánkitó szervezőivel. Amikor tavaly bejelentették, hogy a továbbiakban nem tudják civil szervezetként fenntartani a fesztivált, akkor elkezdtünk közösen megoldást keresni. A tárgyalássorozat eredményeként a brandet és a szervezés jogát a völgyes csapat veszi át – remélhetőleg minél több régi szervezővel kiegészülve –, így 2027-ben újraindulhat a találkozó az eredeti helyszínen. Viszont nem szerettük volna, hogy a 2026-os év kimaradjon, úgyhogy idén a Művészetek Völgye Gástya-árok nevű helyszínére költöztetjük a Bánkitó zenei szellemiségét és néhány olyan civil szervezetet, amelyet ők ismertettek meg az országgal.
Látogatók a 2025-ös Rendezvény ReStart konferencián (Fotó/Forrás: Magyar Turisztikai Program Alapítvány)
Hogyan készültök a folyamatosan növekvő látogatószámra?
Minden fesztivál után átbeszéljük, mely helyszíneken alakult ki az adott évben tumultus, és ezeket próbáljuk távolítani, széjjelebb húzni egymástól.
Lépésről lépésre fejlesztjük az infrastruktúrát úgy, hogy megmaradjon a korábbi évekre jellemző emberléptékűség.
Nem szeretnénk tömegfesztivállá válni. 48 helyszínünk van, ezek mindegyikének eltérő a látogatószáma: lehet, hogy 20 pajtásoddal fogsz gyöngyöt fűzni az Egyetemi Udvarban, Völgyimprót hallgatni a KenderKertben vagy énekes workshopon részt venni a Harcsa Veronika Udvarban. A nagyobb érdeklődésre számot tartó előadók, mint az Ivan & The Parazol, a Quimby vagy a Kispál és a Borz viszont csak nagyobb helyszínekre kerülhetnek. Három ilyenünk van: a Lőtér, a Panoráma Színpad és a Cirque du Tókert. Utóbbinál Zoránnal, Koncz Zsuzsával, a Budapest Bárral, de a Feledi projekt Cseresznyéskertjével is találkozhatnak a fesztiválozók.
A kulturális érdeklődésed fiatalkori élményekhez – rajzverseny, színjátszás, hangszeres játék – kapcsolódik. Mi a helyzet a fesztiválokkal?
Az egyetem alatt a Külügyminisztériumban dolgoztam, diploma után pedig az akkoriban alakult Müpába kerültem, és annyira beleszerettem ebbe a világba, hogy benneragadtam. Innen csöppentem a fesztiválszervezésbe, hiszen itt ismerkedtem meg Palya Beával, aki épp akkor tervezgette a menedzserével a kapolcsi Palya Bea Udvart; rajta keresztül kerültem a Művészetek Völgyéhez.
Több nemzetközi együttműködésben is részt veszel. A kapcsolatteremtésben segít a családi háttered, származásod?
Biztosan. Félig orosz-ukrán, félig magyar vagyok, két ország között nőttem fel, sőt ’86-ig Oroszország és Magyarország, utána pedig Ukrajna és Magyarország között ingáztam. Emellett tanultam Angliában és Új-Zélandon is, és hat nyelven beszélek – ezek mind együttesen egyengették az utamat a nemzetközi együttműködések terepén.
Nagyon élvezem, ha mi, magyarok fel tudunk valamit mutatni más nemzeteknek,
de ugyanennyire fontosnak tartom, hogy én is tanuljak a külföldi kollégáktól, ezért igyekszem bekapcsolódni a nemzetközi párbeszédbe: részt veszek az EIT Culture & Creativity munkájában, ahol a technológia és a kreatív iparág találkozását kutatjuk, valamint tagja vagyok az Európai Fesztivál Szövetség igazgatótanácsának is.
Koncert a Művészetek Völgye színpadán (Fotó/Forrás: Művészetek Völgye)
Mennyiben érződik meg ez a nemzetköziség a Völgyön?
A műsorfüzet elején összegyűjtöttük a nemzetközi együttműködésből született projektjeinket – ez 40 az összes, 4200 programból. Az arányok világosak, a Völgy továbbra is a magyar művészetek találkozási pontja. Tetszik, hogy sok külföldön élő magyar a fesztivál idejére időzíti a hazalátogatást, így ők is kaphatnak egy kis „snapshopot”, keresztmetszetet a jelenlegi kulturális életből. Nem célunk növelni a külföldi látogatók számát, már csak amiatt sem, mert fontos számunkra a szövegalapú, például a színházi produkciók képviselete. A nemzetközi panelek örök témája, hogy turnéztatható műfaj-e a színház. Nemrég voltam Budvában egy színházi showcase fesztiválon, és néhány darabot csak nehezen tudtam megérteni, hiszen teljesen más a társadalmi-kulturális beágyazottságom, mint az előadásoké. Többek között az ilyen tapasztalatok elkerülése végett
marad a fesztiválunk elsősorban a magyar anyanyelvű, magyar nyelvet értő emberek találkozója.
Elsősorban a könnyűzenei koncertek tudnak univerzálisan működni. Tavaly egy skót rockegyüttes, a Franz Ferdinand jelentette a nemzetközi húzónevet – de nem voltak többen az ő koncertjükön, mint például a másnap este fellépő Bëlgáén.
Idén pedig José González érkezik hozzánk. Nehéz a látogatók és a sajtó figyelmét pusztán annyival megragadni, hogy 35 éves a fesztivál, ezért muszáj újítanunk. Természetesen azok a zenekarok sem maradnak ki, amelyek évek óta fellépnek nálunk, de vagyunk annyira igényesek szakmailag, hogy nem szeretnénk, ha a Panoráma Színpad programja egy az egyben ugyanúgy nézne ki, mint tavaly. Szeretünk kísérletezni, ugyanakkor nem feledkezünk meg azokról sem, akik épp a minden évben megismétlődő programok nyújtotta nosztalgia és otthonosságérzet miatt járnak vissza. Sokan vannak, akik ugyanazt az Irie Maffia-számot szeretnék meghallgatni a haverjaikkal, mint évekkel ezelőtt. Ez a tendencia egyébként a koronavírus utáni első teljes fesztiválon érződött a legerősebben (2020-ban Völgyhétvégéket tartottunk): az emberek próbáltak úgy tenni, mintha ez az egész rémálom nem történt volna meg, és pontosan ugyanazt a fesztiválélményt szerették volna újra átélni, amit ’19 nyarán kaptak.
Kaláka Versudvar a Művészetek Völgyében (Fotó/Forrás: Művészetek Völgye)
Régi és új dichotómiája nagyobb léptékben is vizsgálható a fesztivál kapcsán, ha kicsit jobban belegondolunk abba, hogy ’89-ben indult.
Az első egy rendszerváltó fesztivál volt, Cili néni kocsmájában Galkó Balázs Kossuth-rigmusokat kántált és kocsmaszínházat csinált. Elképesztően forradalmi volt, hogy az emberek mertek önállóan, maguktól cselekedni. Hogy visszakanyarodjak egy korábbi témánkhoz: az akkori Völgy tulajdonképpen az első – így korát meghaladó – országos szintű fenntarthatósági akció volt. Kiszáradt az Eger-patak, aminek megoldására az odavetődött művészek Márta István vezetésével
úgy próbáltak pénzt gyűjteni, hogy azt csinálták, amihez a legjobban értettek.
Az akkori háromnapos buliról az idei, jubileumi találkozón a (H)őskorszak elnevezésű programsorozattal emlékezünk meg. Bemutatjuk többek között Márta István negyvenéves lemezét, a Támad a szél – Kapolcs riadót; Bereményi Géza, Cseh András és Bárth János közreműködésével felidézzük Cseh Tamás Új dalok című anyagát, amelyet 1989 nyarán a kapolcsi pajtában rögzített; a RetroVölgy Tanúasztal-beszélgetésein pedig a fesztivál történetének fontos szereplői mesélnek a völgyes élményeikről. Az emlékezés által még hangsúlyosabban rajzolódik ki, hogy mi lett a fiatalkori bátorságukból és tettvágyukból.
Az ország második legnagyobb fesztiválja. Mi a te kedvenc Kapolcs-emléked?
2014-ben debütált a Harcsa Veronika Udvar; mielőtt a közönség birtokba vette volna, itt tartottuk a lagzimat, amin a stáb is részt vett. Keserédes emlék a 2019-es Völgy, mikor egy vihar miatt elmaradt a Szabó Balázs Bandája-koncert, de Balázs mégis felrohant a színpadra, és a szikrázó kábelek között eljátszotta a Bájolót. Szomorú, de felemelő pillanatokat okozott.
A tíznapos fesztivál alatt igyekszem legalább egyszer – ha nem többször – ellátogatni az összes helyszínre, aminek következtében minden évben egyfajta „zanzásított” összművészeti élményt kapok. Nagyon várom az újabb találkozást a stábtagokkal: összesen 225-en szervezzük a fesztivált, nem számolva a 160 önkéntest és a biztonsági őröket. Ebből a szempontból a Művészetek Völgye egy közösség, egy nagy család éves találkozója, csak rajtunk kívül „néhány” látogató is eljön – a visszatérő fesztiválozókkal egyébként szintén összefutok ilyenkor, és megbeszéljük, kivel mi történt az elmúlt évben.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Oszkó-Jakab Natália (fotó/forrás: Magyar Turisztikai Program Alapítvány)
hírlevél
