Plusz

Miért imádták a viktoriánusok a hajból készült ékszereket?

2019.05.06. 20:50
Ajánlom
A rövid válasz részben a korszak névadójához kötődik: Viktória királynő rajongva szeretett férjének elvesztésekor kezdett el viselni egy, Albert herceg hajfürtjeit rejtő medaliont, és ezzel divatot teremtett. A korszak embere amúgy is vonzódott a hasonlóan morbid relikviákhoz, mint amilyen a nemrég megtalált, Emily Brontë hajfonatát rejtő gyűrű. Nézzük kicsit részlesebben, mi mindenre használták a hajat XIX. század második felében, és miért!

A királynő gyásza egész hátralévő életében, vagyis még negyven évig tartott. Az uralkodó hangulata aztán rátelepedett a korszak emberére is. A XIX. században a halál a hétköznapok része volt.

A magas halandóság és az otthoni ravatalozás szokása miatt a kor embere nem viszonyult az elmúláshoz olyan távolságtartással és elzárkózással, mint manapság. Sőt, bizonyos romantikus melankólia is övezte.

"Az emberek nemcsak hozzá voltak szokva a haldoklók vagy halottak közelségéhez, hanem teljesen más volt a most közkeletű irtózás vagy félelem is, amellyel ma egy holttestre tekintünk" - magyarázza Dr. Helen Sheumaker, a hajból készült tárgyakról szóló könyv szerzője. Ezek a furcsa ereklyék számukra nem a halált jelentették, hanem az illető érzelmeit, vagy az elhunythoz fűződő viszonyt mutatták meg.  

Ennek kivetülései az olyan csecsebecsék, mint a BBC régiségekkel foglalkozó tévéműsorban bemutatott aranygyűrű, amely minden valószínűség szerint Charlotte Brontë hajfürtjét rejti. Az ékszer belsejébe gravírozott név mellett az írónő halálának napját jelölő 1855. március 31-i dátum is arra enged következtetni, hogy az ékszer a szeretett elhunytra emlékeztető mementónak készült. Éppen ez a tárgy terelte rá a figyelmet a ma már elfeledett szokásra, amelynek kellékei megtalálhatóak számos múzeumban. Walt Whitman születésének 200. évfordulójának alkalmából a New York-i Közkönyvtár és a Grolier Club is rendez tárlatot, és mindkettőn szerepel majd egy fürt magának Whitmannek a hajából. 

Viktória királynő férjének 1861-ben bekövetkezett, korai halálakor legalább nyolc különféle ékszert készíttetett Albert herceg hajából. Ugyanakkor

a híres vagy vagyonos emberek sokkal kifejezőbb, élethűbb relikviákat is kaphattak: Abraham Lincoln arcának és kezeinek lenyomata maradt fenn,

míg Viktória királynő a férje kezének másolatából is tartott egyet a hálószobájában. A haj a középosztálybeliek számára elérhető és divatos megoldás volt.

4c121f5a7b05f19b792222a87785f309-232155.jpg

A medál belsejében a szeretett személy haja

Wilkie Collins regényíró 1854-es megjegyzéséből is kitűnik, milyen elterjedt volt ez a divat:

Angliában az emberi hajból készült ékszerek számítanak a leggyakoribb viseletnek a hölgyek körében.

Egy évtizeddel később Charles Dickens arról számol be, hogy az úriemberek hajból font óralánca a tiszteletreméltóság legbiztosabb jele a középosztályban. Már a reneszánsztól kezdve kialakult az a szokás, hogy az emberek megtartották elhunyt szeretteik egy hajtincsét, azonban csak a viktoriánus korban kezdtek el ékszereket készíteni belőle.

34e26750440dbe6b417eba010ba758bb-232156.jpg

Hajból és drótból font koszorú

A hajjal kombinált vagy abból készült ékszerek nemcsak medalionok lehettek, készültek brossok, függők és karkötők is, amelyeknek a belsejébe különlegesen font hajtincseket helyeztek. Akkoriban nemcsak szentimentálisnak, de divatosnak is tartották az efféle kiegészítőket. Az Egyesült Államokba a polgárháború idején jutott el a trend. Itt a hölgyek koszorúkat fontak hajból és drótból, gyakran virágokkal díszítve. A halottak hajából készített koszorú a gyász kelléke volt, de a holtak és élők hajszálaiból sajátságos családfákat is alkottak.

Az ezekhez szükséges minták és útmutatók megtalálhatóak voltak a boltokban és a nőknek szóló magazinokban is, vagyis ahol általában a középosztályban divatos dolgok terjedtek.

(Az extrémebb példákat a Morbid Anatomy Museumban láthatóak Brooklynban.) "A hajból font tárgyak készítése egy teljesen rendjén való, középosztálybeli női elfoglaltság volt" - jegyzi meg Helen Sheumaker.

A viktoriánus kor - az óceán mindkét oldalán - egyszerűen odáig volt a halott emberek hajáért. Deborah Lutz, a viktoriánus irodalom kutatója szerint a "halál materiális megjelenése és a hozzá kapcsolódó tárgyak" használata ebben a korban sok hasonlóságot mutatott a keresztények ereklyék hagyományával, vagyis azzal, hogy a szentek különféle testrészeinek csodatévő erőt tulajdonítottak. A protestantizmus és a szekularizáció megjelenésével ez a testrészek iránti lelkesedés elfordult a szentektől az uralkodók és a hírességek vonatkozó részei felé (úgy, mint Napóleon felé, akinek a péniszét állítólag New Jersey-ben őrzik). A XIX. század közepére pedig a tradíció egyre inkább elvesztette a vallásos jellegét, személyesebbé és bensőségesebbé vált. És főleg a hajra koncentrálódott.

44023dd2aa35284487619c8dcbfe986d-232201.jpg

A szerelem záloga is lehetett a hajfürt

A haj egy nagyon kézzelfogható emlék, mementó, az élethez és a testhez kapcsolódó kegytárgy. A szeretett személyek vagy a rokonok is adtak egymásnak hajtincseket a szeretet és a barátság jeléül. A családtagok vagy a szerelmesek összefonták a hajfürtjeiket. Jane Austen Értelem és érzelem című regényében például Elinor egy hajfürt véletlenül kilesett ajándékozásában a kor szokásaival összhangban Marianne és Willoghby jegyességének bizonyítékát látja.

Lutz kutatásai szerint az ehhez hasonló relikviák "úgy működtek, mint egy élet nyomai - miközben a test maga elenyészett." Az elhunytaktól származó, állandóan magunknál hordott emlékek arról a vágyról árulkodnak,

hogy a halált ne lássák olyan állandónak, hisz a szerettük kézzelfogható maradványai a bizonyítékai annak, hogy az illető még mindig létezik valahol, valahogy."

A relikviák tisztelete azt a vágyat is mutatja, hogy "megéljük magának a veszteségnek a pillanatát, hogy lamentáljunk rajta, mint annak bizonyítékán, hogy a halál bele van szőve az élet szövetébe." Talán annak az érzetét is magában hordozta, hogy valamikor ismét találkozunk a szeretett személlyel.

A romantika, az 1830-40-es években az evangélikus vallás feléledése és az 1850-60-as években a spiritualizmus térnyerése mind hozzájárultak ehhez a "halál utáni narratívához" és a század közepén a hajból készített tárgyak divatjához. Erre a korabeli irodalomban is találunk példát. Lutz az Üvöltő szelek (1847) című regény egy részletét hozza fel bizonyítékként. Heathcliff kicseréli a halott Catherine nyakában függő medálban a férje, Linton hajtincsét a sajátjára. "Ahelyett, hogy magának szerezne emléket Catherine-től, Heathcliff úgy gondolja, hogy így a teste egy darabja a sírba száll a nő testével és elvegyül a húsával." A "jó halál" fogalmát itt erősen erotizálja is a szerző. 

Lutz szerint a viktoriánusok a halált és magát a testet is úgy értelmezték, mint a történet kezdetét, nem a végét.

Mára az emberi hajból készült tárgyakat inkább egyfajta morbid viszolygással szemléljük. Arra, hogy miért koptak ki a divatból, a szakértők több magyarázattal is szolgálnak. Bachmann szerint ahhoz is köze van, hogy létrejöttek a ravatalozók, így a halál kikerült az otthonokból. Sheumaker szerint a lakberendezési trendek és a divat változása mellett a higiéniában felbukkanó új elméletek is közrejátszottak a hajból készült tárgyak eltűnésében. A viktoriánusok ugyanis még nehéz anyagokból készült ruhákat hordtak, sok díszítéssel és réteggel, amelyeket nem lehetett mosni, azonban változtak az egészségről alkotott elképzelések. A mosás és takarítás szerepe felértékelődött a betegségek elleni harcban, és a por lépett elő a fő ellenséggé, így valószínűleg a haj is ennek a higiénés felfogásnak esett áldozatul.

(via Jstor, National Geographic)

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

„Nincs kitől többé megtanulni, hogyan bocsáthatnánk meg egymásnak” – Konrád Györgyre emlékezve

Pályatársakat, kortárs művészeket, barátokat kértünk meg, hogy pár sorban írjanak Konrád Györgyről, Konrád Györgyhöz.
Klasszikus

Szokolay Ádám nyerte az idei Bartók Világversenyt

A nemzetközi zsűri a szombati nagyzenekari döntő után hozta meg a végső határozatot. A második díjat Balogh Ádám, a harmadikat pedig Peter Klimo kapta.
Klasszikus

Mikor kezdtünk el ráadást követelni a hangversenyeken?

Megszokott dolog: ha a műsor megengedi, addig tapsolunk, míg a muzsikus újra színpadra nem jön, és ráadást ad. Mint minden hagyomány, ez is elkezdődött valamikor.
Klasszikus

Online elérhető a Fischer Ivánról és a BFZ-ről készült film

2014-ben egy stáb egy éven keresztül követte a Budapesti Fesztiválzenekart és karmesterüket bepillantást engedve munkájukba.
Vizuál

Átadták a hazai szinkronszakma legrangosabb díjait

A közönség és a kuratórium is szavazott, többek között díjat kapott Bobby Ewing magyar hangja és a Csernobil című sorozat szinkronja is.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz hír

Elhunyt Gallai Péter, a Piramis billentyűse

A billentyűs, énekes, dalszerző 65 éves korában, hétfőre virradóra halt meg. A Piramis szeptember 21-én a Várkert Bazárban ad koncertet, amelyen megemlékeznek Gallai Péterről.
Plusz ajánló

Upcycling - Bőrhulladék-hasznosító Maminvent workshop

A MAMINVENT megálmodója Kopócs Éva az újrahasznosított alapanyagokból készült design termékek úttörőjének számít hazánkban.
Plusz hír

A Fidelio is csatlakozott az Art is Business Díjhoz

A hazai nagyvállalatok, kis- és középvállalkozások, valamint mecénások elismerésére létrehozott díj annak érdekében jött létre, hogy megmutassa, kik azok, akik a kulturális intézményeket, projekteket és művészeket támogatják. A Fidelio egyedi módon kapcsolódik a kezdeményezéshez.
Plusz hír

Ez a nagypapa tíz hegedűt készített tíz éven át az unokáinak

Gene Van Alstine annak idején hegedűt örökölt a nagypapájától, és szívesen továbbadná a hangszert az unokáinak, csakhogy tíz van belőlük.
Plusz ajánló

Tudod, mit csinálsz szeptember 28-án?

Mi igen. Tematikus séták szakértőkkel a Pesti Vigadóhoz kötődő technikai vívmányokról a XIX. századtól napjainkig – telefonos operaközvetítés, villanyvilágítás, Bleriot monoplán, Bogányi-zongora.