Helen Marten nem egy Murakami Haruki, akit évről évre esélyesnek tartanak egy díjra, aztán végül mégsem kapja meg soha. Míg Harukit az irodalmi Nobel-díjról golyózzák ki rendületlenül, Marten korunk egyik legelismertebb szobrászművésze. Kevesebb mint egy hónapja például a szobrászoknak járó Hepworth Prize-t nyerte el, és vele 30 ezer fontot – mégis elégedetlenségének adott hangot. A nyereményösszeget is szétosztotta jelölttársai között – írta meg az Independent.

Helen Marten (Fotó/Forrás: Michael Stewart / Getty Images Hungary)

A művészeti díjak hierarchikus pozicionálása hibás irányba tart

– mondta el Marten a BBC Radio Four-nak. Ugyanígy kifejezte ellenérzéseit akkor is, mikor a Burberry vezetőjétől átvette a díját a ceremónián. Akkor azt mondta, a művészet egy nagyon mélyen szubjektív dolog. Később, a BBC egy másik rádiójában nyilatkozta, hogy nem ért egyet azzal, hogy egy győztest mások fölé helyeznek az ilyen díjak, egyfajta sorrendet kialakítva.

A világ politikai palettája drasztikus változásokon megy keresztül. Mindemellett a művészvilág felelősséggel tartozik, hogy magasra tartsa az egyenlőség, a demokrácia és a nyitottság esernyőjét.

Marten arról is beszélt, milyen nehéz a művészeknek versenyhelyzetben alkotni, ahol mindig van valaki, akit le kell győzni, el kell nyomni. Ugyanakkor a támogatásra, így a pénzdíjakra szüksége van az alkotókra, így Marten ennek intézményét nem, csak hierarchiáját kérdőjelezte meg. Az Independent újságírója viszont ennél is tovább ment.

Felveti azt a fentebb is taglalt kérdést, hogy lehet hogy a Turner vagy a Booker díjak impozáns pénzösszeggel járnak (előbbi 25, 000, utóbbi 50, 000 fonttal, azaz több mint 18 millió forinttal), míg az Oscar, a Bafta vagy az Olivier mellé maximum egy elegáns kis vacsorával egybekötött ceremónia jár. A cikk írója kétségbe vonja azt a sokat hangoztatott érvet is, hogy a pénzdíjra a feltörekvő tehetségek támogatása miatt van szükség.

GettyImages-610499838 (Fotó/Forrás: Carl Court / Getty Images Hungary)

„Nézzük végig a Turner és Booker díjasok névsorát – Hilary Mantel, Julian Barnes vagy Grayson Perry nem éppen küszködő alkotók” – írja. Stephen Fry önéletrajzi írásában számolt be az estéről, amikor Damien Hirst 1995-ben megnyerte a vizuális művészeknek járó egyik legnagyobb elismerést, a Turner díjat. Hirst a díjátadó ceremónia után megérkezett a londoni Groucho nevű clubba, ahol

A kortárs művészet rendhagyó ünneplése hajnalig tartott.

Damien Hirst (Fotó/Forrás: Oli Scarff / Getty Images Hungary)

Az újságíró szerint a történet híven érzékelteti, hogy a díjakat általában nem megélhetéssel küszködő alkotók, hanem elismert és sikeres művészek kapják. Helen Marten beszédének jelentőségét az egyenlőségről szerinte ki kell bővíteni.

El kell utasítani, hogy egyes elismerések pénzt érnek, míg mások nem. A díjjal járó pénzt ellentéteket szül a jelöltek között, és olyan típusú hírverést dominál, ami nem a díjazottakat és a teljesítményeket, hanem a pénzösszeget és így a szponzorokat helyezi előtérbe. Épp ezért ha valaki nagylelkűen támogatni szeretné a művészetet, díjak helyett múzeumoknak, galériáknak, kiadóknak kellene adnia a pénzt.

Kirohanásai ellenére Helen Marten a Hepworth díja mellé pár napja megkapta a még nagyobb elismerésnek számító Turner díjat is. Damien Hirst-tel ellentétben nem mulatta el az összeget – ugyanúgy szétosztotta a pénzt, mint előző elismerése esetén.

Az itt ülők működtetik ezt a világot, ami kur**ra privilegizált

– mondta el Marten köszönőbeszédében véleményét a művészeti éra „hermetikus buborékjáról”, ahogy korábban illette a közeget. Helen Marten mindössze 31 éves, két, egymás után behúzott díjával idén ért fel karrierje csúcsára – még ha ő nem is így értékeli az elismeréseket.