Október 31. a világ számos országában meghonosodott, angolszász eredetű halloween ünnepe.
Az elnevezés az angol All Hallows' Eve kifejezés rövidülése, magyarul mindenszentek előestéjét jelenti. A keltáknál az őszi napéjegyenlőség és a téli napforduló közötti félidőben ünnepelték az újévet, kezdődött az év "sötétebb" fele, amikor egyszerre hódoltak a Napisten és a Holtak Ura előtt. A kelta papok, a druidák hite szerint
az év eme legmágikusabb napján a halottak lelke szabadon járhat az élők között, a házakban ezért ilyenkor kioltották a tüzet, hogy e kósza lelkek ne az élők testét foglalják el, és hátborzongató ruhákban próbálták elijeszteni a holtakat.
Áldozatokat is bemutattak, hogy kiengeszteljék a nyugtalan lelkeket, egyengessék a mennyei örömök felé vezető útjukat.
Halloweenre feldíszített ház (Fotó/Forrás: wikipedia)
Az ünnep a kereszténység felvétele után átalakult, mindenszentekhez és halottak napjához kapcsolódott. A középkori hiedelmek szerint a mindenszenteket megelőző nap végezték üzelmeiket a boszorkányok és varázslók, mert ilyenkor a szellemi és a fizikai világ érintésnyire kerül egymástól. A 8. századtól terjedt el az a hiedelem, hogy a torz vonásokkal "ékesített" lámpások megvédik az utazókat a rossz szellemektől.
A halloween a 19. század közepétől honosodott meg Amerikában, amikor a nagy írországi éhínség elől százezrek vándoroltak ki, és magukkal vitték szokásaikat, legendáikat is.
Az egyik történet szerint volt egyszer egy Stingy Jack (Fukar Jack) nevű részeges, kiállhatatlan kovácsmester, aki többször is rászedte az ördögöt, mígnem a patás megígérte, hogy nem viszi el lelkét a pokolba. Jacket azonban halála után Szent Péter sem engedte be a mennyországba, ezért arra ítéltetett, hogy örökké bolyongjon, keresve nyughelyét. Vándorlása közben egy kivájt tarlórépát tartott lámpásként a kezében, benne izzó széndarabbal, így ragadt rá a Jack of the Lantern (Lámpás Jack) név, melynek rövidült változata, a jack-o-lantern a halloweeni töklámpásra utal. A lámpások eredetileg tarlórépából, karórépából vagy céklából készültek, a tök az ünnep tengerentúli meghonosodásával terjedt el.
Faragott tökök (Fotó/Forrás: wikipedia)
A mindenszenteket megelőző nap mára elvesztette eredeti jelentését. Az üzletek kirakatait az ünnep jelképei díszítik, a két meghatározó szín a narancssárga és a fekete. Több országban a televíziók horrorfilm-maratont sugároznak. Az ünnep főként a gyerekek képzeletét ragadja meg, különféle jelmezeket öltenek, lámpásokat készítenek a kivájt tökökből, és házról házra vándorolva "rémisztő" fenyegetésekkel édességeket és gyümölcsöt "zsarolnak" ki (trick or treat, azaz csokit vagy csalunk). Az év leghosszabb éjszakáján a felnőttek számára is rendeznek jelmezes partikat, tartanak felvonulásokat, a mulatság éjszakai bárokban folytatódik egészen hajnalig.
Napjainkban Magyarországon is egyre népszerűbbek a ház elé vagy ablakokba kitett töklámpások.
Néhány településen töklámpás-szépségversenyt szerveznek, a Hősök terén idén is megrendezték október utolsó szombatján a jótékonysági eseménynek is számító Töklámpás Fesztivált, amelyre a részvevők otthon faragott halloween-lámpásokkal érkeztek.
A Fővárosi Állat- és Növénykert október 23-tól november 3-ig változatos Halloween-programokkal várja a látogatókat, október 31-én pedig idén is Holnemvolt Halloweent, illetve Állatkerti Halloween Esti sétát tartanak. Vidéken is lesz olyan állatkert, amely az ünnep alkalmából meghosszabbított nyitvatartással várja a gyerekeket, akiknek különleges programokban és izgalmas kalandokban lehet részük.
Dolmányos varjú mécsessel a csőrében (Fotó/Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt)
November 1. mindenszentek ünnepe, november 2. a halottak napja a keresztény világban.
Mindenszentek (latinul: festum omnium sanctorum) a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestánsok az elhunytakról emlékeznek meg ilyenkor. A halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való megemlékezéssé.
A 4. században mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, az ortodox keresztény egyház ma is akkor tartja. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápa alatt került be, aki a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont 609. május 13-án Mária és az összes vértanúk tiszteletére szentelte fel. III. Gergely pápa (731-741) kiszélesítette a megünnepelendők körét, "a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek" emléknapjává tette mindenszentek ünnepét. November 1-jére IV. Gergely pápa (827-844) döntése értelmében került az ünnep.
Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik, virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért.
A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a "temetők nagy keresztjénél" ma is elimádkozzák mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket.
Temető (Fotó/Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt)
A magyar nép körében ezen a napon harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek.
Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, ezért a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban.
Egyes falvakban ezen a napon választották meg a bírót, fogadták fel a cselédeket.
Mindenszentek Magyarországon 2000-ben - fél évszázad után - lett ismét munkaszüneti nap. Az ünnep a katolikusok számára 2013-tól nem tanácsolt, hanem kötelező ünnep, azaz a hívőknek kötelező a szentmisén való részvétel.
A november 2-ai halottak napja jóval későbbi eredetű:
(Szent) Odilo clunyi apát 998-ban vezette be emléknapként a clunyi bencés apátság alá tartozó bencésházakban. Hamarosan a renden kívül is megülték, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette.
A megemlékezés a halottakról, elhunyt szeretteinkről, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradott híveknek, hogy imával, vezekléssel, szentmisével tehetnek valamit meghalt szeretteikért.
Virágárusok a temetők bejáratánál (Fotó/Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt)
E napon gyertyákat, mécseseket gyújtanak az elhunyt szerettek emlékére. A szokáshoz kapcsolódó
népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a "véletlenül kiszabadult lelkek" visszataláljanak sírjukba, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. A sírokat is azért kell megszépíteni ilyenkor, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben.
A bukovinai székelyek - ahogy más kultúrákban is szokásos - még ennivalót is vittek ilyenkor a temetőbe. Az eredetileg az örök életről szóló "reményünnepet" a mediterrán népek ma is fiesztával ünneplik.
hírlevél
