A viszonylag fiatal musicalt a műfaj klasszikusaként emlegetik. A bemutató óta rekord előadásszámmal ment szerte a világon, és az 1994-es szegedi szabadtéri premier után most nagy eséllyel újabb magyarországi sikerszériára számíthat.
Az alaptörténet, Puccini Pillangókisasszonya más korszakban játszódik. Abban - többek között - a konzervatív szemlélet, a hagyományokhoz való ragaszkodás okozta a tragikus sorsú főhősnő vesztét, de a szerelmi háromszög, a választás kényszere minden időben utolérhet férfit és nőt egyaránt.
Ugyancsak aktuálissá teszi a történetet a gyermek sorsa, aki ártatlan szenvedő alanya az eseményeknek. Az el nem múló szerelem, a hűség, a hűtlenség, a megbocsátás mind-mind mai kategóriák is, amelyeket a háborús körülmények felnagyítanak, az embereket tehetetlenné teszik sorsukkal szemben.
A darab kezdetén a vietnámi háború vége felé járunk, amikor már közeleg Saigon eleste. A hosszú évekig tartó, az egyenlőtlen erőviszonyok ellenére egyik fél számára sem ténylegesen megnyerhető háborúnak nem csak véráldozatai vannak, az emberi tisztesség, méltóság is aprópénzre váltható árucikké degradálódott.
Ebben a hektikus, kavargó világban sodródik egymáshoz Chris, az amerikai katona és Kim, az árva vietnámi lány, aki bordélyházban kénytelen dolgozni a megélhetésért. Szerelmük az a bizonyos azonnal fellobbanó, de mint később bebizonyosodik, sírig tartó szerelem. Christ Dolhai Attila alakította mindkét soproni szereposztásban, nagy átéléssel, ami az ő hangi adottságaival még kifejezőbb szerepformálást eredményez. A lélek húrjain játszik.
Kimet Vágó Zsuzsi és Dancs Annamari játszotta felváltva. Míg Vágó Zsuzsi egy kislányosabb, de elszántabb, már-már fanatikus, hamar nővé érő szerelmest alakít, addig Dancs Annamari alakításban egy - szerencsétlen sorsával magyarázhatóan - már gyermeklányként is eleve érettebb Kimet látunk. Énekhangjukat tekintve mindketten kiemelkedőt nyújtanak.
A Professzor szerepében, aki furfangos túlélőként az egész darab során jelen van, mint az események egyik mozgató rugója, Szabó P. Szilvesztert és Mészáros Árpád Zsoltot láthattuk felváltva. Szabó P. egy szarkasztikusabb figurát hoz, míg Mészáros Árpád Zsolt egy vagányabb, kinézetre is kevésbé keleties vonásokkal rendelkező alkat. Mindketten nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a tragikus történetet humorral és fergeteges jeleneteikkel feloldva kevésbé nyomasztóvá tegyék.
Ugyancsak karizmatikus figura John, Chris barátja - Feke Pál alakította mindhárom előadáson -, ő józanságával, szeretetével, pártalanságával igyekszik jó irányba terelni az események folyását.
Szintén kiemelkedő alakítást nyújt Kerényi Miklós Máté Thuy, Kim unokatestvére és egyben szülei által kiszemelt vőlegénye szerepében. A háborút kihasználó, gyorsan felkapaszkodó, de épp oly gyorsan elbukó negatív hős.
Meg kell még említeni az amerikai feleség szerepében Bordás Barbarát és Vágó Bernadettet. Előbbi szelídebb, naivabb nőt testesít meg, utóbbi egy markánsabb, harciasabb teremtést, de mindketten a férjükért bármit megtenni képes asszonyt alakítanak.
Csengeri Ottília - Miss Saigon
A díszletek, jelmezek, fény- és hangeffektek, parádés tömegjelenetek mind nagyban hozzájárulnak a produkció hatásosságához. A zene a dallamos angolszász musicalekhez szokott fülek számár elsőre talán nehezebben emészthető, de megéri az ismételt meghallgatást, mert már másodjára maguk a dalok is történetfolyammá alakulnak, ugyanakkor önállóan is megállják a helyüket. A keleties hangzás - ahol ennek van szerepe, hogy a hangulatot visszaadja -, illetve a félelmetes hatást keltő, induló jellegű dalok is szervesen illeszkednek a műbe, s bármilyen furcsa, ez utóbbiakat is megkedveljük az egész darabon belül.
A rendezés, a fő- és mellékszereplők, a zenei munkatársak, az egész statisztéria és a produkció összes résztvevője kitűnő osztályzatot érdemel. Meglepődünk, megrettenünk, elandalodunk, titokban sírunk is a megható részeken, katarzist élünk át, de mindenekelőtt elgondolkodunk, és talán ez a legfontosabb.
Mert lehet eljátszani a háborút hatalmas terepasztalon, valódi terepjáróval, motorkerékpárral, helikopterrel, de több millió háborús vietnámi áldozatot és több tízezer elesett amerikai katonát nem lehet egyszerre elsiratni. Ugyanez igaz bármilyen háborúra és annak áldozataira.
Mindig egy ember az, aki a világot jelenti számunkra. Anyánk, apánk, testvérünk, barátunk, szerelmünk, gyermekünk. Ők azok, akikért a harang szól.
Vagy esetleg egyetlen árva szaxofon.
hírlevél
