Nemrég került a mozikba A múmia legújabb feldolgozása, aminek Tom Cruise mellett a legnagyobb húzóneve még mindig az ókori Egyiptom: múmiák, sivatag, halálos átkok és rejtélyes szkarabeuszok. De nem csak Hollywood 125 millió dolláros projektje jelzi, hogy több ezer évvel a fáraók után még mindig érdekel minket ókori Egyiptommal. Minden apróbb felfedezésre, érdekesebb, témába vágó tanulmányra azonnal lecsapnak a híroldalak és a magazinok, hiszen tudják, hogy nem bírunk betelni a témával. De mi van az ókori Egyiptommal kapcsolatos megszállottságunk mögött valójában? Mit mond a mának Tutanhamon és a piramisok?- ennek járt utána a The Conversation szerzője.
Kapcsolódó
Űrbéli tőre volt az ifjú fáraónak
Tutanhamon történelmi szempontból mérsékelten fontos uralkodó volt, de mivel övé az egyetlen, épségben megtalált fáraósír, ma már igazi ókori sztárnak számít.Megannyi legenda és álhír fűződik az alakjához, de a legújabb, földönkívüli tőrről tett felfedezések bármilyen hihetetlennek hangzanak, valószínűleg igazak.
A kezdethez talán érdemes visszamenni az 1920-as évekbe, amikor Carnarvon és Howard Carter felfedezték Tutanhamon sírját, amit ma is az ókori világ egyik legismertebb és legszenzációsabb felfedezéseként tartunk számon.
De lehet hogy valójában nem is az adott korért rajongunk? Christina Riggs újságíró szerint elképzelhető, hogy egyszerűen csak felhasználjuk az ókori Egyiptomot, hogy kifejezzük félelmeinket és reményeinket, amelyek az aktuálisan izgatnak bennünket.
Howard Carter (Fotó/Forrás: Apic / Getty Images Hungary)
Az 1920-as évek eseményei Tutanhamon sírjával és a fáraó átkával például mindenkit foglalkoztattak, és a mainstream médiában is állandó témát szolgáltattak. Két modern mozgalmat is inspiráltak: az egyiptomi fáraonizmust és a Harlem Reneszánszot Amerikában. Előbbi a 20-as 30-as évek nacionalista mozgalma Egyiptomban, utóbbi Új Fekete Mozgalomként is ismert volt, jelentős afroamerikai kulturális, szociális és művészi megmozdulás volt New Yorkban. Mindkettőre igaz volt az, ami a mai, A múmiához hasonló, Egyiptomot lekoppintó filmekre kevésbé.
Kapcsolódó
Tutanhamon apja: nyughatatlan forradalmár vagy elnyomó diktátor?
Ehnatont a nácik és a fekete polgárjogi mozgalmak is zászlajukra tűzték, megihlette Thomas Mannt és Fridát is. Szakított az addigi hagyományokkal, és rákényszerítette népére az egyistenhitet. Tömegek szenvedése árán építtetett gyönyörű fővárost magának.
1922 novemberében Howard Carter és George Herbert de Carnarvon felfedezték Tutanhamon sírját a Luxor-i Királyok Völgyében. Évek óta ez volt az első pozitív hír, amiről az angol sajtó beszámolt Egyiptommal kapcsolatban. Akkoriban a két ország kapcsolata minimum komplikált volt: a britek engedélyével Egyiptom saját kormányt állíthatott fel, de a külföldi ügyekért és a Szuezi-csatornáért még mindig az angolok feleltek. Ebbe a közegbe vágódott be a szenzációs felfedezés.
Minden az ókori Egyiptomról és a múmiákról szólt: könyvek, filmek, újságok és hirdetések tömegei kezdtek a témával foglalkozni. New Yorkban Tutanhamon-inspirálta bált rendeztek, a Wembley stadionnál pedig felépítették a sír előszobájának élethű mását az 1924-es Brit Birodalom Kiállítás kedvéért - 27 millióan látták.
A közülünk pedig a fehér euro-amerikai társadalmat jelentette, akik így az ókori Egyiptomot is egyre közelebb érezték magukhoz. És hogyan lehet hatékonyabban kisajátítani egy kultúrát, mint az áruba bocsátással? Pontosan ez történt. Súlyos pénzekért keltek el a sírról készült képek, és minden apróbb hírnek megvolt az ára, amit Carnarvon ki is használt. Közbe pedig az egyiptomi sajtót kitiltották a világ akkori legjelentősebb régészeti lelőhelyéről - a saját országából.
Tutanhamon sírja (Fotó/Forrás: UniversalImagesGroup / Getty Images Hungary)
Regények és színházi darabok tucatjai születtek az eseményről, amit úgy ünnepeltek, mint Egyiptom feltámadását és újra felemelkedését. Ebből az eszméből született a fáraonizmus. Eszméje szerint senki sem tagadhatja a fáraók hatalmát, az olyan uralkodók pedig, mint Ramszesz és Kleopátra, a szfinxekhez és piramisokhoz hasonló szimbólumokkal karöltve pontosan kifejezték, mire vágytak az emberek: hogy Egyiptom ismét olyan hatalmas legyen, mint egykor.
A Harlem Reneszánszot szintén az ókori Egyiptom és Tutanhamon sírjának feltárása inspirálta.
Egyiptom az ókori történelme, Etiópia pedig azért nyűgözte le a mozgalom tagjait, mert 1896-ban sikeresen verték vissza az olaszok invázióját.
Az 1920-as évekről legtöbbeknek talán a jazzkorszak jut eszébe - és ezzel együtt az, ahogyan a modern nyugati világ erkölcse és szokásai ismét felemelkedtek a háború pusztítása után. De retrospektíve még ennél is jellemzőbbnek tűnik az, ahogy a Brit Birodalom a maga képére formálta az egyiptológiát, a nyugati világ pedig áruba bocsátotta az országot minden jellemzőjével és szimbólumával együtt. Nem valami hasonló történik ma is? A különbség az, hogy akkoriban polgárjogi mozgalmak szökkentek szárba hatására.
hírlevél
