Ideiglenes szállásomról nem kívánok beszámolni. Többek között azért sem, mert ez egy kultúrblog és a szobám, valamint a szolgáltatás ezt a jellemzőt nem tartalmazta. Ellenben kiérkezésemet követően négy teljes napom volt, hogy tartós szállást találjak. Keresni kerestem már hónapok óta, de az nem bizonyult túl produktívnak, így mentalitást váltottam és szállást találó attitűddel telefonáltam végig a lehetőségeket. Első körben tudni kell, hogy Amszterdamban sok a csaló. Mindenféle bankszámlára kérik a kauciót, abszolút megelőlegezik a bizalmat és rövid beszélgetésük során utalnak rá, hogy a kulcsot később küldik postán a lakáshoz. Ők „csak” 200-300 €-t kérnek egy szép, jó helyen lévő szobáért. A mondás azonban 100%-ig igaz: ami túl szép, hogy igaz legyen, az nem az. Őket messze el kell kerülni.

A második kategória a „bevándorló”, aki kiadja egy szobáját nem túl impozáns helyen lévő otthonában. Indonéziából és Surinameből való a legtöbbjük. Nincsenek bejelentve, és papír nélkül szeretik intézni az ügyeiket. Elmondják a családjuk hosszabb-rövidebb történetét és el is várják a barátkozást. A hollandokat kapzsinak tartják, és óva intenek a velük való üzleteléstől.

A hollandok előtt még mindenképp meg kell említeni a diák albérleteket. Ezek többnyire 3-4 tagú társaságok, akik keresnek még 1-2 egyetemistát lakótársnak. Ide könnyű bejutni, ha bulizós, de takarítani szerető, Y kromoszómával nem rendelkező személy vagy.

Úgyhogy számomra maradtak a „kapzsi” hollandok. Az teljesen igaz, hogy az árak magasabbak, de cserébe itt jár szolgáltatás. Kulcs, szabadság, papírok, internet, takarítás. Persze emellett szabályok, fizetési határidők is vannak. A holland tárgyalástechnika pedig nagyon egyszerű és hatékony, ha alkudozásra kerülne a sor, (pl. fizetéskönnyítés az első hónapra, mert még nem érkezett meg az Erasmus támogatás) visszakérdeznek, hogy nem kell a szoba? Én mondom, a harmadik beszélgetés után már mindenkinek világos, hogy vették meg egy marék üveggolyóért Manhatten szigetét az indiánoktól.

Egyébként tényleg nagyon nyitottak és meglepően sokáig tudnak úgy tenni, mintha érdekelné őket, amit mond az ember. Büszkék a focicsapatukra, a fantasztikus gátjaikra, a Heinekenre, ami a világ 1-es számú söre és a Bitterballenra, a finom sajttal töltött mustáros húsgolyóra melyet 5-8 €-ért bárhol be lehet szerezni. A hollandok imádnak olvasni, utazni és közösségi életet élni, kicsit USA-mániások (na jó nagyon). Van úgy, hogy egymás közt is angolul beszélnek. Rákérdeztem, miért? „Tudok hollandul! Ő is tudja. Kinek bizonyítsak?”