Josephine Baker és Cheetah

Az egyik leghíresebb burleszk táncos hatalmas állatimádó hírében állt, ezért az egyik éjszakai klub tulajdonosa neki ajándékozta Chiquitát, a gepárdot, akivel szinte elválaszthatatlanok lettek. Egyrészt felléptette az előadásaiban – ezzel is erősítetve az afrikai örökségéhez fűződő viszonyát és egzotikus imidzsét – másrészt

Nem Chiquita volt az egyetlen állat, akit Josephine Baker örökbefogadott: volt egy kecskéje, Toutoute, akinek bejárása volt az öltözőjébe is, valamint egy kismalaca, Albert. Ő a konyhájában aludt, és az ételmaradékok mellett különleges parfümökkel próbált neki kedveskedni. Ebben a jólétben annyira meghízott, hogy egy idő után nem fért ki a konyhaajtón, ezért még az ajtókeretet is ki kellett szedni.

Charles Mingus: CAT-alog

Charles Mingus és Nightlife

Charles Mingus nemcsak generációjának egyik legünnepeltebb bőgőse és komponistája volt, de azt is kifejlesztette, hogyan szoktassa Nightlife nevű macskáját a WC-re. Mint a zenében, úgy e téren is szerette volna tudását a nagy nyilvánossággal megosztani, ezért útmutatót írt erről CAT-alog címen, amit koncertjei során próbált terjeszteni rajongói és zenésztársai körében. Még nyomtatott hirdetéseket is kifüggesztett a jazz klubokban, hogy az érdeklődők postai úton is hozzájuthassanak. Saját bevallása szerint neki 4 hétre volt szüksége ahhoz, hogy Nightlife-ot a WC-re szoktassa, de elismerte, hogy nem minden macska lehet olyan okos, mint az övé, és ahogy a jazz-zenészek, úgy a cicák sem igazán tűrik, ha valaki főnökösködni akar velük szemben.

Audrey Hepburn és Pippin

Amikor a brit színésznő 1959-ben a Zöld Paloták című filmet forgatta férjével, az állatidomár azt tanácsolta neki, vigye haza a filmben szereplő szarvasgidát, hogy kialakuljon köztük egy kötődés, ami szükséges volt a filmben alakított szerepükhöz. Audrey Hepburn így is tett,

Hepburn ezért megtartotta Pippint, még saját kádat is terveztetett neki. Ennek csak egy valaki nem örült, Mr. Famous, a színésznő Yorkshire Terrierje, aki nagyon féltékeny volt - azonban a kutya egy sajnálatos autóbalesetben meghalt.

Frida Kahlo és állatkertje

A mexikói festő egész állatkertet üzemeltetett kertjében. Csak hogy néhány nevet említsünk, itt lakott Bonito, a papagáj, Granizo, az őz, Fulang Chang és Caimito de Guayabal a pókmajmok, Gertrudis Caca Blanca, a sas, és Xoloitzcucu, a szőrtelen azték kutya. Kahlo megduplázta az állatok jelenlétét azzal, hogy le is festette őket: 143 műve közül 55-ön szerepelnek állatok. Az állatimádatnak valószínűleg köze van ahhoz is, hogy a 18 éves korában elszenvedett buszbaleset következtében nem tudott gyermeket szülni. Emellett – mint tudjuk – Diego Riviéra sem biztosított számára teljes lelki nyugalmat, így

Leghíresebb állatos portréi a Fulang Chang és én (1937), az Itzcuintli kutya és én (1938.) és az Én és a papagájok (1941).

Andy Warhol és Sam

Kezdő művészként egy gyerekkönyv kiadó illusztrátoraként dolgozott, de ez sem fedezte költségeit. Amikor anyja, Julia Warhola tudomására jutott fia nélkülözése, 1952-ben Andy New York-i apró lakásába költözött azzal a szándékkal, hogy segítse őt a mindennapokban. Mivel mindketten szerették a macskákat, otthonuk szinte macskamenhellyé vált. A cicák jó múzsának bizonyultak, mert 1954-ben korlátozott példányban kiadtak egy könyvet, amiben Andy 25 macska akvarellje szerepelt pop-art színekben, anyja kalligráfiáival. A könyv a 25 Cats Name Sam and One Blue Pussy címet kapta, ugyanis Julia Warhola véletlenül lefelejtette a „Named” szó végéről a „d”-t, ám Andy úgy döntött, hogy megtartja a címet, és a különös nyelvi bakit a kortárs koncepció részévé teszi. Az illusztrált macskajegyzékkel gyakorlatilag egy fél évszázaddal előzték meg az internet macskás mémjeit, és persze későbbi művészetét is megelőlegezte ezzel Andy.