Az Egyesült Államok öt egyeteme vett részt abban az átfogó kutatásban, aminek eredményeit a Journal of Internal Medicine-ben publikálták az év elején. Az öt intézmény 739 diákja töltött ki egy 45 perces online kérdőívet, amelyben már bevett módszerekkel mérték a leendő orvosok erősségeit – empátia, a változások kezelése, a térlátás, térbeli tájékozódás – és gyengeségeit – fizikai fáradtság, érzelmi és szellemi kimerültség. Az eredmények azt mutatták, hogy a művészeti és humán tárgyakat is tanuló orvostanhallgatók empatikusabban, magasabb az érzelmi intelligenciájuk, kisebb valószínűséggel mutatkoznak náluk a kiégés tünetei. A kutatás nemcsak az orvosképzést változtathatja meg, de már a felvételiztetésre és a praktizáló orvosokra is kihathat.
alakrajzi tanulmányok (Fotó/Forrás: Weinwurm Antal )
"Szoros összefüggés mutatható ki aközött, hogy egy hallgató mennyi idő fordított művészetre és a pozitív és negatív tulajdonságokra kapott pontjai között" - magyarázza a kutatás vezetője, Dr. Marc Kahn, a Tulane-i Orvosi Egyetem munkatársa.
A praktizáló orvosok körében hihetetlenül magas a depresszió előfordulása és az öngyilkossági rátájuk is többszöröse a kortársaikénak.
Már az orvosi egyetemen mutatkoznak a kiégés jelei, ezért úgy gondoljuk, hogy a most feltárt összefüggések kulcsfontosságúak."
Kahn egyike a tíz társszerzőnek, aki Dr. Salvatore Mangione, a Thomas Jefferson University Sidney Kimmel Orvosi Fakultásának munkatársa vezetése mellett részt vett a tanulmány összeállításában. Korábbi kutatások azt már bizonyították, hogy a művészeti és humán képzésekről az orvosi egyetemre érkező diákok teljesítménye nem rosszabb, mint a természettudományos háttérrel rendelkezőké. "Arra vonatkozó kutatás azonban eddig nem volt, hogy ezeknek a tárgyaknak milyen hatásuk van a doktorok személyiségére."
Rembrandt: Doktor Tulp anatómiája (Fotó/Forrás: wikipedia)
A tanulmány alapötletét az adta, hogy az utóbbi időben Amerikában egyre több orvosi egyetemen van lehetőség, hogy a szaktárgyakon kívül művészeti vagy humán tárgyakat is (kreatív írás, festés, tánc, jazz) felvegyenek a hallgatók szabadon választható szemináriumok keretében. Az elképzelések szerint ezek az órák
segítenek, hogy a jövendőbeli orvosok jobb megfigyelőképességre tegyenek szert, jó orvos-beteg kapcsolatot tudjanak kiépíteni a pácienseikkel és megóvja őket a depressziótól és a kiégéstől,
amelyektől számos praktizáló kollégájuk szenved.
A tanulmányból kiderül, hogy a művészetekkel való érintkezésnek jelentős pozitív hatásai vannak függetlenül attól, hogy az illető aktívan vagy passzívan vesz részt egy művészeti tevékenységben. Vagyis, ahogy Kahn megjegyzi,
közel azonosak voltak az eredményei a zenét hallgató és a hangszeren játszó diákoknak.
Bár a vizsgálat egyelőre kis mintavétellel történt és további kutatásra lesz szükség ahhoz, hogy ok-okozati összefüggést lehessen kimutatni a művészetek és az orvosok szempontjából kedvező jellemzők között. A tanulmány szerzői megjegyzik, hogy az eredményeket a gyakoroló doktorok szakmai előmenetelénél is fel tudják majd használni. "Ez vezethet nyomra, hogy hogyan tudjuk megelőzni a kiégést" - mutat rá Kahn, kiemelve, hogy ez már a jelenlegi tanulmány továbbgondolása. A következő lépés a kutatáson alapuló tanterv kidolgozása.
A Semmelweis Egyetem levéltárából származó fotón a hosszú fehér köpenyt viselő úr feltehetőleg egy orvos. Mesterségéhez illő higgadtsággal olvas, a kezében mintha pipát tartana. Az íróasztala külön tanulmány tele izgalmas tárgyakkal (1912) (Fotó/Forrás: FORTEPAN)
Az orvostársadalmon belül ugyanakkor létezik egy kisebbség, akik úgy gondolják, hogy már a szaktárgyak is épp elég megterhelést jelentenek a hallgatóknak. Kahn és kollégái a kutatás kiterjesztésén dolgoznak más egyetemek bevonásával a Tulane-i és Jefferson-i diákok mellett a Warren Alpert Medical School of Brown University, az Oregon Health & Science University School of Medicine, és a Cooper Medical School of Rowan University vett részt a kutatásban. Közülük a Jefferson humán programja a legerősebb, míg Tulane-ban csak néhány ilyen tárgy van.
Az alapgondolat valójában nem számít újnak:
már Dr. William Osler, a 19. századi modern orvoslás atyja is azt javasolta, hogy az orvosi pályán tevékenykedők művészeti és humán tárgyakkal is foglalkozzanak.
(via Artsy.net)
hírlevél
