A nagyszínpad mellett már eleve csekély esélye maradt szegény Múzeumi negyednek, a délutáni koncertkezdésektől már csak pár nézelődő lézengett arrafelé. Igaz, a korábbi órákban sem nagyon próbálták ostromolni a vándorkiállításokat, pedig ha elvétve is, de akadt ott pár érdekes emléktárgy. Mint például svájci sapka, Kádár-kolbász, az úttörők 12 pontja, Marx- és Engel-kötet, de még egy munkásőr acélszürke bőrébe is belebújhattam. A tárgyak egyenesen a Dél-Alföld Paraszt-Párizsából érkeztek. A hódmezővásárhelyi Emlékpont az 1945 és 1990 közötti időszak fájdalmas és örömteli emlékeit hivatott bemutatni. Retro-faneknek kötelező, de mindenki erősen ajánlott, akit érdekel a félmúlt világa és közelebb szeretne kerülni a nagyszülők ma már különösnek tűnő fiatalkorához. A múzeum munkatársai gombfocival és számos nosztalgiajátékkal is készültek a Szigetre.
A másik szívemnek kedves helyszín a Gatyalabirintus volt (amire igaziból nem is a Múzeumi negyedben, hanem a szomszédos Kelet-Európai Vurstliban bukkantam rá). A lepedőkkel és fehérneműkkel eltakart lakókocsi kincsestára a bóvlinak és a campnek, találhatunk ott mindent, a Korda-bakelittől csili-vili fényekben pompázó kínai gondoláig. Este 11-től pedig 2 órán keresztül társasozhatnak itt a hely házigazdájával, Lóri nénivel az odatévedők, és ha elég ügyesek, az egyedülálló élmény mellett ajándéktárggyal a zsebükben térhetnek haza. Higgyék el, kihagyhatatlan!
hírlevél
