A művészek és az alkotók tiltakoznak a nagyságrendileg 150 millió forintos elvonás tervezete miatt, Nagy Ervin harcba száll a szinkronszakma megbecsüléséért.
A hvg.hu-n megjelent, az Előadóművészi Jogvédő Iroda kalkulációi alapján közzétett adatok szerint jóval kevesebb pénz kapnának a színészek, rendezők, hangmérnökök, vágók, fordítók a Semjén Zsolt által beterjesztett Médiatörvény-módosítás hatályba lépése után.
- 2018-ban 330 millió forint jogdíjat fizettek ki, összesen 4910 film, illetve sorozat szereplőinek,
- 9200 művész kapott jogdíjat, tehát az átlag közel 36 ezer forint,
- volt olyan színész, aki 2,7 millió forintot kapott egyetlen év alatt,
- a tíz leggyakrabban ismételt műsor szereplői összesen 16 millió forintot kaptak.
(Az Előadóművészi Jogvédő Iroda adatai)
A szinkronszínészeket és szakembereket tömörítő szakszervezet, a Szidosz éppen ezért követeli, hogy vonják vissza az Ismétlési jogdíj megszüntetését, és egységes fellépésre és összefogásra szólítja fel a szakmát.
Nagy Ervin, még a törvénymódosítás felterjesztése előtt adott interjút a magyarszinkron.hu oldalnak a szinkronszakma helyzetéről, amelyben a törvénytervezettől függetlenül is botrányos állapotok uralkodnak. A szakma helyzete rendkívül nehéz, a Katona József Színház színésze, az interjúban egyenesen rabszolgatartást, és háborút emleget:
"az elmúlt 30 évben, a szinkron berkein belül kialakult egy modern rabszolgaság, én pedig az ez ellen való tiltakozásnak egyértelműen élharcosa szeretnék lenni.
Bátran üzenem a rabszolgatartóknak, hogy készüljenek, mert itt háború készül, nem harc.
Amit itt most a Szidosz Szinkron Alapszervezettel készülünk elindítani, az igencsak fel fogja bolygatni az állóvizet és reményeink szerint átrendezi majd a piaci viszonyokat. Elegünk van abból, hogy manapság is ugyanazokért az összegekért járunk be dolgozni, mint 30 évvel ezelőtt. De nem is ez a fő indíttatásom a dologban, amit én szeretnék, az az, hogy a fiatal generáció úgy nőjön fel, hogy a magyar szinkron még mindig világhírűnek és világszínvonalúnak számít és a munkájáért mindenki azt a megbecsülést kapja, ami igazságosan járna neki. Anyagilag is. Ez alatt persze főleg azokat a produkciókat értem, ahol komoly művészi többletet kell előállítani, mint egy mozinál vagy igényesebb sorozatnál. Ahol már hallatszik, ha valaki gyenge..."
Nagy Ervin elsősorban a szakma érdekérvényesítő képességét szeretné javítani, ezért minden érintettet felhív, hogy tartsanak össze és tömörüljenek a Szidosz Szinkron Alapszervezetbe. A szakszervezet egységes fellépése a kulcs a jobb pozíciók eléréséhez:
Nyugati mintára, szétválasztjuk a munkadíjat és a jogdíjat. Mert a szinkronizálásért járó jogdíjat ebben az országban harminc éve elfelejtik kifizetni.
"Egy lengyel kolléga például negyvenszer annyi pénzért dolgozik, mint mi! Sok külföldi gyártó ide szokta hozni Magyarországra a szinkron stúdiómunkáját, mert itt jóval olcsóbban meg tudják csinálni... Azt hiszem, egy nagyon komoly, hosszúnak ígérkező háborúnak nézünk elébe. Ahol a legnehezebb művelet a saját sorainkat rendezni" - mondta.
A legsúlyosabb problémákra is felhívja a figyelmet: "Arról van szó, hogy hiányzik a fair trade, a tisztességes üzleti, partneri viszony, helyette a pozíciójukkal visszaélve erőből lenyomnak minket. A stúdiók is és a megrendelők is.
Ha összefogással nem mutatunk fel erőt, akkor képtelenek leszünk arra, hogy megszerezzük azt, ami jár nekünk."
Nagy Ervin a magyar szinkront egy tradicionális értéknek tartja, amit már sokszor próbáltak eltörölni, mégsem sikerült soha. "Persze én is úgy vagyok vele, hogy vannak filmek amiket szeretek eredeti nyelven nézni, hogy gyakorolhassam az angolt, de azt nem szabad elfelejteni, hogy jelenleg a mozik 80%-a szinkronos filmeket ad. Mivel az emberek imádják és igénylik is, hogy a saját nyelvükön nézzenek filmeket, megkerülhetetlenné válik a munkánk" - olvasható az interjúban.
A fejlécképen Nagy Ervin, a Testről és lélekről sajtótájékoztatóján a 2017-es Berlinálén. Fotó: Maximilian Bühn.
hírlevél
