Plusz

„Nagyon sokat köszönhetek a Macbethnek”

2011.03.19. 15:16
Ajánlom
Fazekas Gergely a Macbeth műsorfüzete számára készült interjúja Győriványi Ráth Györggyel.

- Mi adja a Macbeth aktualitását a 21. század elején?

- A Macbeth azok közé a Verdi-operák közé tartozik, amelyek tökéletesen leválaszthatók a saját korukról. Olyan problémákat vet fel, amelyek időtlenek. A darab a hatalomról szól, arról, hogy a hatalomvágy mibe kényszeríti bele az embert, arról, hogy egy férfi és egy nő közötti kapcsolat milyen változásokon megy keresztül a hatalmi harc során, s hogy magát a kapcsolatot miként hatja át a hatalmi harc. Szól arról is, hogy az erősebb hogyan képes a gyengébbet olyan tettek véghezvitelére rávinni, amire önmagától nem volna képes, hogy mit jelent, amikor az ember a saját barátai - vagy akár kollégái - ellenében, az ő vállukra támaszkodva próbál magasabbra kerülni és fölébük kerekedni, s persze szól a végről is: hogy önmagán túllépve mindebbe miként pusztul bele az ember. Ezeket a kérdéseket nagyon sokrétűen közelíti meg a mű, hiszen egyszerre látjuk Macbeth szemszögéből az eseményeket - illetve az ő széthullását -, illetve annak a nőnek a teljes összeomlását, aki Macbeth mellett és fölött állva férjének számos tettéért is felelős. Verdinek számos olyan operája van, amelyek zenei szempontból ugyan csodálatosak, de a mai közönség számára sokkal nehezebb az azonosulás a drámai helyzettel. Ilyen például a Traviata, amelyben az alapproblémát az jelenti, hogy miként tudja férjhez adni egy apa a lányát, ha a fia együtt él egy nemkívánatos nőszeméllyel. Ha nem vázoljuk fel az adott kort a maga szigorú erkölcsi szabályrendszerével, akkor egy mai fiatal számára tökéletesen érthetetlen ez a szituáció. A Macbeth-történet ezzel szemben bármikor megtörténhetett: a kommunizmusban, a fasizmusban, vagy akár korábban. De ne menjünk ilyen messzire: azok az erkölcsi problémák, amelyeket a darab felvet, olyan hétköznapi helyeken is abszolút relevánsak, mint egy operaház.

- Zenei szempontból miért érdekes Verdi Macbethje?

- Azt gondolom, hogy Verdi számára Shakespeare kínálta a legideálisabb alapanyagot. Három nagy Shakespeare-operája van, a Macbeth, az Otello és a Lear király, amit nem írt meg, de mindig szeretett volna. És persze az életmű végén ott a Falstaff, amelynek a zsenialitása egészen más jellegű, mint a Macbethé vagy az Otellóé. Verdi a Macbethben valami olyasmire talált rá, amivel igazándiból csak évtizedekkel később az Otellóban foglalkozik újra. Valódi zenedrámáról van ugyanis szó mindkét mű esetében, még akkor is, ha a Macbethben számos olyan konvenció jelen van még, amely a 19. század első felének komoly operáira jellemző, például az áriák cavatina-cabaletta jellegű felépítése, a finálék és hasonlók. De a mű szinte törés nélküli folyamatossággal halad előre, rendkívül drámaian építkezik az elejétől a végéig, s ez egészen kivételesnek számított akkoriban. Verdi érezte, hogy ezt a történetet nem komponálhatja meg pusztán a korabeli hagyományok mentén. Nagyon érdekes, hogy a kottában Macbethnek szinte minden szava fölé külön ki van írva szavakkal, hogy az adott dallamot milyen kifejezéssel kell énekelni. Verdi számára nem volt elegendő a nagy bel canto hagyomány, amelyben az énekesek instrukciók nélkül is tudták, hogy mit hogyan énekeljenek. Számára itt a drámai kifejezés volt az elsődleges.

- Hogyan választotta ki az énekeseket?

A bemutatót még az Operaház előző vezetése tűzte ki, s amikor egyeztettünk a szereposztásról, én javasoltam, hogy Lukács Gyöngyi alakítsa a Ladyt és Alexandru Agache a címszerepet. Mindketten világklasszisnak számítanak a szerepükben, ők ketten ráadásul nem csak a színpadon társai egymásnak, és ez különleges erőt ad a produkciójuknak. És nemcsak zeneileg képesek tökéletesen megvalósítani a szólamukat, hanem a darab dramaturgiai szerkezetét és emberi tartalmát is tökéletesen értik. Fontosnak tartom megemlíteni a Macduff szerepében fellépő fiatal énekest, a koszovói albán Rame Lahajt, aki kivételesen tehetséges, sokat fogunk még róla hallani. Magyarországon valamiért zsigeri ellenérzés támad minden iránt, ami külföldi, pedig azt gondolom, hogy nagyon fontos az Operaház számára, hogy az Agachéhoz hasonló nemzetközi sztárokat - ha már úgy alakult, hogy itt élnek közöttük - bevonjuk a mindennapi munkába. De természetesen a társulat is remek énekesekből áll, a Banquót alakító Fried Péter például tökéletes partnere a királyi házaspárnak.

- A Macbeth fontos szerepet játszik az Ön pályafutásában. Mit jelent az Ön számára a darab?

Nagyon sokat köszönhetek a Macbethnek, nem tudok elég hálás lenni a darabnak. Vele indult a nemzetközi operakarmesteri karrierem. Kezdetben, szakmai életem első tíz évében, főként a szimfonikus repertoárral foglalkoztam, és a véletlennek köszönhetem, hogy 1995-ben Rómában éppen a Macbethtel debütálhattam. Szerencsés csillagzat alatt került színre az a produkció. Leo Nucci és Maria Guleghina énekelték a főszerepeket, az azóta elhunyt Josef Svoboda volt a díszlettervező, a rendező pedig Henning Brockhaus. A római premierre nem találtak karmestert, s megkérdezték, nem vállalnám-e el. Csodálatos előadás volt. Egy alkalommal a Piazza Navonán kávéztam, és megismerkedtem egy külföldi házaspárral, akik nem ismervén engem, felhívták a figyelmemet, hogy ha Rómában vagyok, egy dolgot semmiképpen ne hagyjak ki, az új Macbeth-előadást. Sok helyen vezényeltem aztán a művet, Buenos Airesben, Stuttgartban, Hamburgban. És fontosnak tartottam, hogy 2002-ben, abban az évadban, amikor a budapesti Operaház zeneigazgatójaként először mutathattam volna meg, hogy mit gondolok az operajátszásról, meghívjam a római Macbeth-előadást, ugyanazokkal a díszletekkel, jelmezekkel, rendezéssel. A sors úgy hozta, hogy végül a budapesti bemutatót nem élhettem meg zeneigazgatóként, mert közben eltávolítottak a színház éléről. De a sors fintora, hogy bár az előző vezetés kért fel erre a Macbethre, most ismét zeneigazgatóként vezényelhetem a művet. Rendkívül örömteli számomra, hogy ismét van Macbeth Budapesten, mert azt gondolom, hogy Verdi legizgalmasabb műveinek egyike.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Vizuál

Frida Kahlo személyes tárgyai a Victoria és Albert Múzeumban

A Frida Kahlo: Making Her Self Up (Hogyan építette fel magát Frida Kahlo) című kiállítás több mint 200 tárgyat mutat be a művész mexikóvárosi szülőházából, a Kék Házból, ahol 1954-ben, 47 éves korában meghalt. Festményei július elején Budapestre érkeznek.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Plusz veszprémfest

Újra opera Veszprémben

Erős programmal várja közönségét az idén 15. évét ünneplő VeszprémFest.
Plusz kult50

Kiderült, kik ők: Íme a kultúra 50 arca 2018-ban

Megvan A kultúra 50 arca. A legújabbak. A Fidelio 2018-as KULT50 kiadványát június 7-én délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban. A lap először 2017-ben jelent meg, akkor a hazai kultúra másik 50 arca szerepelt benne. Az új névsor alább olvasható.
Plusz gasztro

Eper minden mennyiségben!

Az eper, szamóca vagy egyes tájakon szeder névre hallgató, a rózsafélék családjába tartozó tavaszi gyümölcs sokak kedvence. Ehetjük magában, de számtalan módon elkészíthetjük, ezek közül válogattunk most néhány szokatlan receptet és eperrel kapcsolatos érdekességet.
Plusz ajánló

Erős kezdés: ősbemutatóval, Blahalouisiana szimfonik koncerttel és egy kortárs drámával indítja az évadot a Kultkikötő

Június 22-én, pénteken az Anyám, a nyolcadik kerület! című előadás ősbemutatójával, valamint a Heisenberg című darabbal nyitja meg az idei, szám szerint 13. évadát a Kultkikötő.
Plusz balaton

Nyár, kultúra, Balaton

Magyarország és a Balaton-part leghosszabb összművészeti fesztiválja 2018. június 22-én kezdődik, és egészen augusztus 26-ig tart.