1980. december 8-án lelőtték John Lennont. A dátumra alighanem a világ minden táján sokan emlékeznek: negyven éve történt.

A szomorú nap történéseit mindenki ismeri: John Lennont és Yoko Onót délután fél négyig Annie Leibovitz fotózta a Rolling Stone magazin számára, ekkor készült a híres fénykép, amelyen meztelen férj a fekete ruhába öltözött feleségéhez bújik. Lennon ezután interjút adott egy rádióadónak, majd öt óra körül a stúdióba ment, hogy a Walking on Thin Ice utómunkáját végezze. Eközben a huszonöt éves Mark David Chapman, az egykori rajongó, aki tizennégy évvel később sem tudta magát túltenni az énekes ’66-os hírhedt nyilatkozatán, miszerint a Beatles népszerűbb lenne Jézusnál, New Yorkban vásárolt egy példányt a Zabhegyezőből, majd Lennon házánál, a Dakota háznál kezdett őgyelegni. Amikor Lennon a stúdióba indult, Chapman megkörnyékezte őt az új, Double Fantasy című lemezzel, és autogramot kért. Később, amikor kicsivel este 11 óra előtt Ono és Lennon hazaérkezett, Chapman négy lövést adott le a Lennon hátába, egy pedig a házfalat találta.

John Lennon emlékére gyújtott mécsesek és relikviák a Dakota Ház előtt (Fotó/Forrás: Marka/Universal Images Group via Getty Images)

A világ megdöbbenéssel fogadta a hírt. A Beatles egykori tagja az olyan daloknak hála, mint a Power To The People vagy a Working Class Hero, szimbóluma volt a nyugati baloldalnak, a keleti blokk hivatalos világnézete szerint azonban egyike volt a nyugati hedonista rocksztároknak.

Kapcsolódó

10 kedvenc dalunk John Lennon szólókarrierjéből

Október 9-én John Lennon születését ünnepli a világ. A legendás brit zenész karrierjét a Beatles-szel sokan ismerik, de szólóéveit talán kevesebben. Összegyűjtöttünk tíz olyan dalt, amely Lennonról, az emberről árulkodik, aki popzenészként a 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója is volt.

A magyar lapok december 10-én tudósítottak John Lennon haláláról. Nem a főoldalon, ahogy a nyugati újságok, de viszonylag objektíven méltatva az életpályáját, értékelve a Beatlesszel és a szólóban töltött éveket, és megemlítetve azokat a történeteket, amelyek a vasfüggöny mögé is eljutottak.

Akkor is téma volt a fegyvertartási jog

Habár mérsékelten, bőven az illendőség határain belül tematizálták csak az USA fegyvertartási törvényét, de beszámoltak arról, hogy a tengerentúlon előkerült a kérdés.

„A Lennon-gyilkosság belpolitikai témává vált az Egyesült Államokban, mert az emberek az erőszakkal szembeni védtelenségük újabb tragikus bizonyítékát látták benne. Ronald Reagantől meg is kérdezték: nem tervez-e valamit a fegyverviselés korlátozása érdekében. A megválasztott elnök azonban kijelentette, hogy a fegyverviselés egyike a legrégibb amerikai szabadságjogoknak”

– írta a Magyarország 1980-as évfolyamának utolsó, duplaszáma.

Lennon haláláról szóló cikk az Ország-Világban (Fotó/Forrás: Ország-Világ, 1981. 1. szám)

Az Ország-Világ hasábjain is téma lesz, hogy Mark David Chapman kezébe „az amerikai fegyverviselés liberalizmusa” adott fegyvert.

„Lennonnal nagyjából egy időben ölték meg Halberstamot, a világ egyik legjobb szívspecialistáját, ahol a búcsúzó 1980. szomorú mérlege: 10 728 kézi fegyverekkel elkövetett gyilkosság!”

A Washington Start idézik:

„Milyen szabadság az — írja a lap —, hogy bárki, bármelyik amerikai város utcáin „szabadon” várhatja, mikor támadja meg őt egy felfegyverzett ismeretlen?”

Narkós rocksztárok és a mártír

A Magyar Szó december 13-án megjelenő számában Kovács Károly a hedonista sztároknak int be, majd leszögezi, Lennon legalább nem a narkóba halt bele:

„Megszoktuk már, hogy a rockzenészek az élet túlhajszolásába pusztulnak bele. John Lennon is, akár a rockzenészek nagyobb része, évekig élt fél lábbal már a sírban, de miután, a hetvenes éveik derekán szakítani tudott a kábítószerrel, visszahúzódottan, családi életet kezdett élni. (…) A rock & roll nagy halottat közül Lennon a második, akinek életét tűzfegyver oltotta ki. A többiekkel, kivétel nélkül, »tisztességesen« végzett a narkotikum. A rockzenészek életében ez a természetes halál.”

A Lennon-házaspár utolsó fényképe a Magyar Szó című lapban (Fotó/Forrás: Magyar Szó, 1980. 342. szám)

A Mozgó Világban Szkárosi Endre írt különös nekrológot:

„Brian Jones, Jim Morrison, Jimi Hendrix, Janis Joplin – már más zenei áramlatok és fázisok képviselői – életükkel párhuzamos, érzéki halált haltak; kábítószer-túladagolás és alkohol végzett velük, többé-kevésbé fiatalon. Azt lehetne mondani, hogy haláluk életükben gyökerezett. John Lennon volt az első nagy alakja a beatkorszaknak, akit entellektüelként ért az entellektüelhez méltóan értelmetlen és végzetszerű vég – 40 évesen.”

Az újságíró ezután sajátos gondolatmenetre indul arról, megmagyarázva, miért John Lennonnak járt ez a tragikus vég:

„Hiszen nyilvánvaló, hogy az idióta Martin Chapman revolvergolyói nem szólhattak volna a slágergyárossá vedlett Paul McCartneynak, a versenyben lemaradt George Harrisonnak, vagy a legkedvesebb fiúnak, Richard Starkeynak sem. Tudható ma már, hogy a Beatles-sound első számú garanciája, a zenei agyvelő Paul volt – a szellem azonban Johnban lakozott.”

A folyóirat következő lapján egyébként Barna Imre szabadverse olvasható, amely lakonikus egyszerűséggel és indokolatlan kurvázással számol be a történtekről.

Barna Imre: lennontéma (Fotó/Forrás: Mozgó Világ, 1981. 2. szám)

Kínos sajtómegjelenések

A legfurcsább nekrológot alighanem Javorniczky Istvánnak sikerül kanyarítania, aki a Magyar Nemzet december 10-i kiadásában ekként kezdte irományát:

„Mit neki egy tárra való ólom! Bolhacsípés ... Felugrik a pápaszemes szöcske s ugrabugrál tovább pipaszár lábain. Szökken, fut, rohan az életért. Az élet után. Szitává lyuggatott teste ott marad a földön. A dalbeli Bolond ül a megdöbbenés hegyén, nézi, amint lemegy a Nap, s körbe-körbe forog a világ”

– írta, az utóbbi mondattal a Fool on the Hill című Beatles-dalra utalva, amely egyébként McCartney szerzeménye. Javorniczky ezután a horrorisztikus panteont fest:

„Brian Jones kábítószerrel teli medencében úszkál a víz színén. Jimi Hendrix drogmerev néger arcán boldogtalan mosolyt improvizál. Lennon is szívesen sétált Lucyvel a mámoros képzelet gyémántokkal telitűzdelt egén. Most vége. Különleges halált írt meg neki a minden szövegírót lepipáló Sors.”

Talán nem véletlen, hogy az újságíró két nappal később magyarázkodni kényszerült a szerkesztőségbe özönlő olvasói levelek hatására.

De kínosságban dobogós az Új Tükör december 21-i számában megjelenő versike is Feleki Lászlótól, amelyet olvasva negyven évvel később is elönti az embert a szekunder szégyen.

Meggyilkolták John Lennont. Miért?
Ki tudja?
Őrült, abszurd világ. Valamennyien egy sárga tengeralattjárón élünk?
Je, je, je.

Feleki László verse (Fotó/Forrás: Új Tükör, 1980. december 21., 60. oldal)

Egy illőbb nekrológ

Az Élet és Irodalom december 13-án megjelenő lapszámában Széky János elegánsabban búcsúztatta Lennont:

„Irigyeltem John Lennont, mert természetes képessége volt a lázadás. Ha szavakban vagy tettekben lázadt – megnövesztette a haját, kopaszra borotválta a fejét, »fekvősztrájkot« tartott a békéért, pucéran mutogatta magát a lemezborítón – nem csinálta profimódra. De énekesnek profi volt, és legjobb pillanataiban – már túl a profizmuson – pusztán a hangjával lázadt.”

A nekrológ találó, lényeglátó, ízléses. Széky három „üvöltést” különböztetett meg Lennon karrierjében (magyar fordításban idézve a számok címeit a kor szokásának megfelelően): az első erotikus, lázadás a szülők erkölcse ellen. „A Tvisztelj és kiabálj megtalálható a Beatles első nagylemezén.” A második a politikus üvöltés: „A Forradalom megtalálható a Beatles dupla fehér albumán.” A harmadik a kétségbeesett: „Önmagát keresi. Emlékezetes dala, az Anyám, megtalálható a Plastic Ono Band című nagylemezen. A sikoly célja az öngyógyítás.” (A teljes szöveg Herzog Tamás blogján olvasható.)

A magyar sajtóban megjelent az a grafika is, amely a Beatles tagjait ábrázolta 64 éves korukban (a When I’m Sixty-Four című dalra utalva). „Lennonnak ezt az arcát a valóságban már senki nem fogja megismerni. Negyvenéves marad – örökké” – írta a Pesti Műsor.

A Beatles tagjai 64 évesen

Az utolsó Lennon-interjú

A Világ Ifjúsága 1980. decemberi számában utánközölt interjú jelent meg Lennonnal, amelyet Barbara Graustark, a Newsweek újságírója készített. Pár nappal később érkezett a hír a gyilkosságról. A januári szám keretes bejegyzése szerint a szerkesztők sem tudták elhinni az egybeesést. „Nem gondoltuk, hogy a decemberi számunkban közölt John Lennon-interjúnak ilyen tragikus aktualitása lesz” – írták.

Lennon az interjúban beszélt arról is, Yoko robbantotta-e szét a Beatlest.

„Amióta filmet készítettünk 1966-ban How I wont the war [sic!] (Hogyan nyertem meg a háborút) címmel, mindig vártam arra az okra, amely lehetővé teszi távozásomat. De egyszerűen nem merészeltem megtenni. A mag el volt ültetve, s amikor a Beatles abbahagyta a túrázást [sic!] és nem bírtam megszokni, hogy ne léphessek színpadra. Túlságosan féltem ahhoz, hogy otthagyjam őket, egyedül lépjek fel. Ez ölte meg Presley-t. A királyt is mindig udvaroncai gyilkolják meg, Presley túlságosan sokat evett, ivott és túl jól élt, hogy trónján maradhasson. A legtöbb ember az ő helyzetében sohasem ébred fel. Yoko megmutatta nekem, hogy hasonló sors vár rám is, egyfajta halál. És ezzel ért véget a Beatles, nem azért, mert összevesztünk, vagy ő »felrobbantotta«, hanem mert felhívta a figyelmemet e bajokra.”

John Lennon-interjú a Világ Ifjúsága 1980 decemberi számában

„Írt pár dalt”

A Magyar Ifjúság Mick Jagger és Paul McCartney nyilatkozatait szemlézte, és előszedett egy mondatot Lennontól, aki arra válaszolt, hogyan szeretne az emberek emlékezetében maradni:

Szintén a Magyar Ifjúságban jelent meg (1981. 27. szám) Koltay Gábor emlékezése, amely inkább saját Lennon-könyvének ajánlója. Koltay, A Koncert című Illés-film és az István, a király rendezője, felidézi, hogyan értesült Szörényi Levente és Bródy János a nagy rocksztár haláláról:

„December 9-én, a kora reggeli órákban Kende János operatőr hozza a hírt:
Lennont lelőtték!
Becsöngetünk Bródyhoz, maga elé meredve ül egy széken. Megérkezik Szörényi Levente. Szinte a szemével kérdezi:
— Hallottátok?
Nincs kedvünk forgatni, nem találjuk a helyünket. A földet, a falakat bámulják még azok is a stábból, akiknek Lennon nem jelenthetett annyit, mint nekünk.”

John Lennon emlékére gyújtott mécsesek és relikviák a Dakota Ház előtt (Fotó/Forrás: Marka/Universal Images Group via Getty Images)