A Mocskos idők című legendás Európa Kiadó-dal már néhány évtizeddel ezelőtt is népszerű volt, és most ismét felkapottá vált a fiatal generáció körében A besúgó című magyar sorozatnak köszönhetően. Hogy született a szám, mi inspirálta?

Negyven évvel ezelőtt egy szál gitárral ültem a konyhában, és elkezdtem összerakni a sorokat. Emlékszem, mielőtt hozzákezdtem, épp Rolling Stones-t hallgattam, lehet, hogy már ott dübörgött bennem valamifajta rockzenei hevület. Pár sort leírtam, lendületből, és azokat kezdtem el variálni. Egy idő után éreztem, hogy ebből szám lesz. Szerelmes voltam egy lányba, aki nem volt elérhető, mert egy barátom járt vele.

az agyam pörgött, túlfűtött, frusztrált, dühös és kíváncsi voltam. A zene, amit játszottam hozzá, három akkord volt, lényegében egy rock and roll séma. A szám szövegének írása közben nem gondoltam, hogy a végén ez marad majd a zenéje, de amikor kész volt, nagyon jól működött ebben a formájában, úgyhogy egyszerűen úgy hagytam. A helyzet, ami körülvett minket, normális esetben kihívást kellett volna jelentsen, a valóságban azonban sokkal inkább frusztráló volt számunkra. Voltak jó néhányan, akik hozzám hasonlóan azt érezték, hogy valahogy ki kéne robbanni az egészből. Próbáltam szinte mindent beletenni ebbe a dalba, amit éreztem, és ami akkor benne volt a levegőben. Soha nem építettem azonban mindenkori aktualitásokra a számaimat. Azok esszenciálisan ott vannak bennük, de a dalaimban alapvetően mindig egyfajta időtlenségre törekedtem.

Európa Kiadó koncert a Kobuci kertben 2021. szeptember 30-án. (Fotó/Forrás: Barta Imre)

Talán ezért is lehet ma is sikere a negyven évvel ezelőtt írt daloknak. A Mocskos idők tényleg az egyik legnagyobb kedvenc a Szabadíts meg és a Küldj egy jelet  mellett.

Ha a nézői kedvenceknek tekintett számok megemlítésénél tartunk, akkor a Romolj meg-et kifelejtette.

Tényleg! Azt kihez írta? Ugyanahhoz, mint a Mocskos időket vagy egy másik nőhöz?

Direkt módon senkihez sem írtam. Ez nálam nem úgy működik, hogy írok egy számot Zsuzsinak, aztán egy másikat Katinak. A Romolj meg különben eredetileg nem is Európa Kiadó-számnak készült, hanem a 80-as évek elején forgatott Városbújócska című film betétdalának. A zenéjét Másik János szerezte, aki egyben a film egyik főszerepét is játszotta. Volt egy zenei témája, a szám akkordmenete, erre kellett szöveg. Én sem előtte, sem azóta nem írtam már megkomponált zenére utólagosan szöveget. Teljesen más módon működik bennem a dalszerzés, ezért úgy gondoltam, erre ilyen formában nem is nagyon lennék képes. Túl nagy kedvem sem volt ilyesmivel próbálkozni, de Sós Mari, a film rendezője hosszabb ideig nagyon szívósan forszírozta a dolgot. Végül egy gyengébb pillanatomban beadtam a derekamat, és megígértem neki, hogy jó, legalább meg fogom próbálni. Szavatartó ember lévén bele is fogtam, abban a hitben hogy a végén úgysem lesz belőle semmi. (Akkoriban Másik János játszott az Európa Kiadóban, mert Kiss László és Magyar Péter egy időre távoztak a zenekarból még 1983. december 30-án – a szerk.)  Elővettem a szövegötleteimet tartalmazó jegyzeteimet, és próbáltam olyan sorokat keresni, amelyeket biztosan tudok majd nélkülözni jövőbeli Európa Kiadó-dalok megírásánál. A jegyzeteim között menet közben belefutottam abba, hogy „Most romolj meg, ostromolj meg”. Sosem éltem a szójátékok bűvöletében, ebben ráadásul még némi túlzó pátoszt is éreztem, kis híján elvetettem, mert elsőre eléggé neccesnek ítéltem. Némi töprengés után azonban úgy döntöttem, jó lesz kiindulásnak a filmbetétdal próbálkozásomhoz, és biztosan nem fog hiányozni nekem a későbbiekben. Így indultam neki, és ebből kerekedett ki aztán a Romolj meg. Első körben nem is készült el az egész dal, mert a filmhez csak másfél perc kellett. Később írtam hozzá még egy versszakot, és azzal lett teljessé a szám. Eljátszottuk aztán egy Európa Kiadó koncerten is, és a közönség érezhetően már első hallásra nagyon szerette.

Ön nem a nyolcvanas években költözött külföldre, hanem már a rendszerváltás után, ‘94-ben, az USA-ba. Sosem akart még a Kádár-korszak alatt dobbantani?

Ez akkor benne volt a levegőben, és az én fejemben is többször megfordult, hogy disszidáljak. Egyszer ténylegesen közel kerültem ahhoz, hogy meg is tegyem. Még a nyolcvanas évek közepe táján rendszeresen jártam ki Amszterdamba, nagyon szerettem a helyet, és voltak ott közeli barátaim. El is szántam magam arra, hogy ott maradok, de azt csak úgy tudtam volna megoldani, ha kint házasságot kötök valakivel. Találtam egy holland lányt, aki hajlandó lett volna nekem ebben, baráti alapon segíteni, meg is volt az esküvőnk időpontja, de az utolsó pillanatban úgy alakultak a dolgok, hogy visszaléptem.

És miért pont New Yorkba költözött?

A 90-es évek elejétől az élettársam egy Magyarországon dolgozó, amerikai illetőségű hölgy volt. Amikor 1994-ben eljött New Yorkba való visszatérésének ideje, számomra is kikerülhetetlenné vált a kérdés, hol és hogyan tovább. Ez vezetett végül ahhoz, hogy kitelepültem az Egyesült Államokba.

Hogy érezte ott magát?

Egyik napról a másikra megérkezni egy idegen helyre, ismeretlen kultúrába és egy másik nyelven elkezdeni egy teljesen új életszakaszt nem könnyű vállalkozás, ugyanakkor úgy is lehet tekinteni rá, mint egy remek kihívásra. Én annak fogtam fel. New York egy nagyon nyitott, izgalmas hely, de ott élni és boldogulni egyáltalán nem egyszerű. „If you can make it here, you can make it anywhere, it’s up to you”, ahogy Frank Sinatra énekelte a New York, New York című számban. Mint általában az ilyen kihívások esetében lenni szokott, voltak nagyszerű és nehezebb periódusai is az ottlétemnek.

Menyhárt Jenő (Fotó/Forrás: Barta Imre)

Mesélne a nehézségekről?

A legnehezebb időszakon akkor mentem keresztül, amikor mintegy másfél éves kinntartózkodás után szétmentünk a barátnőmmel, és egyik pillanatról a másikra nagyon megváltoztak az életkörülményeim, úgy anyagi, mint mentális értelemben. Volt egy körülbelül féléves periódus, ami eléggé keményen zajlott. Nem tudtam magamnak elegendő alkalmi munkát szerezni, így aztán nem volt elég pénzem. Nem mindig tudtam elég ételhez jutni, és szinte csak a leggázabb dolgokat ettem. Ráadásul ez egy eléggé magányos időszak is volt az életemben.

Ez volt a mélypont. Mindeközben viszont végig volt egy repülőjegyem Budapestre.

Miért nem jött vissza?

Mert ott akartam maradni, és fel akartam állni ebből a helyzetből. Úgy éreztem, sikerülni fog, és akkor erősebben fogok kijönni az egészből. Ez aztán lényegében így is történt. Örülök, hogy úgy döntöttem, ahogy, fontos volt számomra ez az időszak, bár kétségkívül valódi veszélyekkel járt. Túlságosan le voltam fogyva, rosszul néztem ki, olyannyira, hogy amikor meglátogatott egy barátnőm, láttam a szemében, hogy azt gondolja, megőrültem, és lehet, utoljára lát.

De nem így történt.

Nem. Kijöttem ebből a helyzetből, és utána jó irányba vettek lendületet a dolgok.

Látogatóba sem jött haza később?

Néhányszor, egy-egy hónapra, de ezek valóban csak látogatások voltak. Életemnek az a szakasza Amerikában zajlott, és ezalatt a csaknem másfél évtized alatt sok minden megváltozott bennem, a világban és persze Magyarországon is. Egy idő elteltével már egyáltalán nem mozogtam otthonosan az itteni dolgokban.

Mivel foglalkozott kint?

Sok mindent csináltam. Voltam az idők során szobafestő, sofőr, menedzser zenei stúdiókban, az utolsó időszakban pedig a Greenpeace-nél dolgoztam toborzóként.

Menyhárt Jenő (Fotó/Forrás: Barta Imre)

Mégis, miért döntött úgy 2008-ban, hogy hazaköltözik?

Soha nem volt olyan pillanat amikor erről döntést hoztam volna, egyszerűen úgy hozta az élet, hogy itt ragadtam. Az agitátor címmel írtam egy környezetvédelemmel kapcsolatos könyvet, ennek a kiadásával kapcsolatos teendők miatt jöttem haza, akkor még azt gondoltam, csak egy rövid időre. A Greenpeace-nél ehhez kapcsolódóan felajánlottak egy konzultánsi pozíciót, ha már itt vagyok, segítsem a magyarországi szervezetnél az itt akkor még kezdeti stádiumában lévő utcai toborzóprogram felvirágoztatását. Lényegében tehát áthelyeztek, és volt egy olyan feladatom, ami hosszabb időt igényelt. Időközben a könyv kiadása is elhúzódott, eltelt egy év.  Amikor készen álltam, hogy visszamenjek Amerikába, ért egy súlyosabb baleset, ami egy jó félévre kiütött. A felépülésem után pedig egy váratlan fordulattal úgy alakult, hogy a Greenpeace-en belül Új-Zélandra kerültem. Onnan néhány hónap után visszatértem Magyarországra, ahol újra beindult a koncertezés az Európa Kiadóval. Időközben a magánéletem is olyan fordulatot vett, ami egyre inkább kezdett Budapesthez kötni. Komolyabb alapokra kellett tehát helyezzem az itteni létemet, mert az hosszabb távon nem jó stratégia, hogy az ember valahol van, de abban a szellemben rendezi a dolgait, mintha csak ideiglenesen tartózkodna ott.

Már nem érzi magát idegennek itthon?

Nem. Újra beletanultam a dolgokba, kiismerem magam a helyzetekben, megteremtettem továbbá a magam számára azokat a lehetőségeket, amelyekben tudok létezni és dolgozni. Évek óta működik a vállalkozásom, intézményeknek készítünk videóanyagokat a rendezvényeikről. Az Európa Kiadó is aktív, egy-két évre előre le vannak kötve koncertek, be vannak tervezve projektek. Létrehoztunk egy teljesen új formátumú, komplex online archívumot is, az europakiado.a38.hu oldalt, ahol a zenekarral kapcsolatos videók, fotók, valamint írott és hanganyagok között lehet böngészni, 1981-től egészen napjainkig. 

Március 22-én a Müpában lépnek fel, a Fesztivál Színházban. Számomra az Európa Kiadó tombolós, ugrálós zene, nehezen tudom elképzelni, hogy szolidan üldögélek egy koncertjükön. Nem furcsa ott játszani?

Nem sokszor vállalunk olyan helyen koncertet, ahol a nézők ülnek, de a Müpa Fesztivál Színháza egyike azoknak a helyszíneknek, amik egy ilyen jellegű koncertre leginkább alkalmat kínálnak. Szeretek ott fellépni. Ez egy nagyon jó akusztikai adottságokkal rendelkező terem, ahol a legkisebb zenei gesztus is teljességében átmegy és képes betölteni az egész teret. A színház nézőterét is úgy alkották meg, hogy mind a nézők, mind pedig a zenészek számára segítse a dolgokat. Remélem, a körülményeknek megfelelő, szárnyaló koncertet sikerül majd adnunk ott.

Ezek szerint még mindig van önben szorongás egy-egy fellépés előtt?

Hogyne lenne. Bár nem annyira szorongásnak, mint inkább valamiféle felfokozott izgalomnak hívnám a dolgot. Az ilyesmi szerintem kell is, mert egy gyakorlott előadónak könnyű olyan állapotba kerülnie, amikor robotpilóta üzemmódban lép fel, mivel úgy még mindig viszonylag jó előadást tud produkálni. Én ezt, amennyire lehet, szeretném elkerülni. Mindig akadnak technikai kihívások, előfordul, hogy a koncert közepén történik valami gikszer, ami eltereli a figyelmed. Minél régebb óta koncertezel, annál könnyebben tudod kihozni magad ezekből a mélyebb helyzetekből, de nem mindegy, hogyan teszed, átkapcsolsz valamiféle automatizmusba, vagy valahogy visszaküzdöd magad egy számodra is intenzív átéléssel járó fokozatba. A közönség és az előadók ki vannak élezve egymás energiáira, érzik egymást. Ha jó energiák mennek ide-oda, az mindkét fél számára nagyon meg tudja lendíteni a dolgokat, és persze így van ez fordítva is.

Koroknay András, az Európa Kiadó basszusgitárosa (Fotó/Forrás: Barta Imre)

Amikor telefonon beszéltünk, említette, hogy stúdiózik. Új lemezt vesznek fel?

Igen, egy EP-t, négy számot, de még az is lehet, hogy a végére öt lesz belőle. Valamikor tavasszal jelenik majd meg.

Négy vagy öt új számmal?

Kettő és féllel, vagy három és féllel. A fél új szám onnan jön, hogy a Feri című dalunk egy korábbi kiadványunkban már megjelent, és eredeti formájában én énekeltem. Az utóbbi időben azonban koncerteken Bujdosó János szokta előadni, és ennek is köszönhetően a szám meglehetősen átalakult. Most ebben a formájában rögzítettük, és nekem így lényegében egy önfeldolgozásnak tűnik. Félig-meddig új számnak. Lesz a lemezen egy régi dal is, de azt nem akarom elmondani, melyik.

Tényleg nem mondja el?

Jó, hát végül is elmondhatom, a cikkhez ráadásul pont jól fog jönni: a Mocskos időket. Részleteket azonban tényleg nem árulok el, még minden képlékeny, mivel folyamatban van a felvétel.

Jó látni, hogy reneszánszát éli a zenekar. Korábban is volt egy időszak, amikor nagyon futott a szekér. Nem bánja, hogy jó néhány év kimaradt az Európa Kiadóval, mert kiköltözött külföldre? Sosem akart, mai szörnyen divatos kifejezéssel élve, „karriert építeni” zenészként?

Engem annak idején nem az a vágy vitt bele a zenélésbe, hogy „de szeretnék egy nap majd Magyarországon profi rockzenész lenni”. Ez aztán a későbbiekben sem változott meg bennem. Egyrészt az alkalomból másrészt a helyzetemből is adódóan a zenélés engem mindig mint tevékenység, nem pedig mint lehetőség érdekelt. Az egész életemet különben sem szerettem volna egyetlen dolog köré szervezni. Sok minden izgatott, és az idők során nem egy karriert, hanem sokkal inkább magamat próbáltam építeni. Hozzátenném, hogy

és hatósági megtorlások árnyékában dolgoztunk. Mi pedig ennek tudatában csináltuk azt, amit csináltunk, úgy, ahogyan azt tudtuk. Amikor a 80-as évek végé fele a politikai helyzet megváltozott, néhány év aktív zenei tevékenykedés után fogtam magam, kisétáltam az egészből, és elköltöztem egy másik kontinensre. Ha a zenészi karrierépítés szempontjából nézzük a dolgokat, akkor ezek nyilvánvalóan felvállalhatatlan döntéseknek számítanának. Az persze nem tudható, hogyan alakult volna a történet, ha itt maradok. Nyilván valamelyest más lenne a helyzet Európa Kiadó-ügyben, és más fordulatokat vett volna az életem is. Azt a beszélgetést azonban már soha nem fogjuk tudni lefolytatni.

Fejléckép: Menyhárt Jenő a Kobuci kertben 2021. szeptember 30-án. (Fotó/Forrás: Barta Imre)