Három évvel a művész  halála előtt készült el a Victoria & Albert Museum hatalmas sikernek örvendő kiállítása, a David Bowie Is Happening Now. Ezt a kiállítást – illetve annak recepcióját – örökíti meg a David Bowie Is című dokumentumfilm, amely inkább meghozza az étvágyat a kiállításhoz, mint kielégíti a kíváncsiságunkat.

A V&A kiállítása a múzeum történetének legnépszerűbb tárlata: több mint 312 ezren váltottak rá jegyet, vándorkiállításként pedig milliók látták az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Brazíliában, Hollandiában, Németországban, Ausztriában és Franciaországban. Mindez nem is meglepő: Bowie már életében ikonná vált, talán a zenénél is nagyobb hatást gyakorolt a divatra és a mindennapi életre.

Davy Jones, a fiatalember, aki David Bowie lett

David Bowie Is… – Ez a befejezetlen angol nyelvű mondat a film eredeti címe, amely jelentheti azt, hogy Bowie minden, de éppúgy azt is, hogy Bowie semmi. Az, amit mi Bowie-ként ismerünk, perszóna, maszkok és jelmezek folyamatosan cseréje. „Minden művészet bizonytalan” („All art is unstable”) – olvashatjuk egy falfirkán a film elején: nincsenek állítások, csak értelmezések. A pop kaméleonját talán ez a nevezetes Rimbaud-sor fejezi ki a legpontosabban:

Én - az mindig más. David Bowie arcai Ziggy Stardustként

Persze szemiotikai kérdéseket boncolgatni Bowie kapcsán elég unalmas – pedig ő is csinálta párszor –, sokkal érdekesebb az, ahogy a művész életre keltette ezt a posztmodern filozófiát. A történet egy unalmas londoni külvárosban kezdődött. David Bowie London Bromley városrészében nőtt fel, ahol csak unatkozni lehetett a háború utáni években, de hogy ő kitört onnan, az máig hatalmas dolog egy egész nemzedék számára. Első feltűnése a mainstream médiában már álarcban történt – a Top of the Pops című műsorban adta elő a Space Oddity című dalát. Bowie nem azt mutatta meg, hogyan légy önmagad, hanem azt, hogy hogyan légy más. Ziggy Stardust, a vékony, fehér gróf (Thin White Duke), Major Tom, Halloween Jack, Elephant Man – David Bowie perszónái megszülettek és meghaltak, mögöttük pedig egy olyan ember volt, aki saját magát munkamániásként jellemezte.

A Starman dalszövegének kézirata (Fotó/Forrás: Pinterest)

A V&A kiállítása nagy figyelmet fordít az ambiciózus, nagyra törekvő Bowie-ra. Ezt látjuk azokon az albumterveken, amelyeket a művész saját kezűleg rajzolt, a dalszövegek eredeti kéziratain, a végletekig kidolgozott karakterek megjelenésén. Ráadásul mindent megőrzött a tinédzserkorától kezdve.

(„I’m a librarian with a sex drive”) – jellemezte magát egy ízben.

Kansai Yamamoto a híres Bowie-jelmezzel

„Én ezt a ruhát nőknek terveztem!” – fakadt ki Kansai Yamamoto japán divattervező, felelevenítve, hogy milyen érzés volt először az általa tervezett, geometrikus kosztümben meglátni Ziggy Stardustot. A rock végletekig szexualizált világában Bowie androgün lényként jelent meg a koncerteken és a képernyőkön, és a nézők azt sem tudták róla, hogy fiú vagy lány. Bowie azt hangoztatta, hogy biszexuális, évekkel később kijelentette, hogy dehogyis, csak a hetvenes években az volt a divat. Amikor végre szinte „normális” öltönyben jelent meg a színpadon, magassarkút húzott hozzá.

David Bowie jelmezei a Victoria & Albert Museum kiállításán, Barcelonában (Fotó/Forrás: Jordi Vidal / Getty Images Hungary)

Alexander McQueen szétvágott brit zászlóból készített számára frakkot, Natasha Korniloff bohócruhájával – amely az Ashes To Ashes klipjében látható – operai színt vitt a pop világába. A fene gondolná, de a manókirály megjelenését Marlon Brando inspirálta A vad című filmből. Ami az ötvenes években abszolút maszkulinnak számított, az a nyolcvanas években valami meghatározhatatlan fantasztikummá változott.

Ezer és ezer érdekességet említhetnék még, de ahogy a David Bowie arcai című film sem, úgy ez a cikk sem törekedhet a teljességre. Nem láthatunk be Bowie arcai mögé, és meglehet, maga a művész sem látott mögéjük mindig. „Őrült vagyok, beteg vagyok, és ez a kiutam” – mondta a legdurvább kokós időszakában. Féltestvére, Terry ugyanis skizofréniában szenvedett, majd öngyilkosságot követett el, és a hasonló sorstól való félelem évekig üldözte Bowie-t is. A vékony, fehér gróffal személyiségének legsötétebb részét ölelte magához, az űrből érkező Ziggy elidegenedésének megtestesülése volt.

David Bowie

A kiállítás még Bowie életében elkészült, azóta az énekes 2016-ban elhunyt, kilépője pedig a nagyszerű Blackstar című albuma volt, amelyen a távozásából is művészetet csinált. Amit a Victoria & Albert Museum kiállításán látunk, az egy művész kanonizálása. Veszélyes dolog ez, mert lekerekíti a dolgokat. Nem érdemes dicsőíteni őt annyit, megteszi azt majd maga az életmű. De érdemes az ellentmondásokra, az összetettségre figyelni, mert ott jelenik meg az, ami igazán érdekes.

David Bowie Is… – David Bowie sok minden, felsorolni sem lehet, de még évtizedekig inspirációt meríthet belőle a nyugati világ, amely láthatóan szenved és imádja a saját individualizmusát. Bowie is individualista volt, csakhogy uralkodni tudott azon a sokrétegűségen, amely ő maga volt.