A műgyűjtés első számú szabálya, hogy szeretned kell, amit gyűjtesz - így kezdődik a Bloomberg cikke, ami a viktoriánus művészeti biznisszel foglalkozik. Ahogy a portál fogalmaz, az ebből a korból származó műtárgyak talán nem "szexik" és vonzóak, de értéküket nem lehet tagadni. A modern művészet, és az erre ráépülő irtózatos méretű piac megmutatta, hogy ma már nem feltétlenül azért vesznek az emberek képeket, fotókat vagy szobrokat, mert azok szépek. Sokkal fontosabb szempont, hogy jó befektetés legyen, és megtartsa, vagy inkább megsokszorozza az érte adott pénzt. Kevés az olyan befektetés, ahol akár 350,000-szeres profit is elérhető.
Ez persze inkább kivétel, mint általános szabály: gyűjtők és kereskedők hosszú évekig tartó munkájának gyümölcse, mire felépítik egy művész ázsióját és felverik az alkotásainak árát. Becslések szerint a kortárs művészeti produktumok kevesebb mint 1 százaléka cserél gazdát egynél többször. Modern művészettel tehát nagyot lehet kaszálni, de a rizikó sem kevés.
Hogy akkor mégis mire érdemes pénzt áldozni? A Bloomberg szerint
A kifejezést a XIX. század második felében született angol művészeti alkotásokra használják, leggyakrabban rajzokat és festményeket értenek alatta. Az ebbe a kategóriába tartozó munkák az akkori társadalmat, tájakat, állatokat, és olyan elvont fogalmakat ábrázoltak szívesen, mint a kemény munka, a jótékonyság vagy a hűség - csupa olyan téma, ami tiszta formájában elég távol áll a kortárs művészeti ábrázolásoktól.
Mégis,
ha valaki valójában szereti az efféle művészetet, nagyon jó lehetőség van ma ilyet vásárolni
- mondta el Polly Sartori, a Los Angeles-i Gallery19C igazgatója, a Sotheby's XIX. századi európai festményekért felelős részlegének egykori vezetője. A napokban került kalapács alá a Christie's aukciósházban Benjamin Williams Leader több mint másfél méteres tájképe - előzetesen 22,000 és 30,000 dollár közé becsülték az értékét, végül 28,058 dollárért kelt el. Összehasonlításként: egy hasonló tájkép 13 éve 293,400 dollárért talált gazdára a Sotheby's árverésén. "Néhány viktoriánus alkotó műve fantasztikus értéket képvisel a piac többi szektorához viszonyítva" - mondta Matthew Green, a londoni Richard Green Galléria igazgatója.
Az emberek néha még ma is pejoratív értelemben használják a viktoriánus kifejezést
- magyarázta Rupert Maas, 19. századi művészetre specializálódott kereskedő. "Két világháború választ el minket a viktoriánus kortól. Még mindig nem tudunk szenvtelenül nézni az időszakra és megérteni, az igyekezetnek micsoda kivételes periódusa volt ez a korszak valójában."
Évtizedekig elfelejtődött az éra, maximum a művészettörténet melléktermékeként tekintettek rá. Persze ennek az időszaknak is voltak divatos témái és alkotói: Sartori John Frederick Herring Sr.-t és sport témájú festményeit emelte ki.
Hihetetlen piaca volt a gazdag emberek lovait ábrázoló képeknek
- magyarázza. "Herring elképesztő festő volt, a festményeit milliókért adták el, de most nagyon lent van az áruk." Egyes, egykor 70,000 dollárt érő portrékhoz ma például alig 20,000 dollárért lehet hozzájutni. Herring felemelkedéséhez és bukásához a művészettörténész szerint a Ralph Lauren-kinézet is hozzájárult. A világhírű amerikai divatmárka Herring képeinek stílusára hajaz, ma viszont nem számít cool-nak vagy menőnek - állítja Sartori. A Ralph Lauren persze nem ment ki a divatból, egyszerűen ragaszkodik a régi típusú eleganciához, ma pedig nem ezek a legforróbb hívószavak a divat világában - és a művészetpiacon sem. Egy Herring-képhez például 3,700 és 6,100 dollár közötti áron is hozzá lehet jutni, ami valóban nem nagy összeg egy klasszikus festményért.
Andrew Lloyd Webber, a Forbes család és japán gyűjtők versengtek a képekért a piac középső és felső szegmensében is, de ennek ma már vége. Vannak viszont még mindig kelendő darabjai az időszaknak. A preraffaeliták - John Everett Millais vagy Dante Gabriel Rossetti - képeire még mindig van kereslet. Millais Nővérek című 1869-es olajfestményét 3,5 millió dollárért adták el 2013-ban, ugyanebben az évben Rossetti A Christmas Carol-jáért 7,5 millió dollárt fizettek.
De ezek inkább kivételek - a globális művészeti piacot ma a kortárs művészet határozza meg, háttérbe szorítva minden egyebet.
Egyfajta kortárs cunami van ma. Még a design területén is. Mindenkinek az Ikea-kinézet kell - mindenki minimalistát és menőt akar, a viktoriánus művészet pedig egyszerűen nem illik ebbe bele
-magyarázta Sartori.
Ami mégis a viktoriánus művészet mellett szól, az az intézményi támogatás - vagyis hogy a múzeumok még mindig inkább az ilyen klasszikus festményekkel szeretik beborítani falaikat. Ez nem véletlen: rengeteg, ma már világhírű múzeumot a művészeti mozgalom tetőfokán alapítottak, és sokan még mindig ezekre a képekre alapozzák gyűjteményüket.
A Tate Britain-ben például több tucat viktoriánus mű van kiállítva, a New York-i Metropolitan pedig 2014-ben rendezett kiállítást a korszaknak. A világ múzeumai tehát igazolják a viktoriánus alkotások értékét és értékállóságát - az aukciók nem feltétlenül. Egy alkotás árát persze sok minden befolyásolja, például az, hogy korábban mennyit fizettek egy hasonló műért. Ha egy bizonyos típusú festmény például jó áron ment el egy aukción, akkor a gyűjtők és kereskedők jobban koncentrálnak erre a típusra legközelebb, és persze az eladók is magasabb árat várnak el érte. Ez a viktoriánus művek tekintetében azt jelenti, hogy bizonyos, fentebb említett alkotók eleve magasabb árkategóriában mozognak.
A felső tartományban mozgó művészek mindig jól tartják az árukat - magyarázza Green, az angol kereskedő. "Ha olyanokról van szó, mint a preraffaeliták, vagy például Lawrence Alma-Tadema, mindig hatalmas verseny folyik értük." Utóbbi egyik festményért 2010-ben például 5 millió dollárra becsülték, végül rekordot jelentő 35,9 millió dollárért kelt el.
Ha éppen művészeti befektetésen gondolkodik, hallgasson Rupert Maas kereskedő tanácsára: olyan festők tekintetében, mint Edward Burne-Jones vagy John William Goodward, célozza meg a 30,000 dolláros tartományt. Ne vegyen bonyolult, túlfestett viktoriánus festményeket! "Ha egy Frederic Leighton-t akar, vegyen egy rajzot tőle. Szinte aprópénzért hozzájuthat." Leighton egy rajza a Sotheby's-nél 4,644 dollárért kelt el, egy olajfestménye ugyanabban az évben már 4,3 millió dollárt ért. Ha mégis ragaszkodik a festményekhez, akkor sincs semmi veszve: a Christie's árverésén ilyenekhez is egészen jutányos áron lehetett hozzájutni. Az árak pedig akár még tovább is csökkenhetnek: lassan ideje tehát beruházni, például egy Edward Duncan-re, amihez már 290,000-430,000 HUF közötti áron is hozzá lehet jutni.
hírlevél
