Plusz

Óda a magányhoz, avagy így lehet áldás az átokból, ha otthon maradsz

2020.03.21. 14:40
Ajánlom
Vannak, akik a családjukkal összezárva töltik ezeket a napokat, de vannak, akik egyedül, és már az online jógaórák és koncertek sem vigasztalják őket. Elsősorban nekik szól ez a cikk.

Mai világunkban inkább ellenség a magány, mintsem segítőtárs. Miközben egyre szorosabb kapcsolatot tartanak fenn egymással országok és kontinensek, aközben pszichológusok az egyén elmagányosodásáról beszélnek. Charles Chaplin filmklasszikusában a kefebajszú csavargó gyári munkás, akinek kezében őrült gyorsasággal jár a csípőfogó. Ma ugyanígy viselkedünk a számítógépek előtt – chatroom, email, közösségi média –, és habár egy járvány idején örömteli, hogy a virtuális térben még együtt legyünk – Skype-on énekel Sebestyén Márta, rajzolni tanít Agócs Írisz, a streamek között van jóga, komolyzene, opera –, sokaknak talán nagyobb szüksége van arra, hogy egy ilyen kényszerű leállás alkalmával, egy sokemeletes kislakásba beszorulva, megtapasztalja a magány áldásait is.

A magány szürke eminenciásként mindig jelent volt a művészek életében. Korábban már írtam szerzetesi életet élő művészekről – Rainer Maria Rilkéről, J. D. Salingerről, vagy Tandori Dezsőről. Most egy olyan 20. századi művész feljegyzéseiből idézek, akiről talán nem gondolnánk, hogy mennyire megbecsülte a magányt. Egy svéd filmrendező, aki nem a svédek szokványos életét élte – kilenc gyereke lett nyolc nőtől, és sosem vetette meg a társasági életet –, viszont utolsó 25 évében lehorgonyzott felesége mellett, egy kis szigeten éldegéltek jól bevált napirend szerint.

Itt, magányomban az az érzés száll meg, hogy túl sok az ember bennem. Úgy csordul belőlem kifelé, mint fogkrém egy törött tubusból; nem akar megállni a testem határainál. Furcsa érzése ez a súlynak és az űrtartalomnak. Talán a lélek űrtartalma, amely füstfelhőként emelkedik meg bennem, és elönti a testemet.

Ingmar Bergman írta a fenti szavakat a naplójába egy magányosan, alkotással eltöltött nap után. Az eredeti naplószövegben egy svéd szó (’människa’) szerepel, amely azt jelenti: ’emberi lény’, az emberi létállapot – emlékek, érzések, fájdalom, az élet, a légzés, a szívdobogás puszta ténye. Mindezek elemi erővel öntik el az embert a magány pillanataiban.

Hasonlóról számolt be Goethe is. „Tehetséget kibontakoztatni magányosan lehet. Az alkotó akkor alkot maradandót, ha elzárja magát a külvilágtól. Az alkotás a magány gyermeke.”

„Mélységes magány nélkül nem tudok elképzelni komoly műalkotást” – mondta Pablo Picasso.

Két közhely él a művészekről: az egyik, miszerint bohém élvhajhászok és szomorúbohócok, akikben a géniusz az alkoholtól, jazzklubokban működik a legjobban. A másik közhely, miszerint a művész magányos farkas.

Erre az alakra van nagyobb szükség most, egy világjárvány idején, amikor mindannyiunk számára legokosabb otthon maradni.

Caspar_David_Friedrich_-_Wanderer_above_the_sea_of_fog-120546.jpg

Caspar David Friedrich – Vándor a ködtenger felett

A magányos művész alakja valóságos toposz – sőt, közhely –, mégis érdemes megvilágítani őt egy olyan korban, amely többre tartja az extrovertált embert az introvertáltnál, és a befelé fordulást furcsállja. „Az archetipikus extrovertált többre értékeli a tettet az elmélyülésnél, a kockázatot a megfontolásnál, a biztosságot a kételynél” – írja Susan Cain Quiet című könyvében. – „Az introvertáltság viszont – az érzékenységgel, a komolysággal és a szégyenlősséggel együtt – ma másodrendű személyiségjegyek, valahol a köznapi csalódás és a patológia között.”

Pedig tudósok és művészek között egyaránt találunk magányos, befelé forduló alakokat. Ilyen volt Newton, aki 1665-ben, a nagy pestisjárvány idején visszavonult szülőfalujába, és ekkor élte legtermékenyebb időszakát, ekkor fogalmazta meg először a gravitációs vonzást és a mozgástörvényeit.

„Legyél magányos. Az segít gondolkodni, segít keresni az igazságot. Legyen benned szent kíváncsiság. Legyen érdemes élned” – ezt Albert Einstein mondta.

Borge-121456.jpg

Børge Ousland (Fotó/Forrás: Instagram)

Amikor Borge Ousland norvég felfedező 1993-ban sarkvidéki expedícióra indult, a magánytól tartott a legjobban. Több mint 600 mérföldet tett meg a jégen, a szánja 140 kilogrammot nyomott, hetente egy-kétszer lépett kapcsolatba a táborhellyel rádión. Ötvenkét nap után ezt mondta: „Féltem attól, hogy magányos leszek; de az egyedüllét volt utazásom legnagyobb élménye.”

Ha valaki viharosabb lélek, azt is büntetlenül kiélheti magányában. Edgar Allan Poe pedig Egyedül (Alone) című versében például így ír: „From childhood’s hour I have not been / As others were—I have not seen / As others saw—I could not bring / My passions from a common spring— / From the same source I have not taken / My sorrow—I could not awaken / My heart to joy at the same tone— / And all I lov’d—I lov’d alone.”

De mit tanulhatunk a magányos emberektől – Bergmantól, Goethétől, Borge Ouslandtől és Poe-tól?

Bergman naplójában azt írja: „Túl sok bennem az ember.” Túlcsordultak benne az érzetek, a gondolatok, de tudta, hogy ez az alkotás ösztönzői lehetnek. Ezek azok az érzések, amelyet legtöbbünk a „ránk törő magány”-nak nevez, és fél tőle. Pedig lehet, hogy egy ilyen kényszerű élethelyzetben, mint ami a koronavírus-járvány okán előállt – amellett, hogy az online térben örülünk egymásnak, jógaórát veszünk, felolvasást, koncertet hallgatunk a szobánkban –, érdemes tanulni a magányt. Tűz és zivatar, ahogy Poe írja, vagy a testet elöntő lélek, ahogy Bergman átélte. Ilyenkor önmagával találkozik az ember.

Hogyan tűnik le a hedonista művész mítosza?

Kapcsolódó

Hogyan tűnik le a hedonista művész mítosza?

A művész alkoholista és drogfüggő típusa halványodni látszik, helyettük már aszkéta művészeket csodáljuk, akik naponta 10-12 órát is képesek dolgozni. Miért?

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Jazz/World

Shadows in the Forest, avagy milyen törékeny az élet – ALBUMPREMIER

Shadows in the Forest címmel jelent meg az MZK Publishingnál Palotás Gábor ütőhangszeres művész új marimba-albuma, amelynek a címadó dalból készült videóklipje is most a Fidelión debütál.
Színház

Pihe-puha babaszoba, nyers hús és brutalitás – Interjú Kiss-Végh Emőkével és Sodró Elizával

Mennyire határozzák meg az életünket azok a sebek, amelyeket tizenévesként szerzünk? – egyebek mellett erre keresi a választ a Darázs című krimi. Az előadásban látható két színművésszel beszélgettünk a bullying jelenségéről, a karakterekben rejlő sötétség szépségeiről, a független színházak helyzetéről, valamint arról, kedvesnek kell-e lennünk egymással.
Klasszikus

„A fiatal énekeseknek bizonyos szerepekre gondolniuk sem lenne szabad” – Elīna Garanča a pálya buktatóiról

A cseh Opera+ oldalnak nyilatkozott Elīna Garanča opera-énekesnő, a videóban arról mesélt Jan Bubák karmesternek, hogyan építette fel a karrierjét, és milyen veszélyek leselkednek egy pályakezdő művészre.
Vizuál

Párizsi éjszakák, napozó nők – A Vaszary-kiállításon jártunk

„Nem volt soha egyéb szándékom, vágyam: festeni akartam! Ez az autoszuggesztió nekem oly természetes volt, hogy annak ellenkezőjét nem is tudtam volna elgondolni” – írta naplójába Vaszary János, a 20. század egyik legnépszerűbb magyar festője, akinek kiállítása szeptember 14-től látható a Magyar Nemzeti Galériában. 
Klasszikus

Elhunyt Fodor Tamás hegedűművész

A Budafoki Dohnányi Zenekar egykori koncertmesterét, a Pesti Vigadó munkatársát váratlanul érte a halál. Egykori munkahelyei fájó szívvel emlékeztek rá.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Plusz ajánló

Kapszulák – Patti Smith Nap a Csokonaiban

Október 1-jén, a Patti Smith Napon a Csokonai Művelődési és Rendezvény Ház tereiben a zenét és a szabadságot körbejáró eseménysorozat veszi kezdetét, melynek keretében izgalmas performanszon, felolvasáson, beszélgetésen vehetünk részt és egy különleges, zenehallgató kapszulákból álló installációt is megtekinthetünk.
Plusz interjú

„Ha tudom, hogy ekkora felhajtás lesz, nem csinálom” – Interjú Víg Mihállyal

Akkor is leírok egy mondatot, ha nem vagyok benne biztos, hogy fogok érte pénzt kapni – mondja Víg Mihály zeneszerző, író, aki szeptember 21-én ünnepli 65. születésnapját. A Balaton és a Trabant zenekarok alapító tagjával arról is beszélgettünk, miért lepték meg a róla készült portréfilmre kapott visszajelzések, mi szükséges a dalszerzéshez, és miért lehetséges, hogy mindannyian egy nagy, közös álomban vagyunk.
Plusz ajánló

Muzsikusok és képzőművészek lepik el Bakonybél gyönyörű monostorát – Jön a Gellért Ünnep

Bakonybél aprócska falu, ezernél alig többen lakják, gyönyörű fekvése mellett azonban az itt lakozó szellemiség is elbűvölő. Pár nap múlva a híres rendház a művészeteké lesz: szeptember 24-25-én első alkalommal, hagyományteremtő szándékkal rendezik meg a Gellért Ünnepet a Szent Mauríciusz Monostorban.
Plusz hír

Lehetséges, hogy felfedezték Nefertiti királynő régóta keresett sírját

Évek óta eredménytelenül keresik Nefertiti (más átírásban Nofertiti) ókori egyiptomi királynő sírját a régészek, most viszont a neves egyiptológus, Zahi Hawass úgy véli, végre megtalálta, ezzel pedig megoldást kínálhat a régóta tartó Nefertiti-rejtélyre.
Plusz lapszemle

Kulka János: Annyira fura, hogy ez én vagyok

Exkluzív interjút adott az RTL Klubnak Kulka János, aki hamarosan debütáló szólólemezéhez forgat videoklipeket. A színművész betegségéről is vallott, illetve arról, hogy úgy érzi, kevesebb szükség van rá a filmes és a színházi világban.