Plusz

Óda a magányhoz, avagy így lehet áldás az átokból, ha otthon maradsz

2020.03.21. 14:40
Ajánlom
Vannak, akik a családjukkal összezárva töltik ezeket a napokat, de vannak, akik egyedül, és már az online jógaórák és koncertek sem vigasztalják őket. Elsősorban nekik szól ez a cikk.

Mai világunkban inkább ellenség a magány, mintsem segítőtárs. Miközben egyre szorosabb kapcsolatot tartanak fenn egymással országok és kontinensek, aközben pszichológusok az egyén elmagányosodásáról beszélnek. Charles Chaplin filmklasszikusában a kefebajszú csavargó gyári munkás, akinek kezében őrült gyorsasággal jár a csípőfogó. Ma ugyanígy viselkedünk a számítógépek előtt – chatroom, email, közösségi média –, és habár egy járvány idején örömteli, hogy a virtuális térben még együtt legyünk – Skype-on énekel Sebestyén Márta, rajzolni tanít Agócs Írisz, a streamek között van jóga, komolyzene, opera –, sokaknak talán nagyobb szüksége van arra, hogy egy ilyen kényszerű leállás alkalmával, egy sokemeletes kislakásba beszorulva, megtapasztalja a magány áldásait is.

A magány szürke eminenciásként mindig jelent volt a művészek életében. Korábban már írtam szerzetesi életet élő művészekről – Rainer Maria Rilkéről, J. D. Salingerről, vagy Tandori Dezsőről. Most egy olyan 20. századi művész feljegyzéseiből idézek, akiről talán nem gondolnánk, hogy mennyire megbecsülte a magányt. Egy svéd filmrendező, aki nem a svédek szokványos életét élte – kilenc gyereke lett nyolc nőtől, és sosem vetette meg a társasági életet –, viszont utolsó 25 évében lehorgonyzott felesége mellett, egy kis szigeten éldegéltek jól bevált napirend szerint.

Itt, magányomban az az érzés száll meg, hogy túl sok az ember bennem. Úgy csordul belőlem kifelé, mint fogkrém egy törött tubusból; nem akar megállni a testem határainál. Furcsa érzése ez a súlynak és az űrtartalomnak. Talán a lélek űrtartalma, amely füstfelhőként emelkedik meg bennem, és elönti a testemet.

Ingmar Bergman írta a fenti szavakat a naplójába egy magányosan, alkotással eltöltött nap után. Az eredeti naplószövegben egy svéd szó (’människa’) szerepel, amely azt jelenti: ’emberi lény’, az emberi létállapot – emlékek, érzések, fájdalom, az élet, a légzés, a szívdobogás puszta ténye. Mindezek elemi erővel öntik el az embert a magány pillanataiban.

Hasonlóról számolt be Goethe is. „Tehetséget kibontakoztatni magányosan lehet. Az alkotó akkor alkot maradandót, ha elzárja magát a külvilágtól. Az alkotás a magány gyermeke.”

„Mélységes magány nélkül nem tudok elképzelni komoly műalkotást” – mondta Pablo Picasso.

Két közhely él a művészekről: az egyik, miszerint bohém élvhajhászok és szomorúbohócok, akikben a géniusz az alkoholtól, jazzklubokban működik a legjobban. A másik közhely, miszerint a művész magányos farkas.

Erre az alakra van nagyobb szükség most, egy világjárvány idején, amikor mindannyiunk számára legokosabb otthon maradni.

Caspar_David_Friedrich_-_Wanderer_above_the_sea_of_fog-120546.jpg

Caspar David Friedrich – Vándor a ködtenger felett

A magányos művész alakja valóságos toposz – sőt, közhely –, mégis érdemes megvilágítani őt egy olyan korban, amely többre tartja az extrovertált embert az introvertáltnál, és a befelé fordulást furcsállja. „Az archetipikus extrovertált többre értékeli a tettet az elmélyülésnél, a kockázatot a megfontolásnál, a biztosságot a kételynél” – írja Susan Cain Quiet című könyvében. – „Az introvertáltság viszont – az érzékenységgel, a komolysággal és a szégyenlősséggel együtt – ma másodrendű személyiségjegyek, valahol a köznapi csalódás és a patológia között.”

Pedig tudósok és művészek között egyaránt találunk magányos, befelé forduló alakokat. Ilyen volt Newton, aki 1665-ben, a nagy pestisjárvány idején visszavonult szülőfalujába, és ekkor élte legtermékenyebb időszakát, ekkor fogalmazta meg először a gravitációs vonzást és a mozgástörvényeit.

„Legyél magányos. Az segít gondolkodni, segít keresni az igazságot. Legyen benned szent kíváncsiság. Legyen érdemes élned” – ezt Albert Einstein mondta.

Borge-121456.jpg

Børge Ousland (Fotó/Forrás: Instagram)

Amikor Borge Ousland norvég felfedező 1993-ban sarkvidéki expedícióra indult, a magánytól tartott a legjobban. Több mint 600 mérföldet tett meg a jégen, a szánja 140 kilogrammot nyomott, hetente egy-kétszer lépett kapcsolatba a táborhellyel rádión. Ötvenkét nap után ezt mondta: „Féltem attól, hogy magányos leszek; de az egyedüllét volt utazásom legnagyobb élménye.”

Ha valaki viharosabb lélek, azt is büntetlenül kiélheti magányában. Edgar Allan Poe pedig Egyedül (Alone) című versében például így ír: „From childhood’s hour I have not been / As others were—I have not seen / As others saw—I could not bring / My passions from a common spring— / From the same source I have not taken / My sorrow—I could not awaken / My heart to joy at the same tone— / And all I lov’d—I lov’d alone.”

De mit tanulhatunk a magányos emberektől – Bergmantól, Goethétől, Borge Ouslandtől és Poe-tól?

Bergman naplójában azt írja: „Túl sok bennem az ember.” Túlcsordultak benne az érzetek, a gondolatok, de tudta, hogy ez az alkotás ösztönzői lehetnek. Ezek azok az érzések, amelyet legtöbbünk a „ránk törő magány”-nak nevez, és fél tőle. Pedig lehet, hogy egy ilyen kényszerű élethelyzetben, mint ami a koronavírus-járvány okán előállt – amellett, hogy az online térben örülünk egymásnak, jógaórát veszünk, felolvasást, koncertet hallgatunk a szobánkban –, érdemes tanulni a magányt. Tűz és zivatar, ahogy Poe írja, vagy a testet elöntő lélek, ahogy Bergman átélte. Ilyenkor önmagával találkozik az ember.

Hogyan tűnik le a hedonista művész mítosza?

Kapcsolódó

Hogyan tűnik le a hedonista művész mítosza?

A művész alkoholista és drogfüggő típusa halványodni látszik, helyettük már aszkéta művészeket csodáljuk, akik naponta 10-12 órát is képesek dolgozni. Miért?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Mahler műve csendül fel az OMIKE következő koncertjén a Rumbach zsinagógában

Fischer Iván vezényli Gustav Mahler Dal a Földről című művét az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) március 5-i estjén, neves szólisták közreműködésével.
Vizuál

A kozmikus leheletet jeleníti meg a következő Velencei Biennálé magyar pavilonjának installációja

A hazai gyakorlatnak megfelelően a Velencei Biennále nemzeti biztosa, dr. Fabényi Julia idén is nyílt pályázat útján, szakmai zsűri döntése alapján választotta ki a következő Velencei Képzőművészeti Biennále Magyar Pavilonja kurátorát és kiállítását.
Színház

Bátyai Éva: „Megtanultam szeretni a nehézségeket”

Bátyai Éva pályája során számos zenés előadásban szerepelt, de thrillerben ez idáig még nem játszott. Az Újszínház színésznőjével új bemutatója, A hóhér kötele kapcsán a készülő krimi-musicalről, a leghálásabb közönségről, az összetartó társulat erejéről, valamint arról is beszélgettünk, mi mindenre tanítja őt a futás.
Vizuál

Egy kutyát is perbe fognak a 15. Frankofón Filmnapokon

Február 27. és március 9. között rendezik meg a 15. Frankofón Filmnapokat Budapesten. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban és a Francia Intézetben huszonhárom kortárs frankofón alkotást nézhet meg a közönség eredeti nyelven, magyar felirattal.
Klasszikus

Egy kézfogás múlt és jövő között

Snétberger Ferenc és Tehetség Programjának négy növendéke adott koncertet január 26-án a berlini Collegium Hungaricumban az auschwitzi haláltábor felszabadításának nyolcvanadik évfordulója alkalmából, a holokauszt szinti és roma áldozataira emlékezve.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Plusz ajánló

Tompos Kátyára emlékeznek a Müpában

A március 1-jén tartott emlékesten a színházi és zenei élet számos jeles képviselője vesz részt. A koncert bevételét a Tompos Kátya Alapítvány fordítja jótékony célra.
Plusz hír

Élettörténet-pályázatot hirdettek fiataloknak

A Népszava és az Esterházy Magyarország Alapítvány élet.történet. pályázatot hirdetett 16–22 éves fiatalok számára a következő kérdések mentén: Ki vagy te? Hogyan élsz? Milyennek látod a világot? Milyen jövőt képzelsz el magadnak 10 év múlva?
Plusz ajánló

Zubreczki Dávid: „Budapest tele van különleges templomokkal”

Ismét kiadták a Templomséták Budapesten című könyvet. Zubreczki Dávid építészeti mesemondó nagysikerű kötetében 250 templom, zsinagóga, imaház, kápolna és szentély szerepel különleges városi sétajavaslatokkal. A mű megjelenéséhez kapcsolódóan február 13-tól május 21-ig nyolc budapesti templomban tart vetített előadást a szerző.
Plusz ajánló

10 kiváló programot ajánlunk a magyar kultúra napjára

Ingyenes múzeumlátogatás, koncert, néptánc, felolvasás, cirkusz és cimbalomest is lesz a magyar kultúra napján. Tíz eseményt választottunk ki, amire érdemes odafigyelni január 22-én.
Plusz ajánló

Ott vagyunk, ahol a kultúra – megjelent a februári Fidelio

Részletes programbontásokkal, hírekkel, ajánlókkal és interjúkkal megjelent a Fidelio 2025. februári száma. Az ingyenes magazin megtalálható országszerte, az ismert terjesztési pontokon, és az online verzió is elérhető!