Plusz

Oscar az MCC színpadán

2012.04.20. 17:07
Ajánlom
A kilencvenes évek karácsonyi- és tavaszi szüneteiben mintha aranyszabály lett volna, hogy a Terence Hill-Bud Spencer filmek mellett a Sylvester Stallone-féle Oscart is legalább háromnaponta leadja valamelyik tévécsatorna. Még ha a blőd poénokat kívülről is fújja valaki, az MCC Drama Group színpadi Oscar-változatában biztos nem fog csalódni.

Biztos könnyű egy jól ismert filmet színpadra vinni, mert egy sima google-kereséssel már előttünk is van a szövegkönyv; nem kell megálmodni a színpadképet, mert még emlékszünk rá, milyennek kell lennie; a szereplők mély jellemrajzával sem kell sokat bíbelődni, hiszen egy-egy mozdulat a DVD újranézésével könnyen felidézhető.

Ami olyan könnyűnek tűnhet elsőre, valójában nagyon meg tudja nehezíteni a munkát. A Mathias Corvinus Collegium diákjaiból szerveződő, angol nyelven játszó Drama Group előadásán szinte az első perctől fogva lehetett érezni, hogy minden szereplő nagyon szereti a darabot, úgyhogy nem is akarnak sokat változtatni rajta: nem volt cél, hogy aktualizálják, vagy világmegváltó módon újraértelmezzék akár egy jelenetét is. Miután ezt sikerült magamban tudatosítanom, hátradőltem, és hagytam, hogy a feszes történet, a kevés üresjáratot hagyó poénok, és legfőképp a szerepükben lubickoló színészek magukkal ragadjanak.

A helyszín Angelo „Snaps” Provolone (Kiss Bence) olasz gengszter rezidenciája, jelen esetben a kollégium aulájában felállított fél-realista díszlet, helyenként egy kis giccsel fűszerezve. A szobákat képzeletbeli ajtók választják el egymástól, amelyen a szereplők néha kopognak, néha csöngetnek, párszor pedig lazán átsétálnak rajtuk.

E képzeletbeli ajtókon érkezik mindig az a szereplő, aki tovább bonyolítja a történetet: elsőként a jól fésült könyvelő, Anthony Rossano (Hegyi Kristóf), aki hónapok óta csapolja a főnök számláit. Ebből a fiúcskából az elején ki sem néznénk ekkora ravaszságot, azt meg főleg nem, hogy egyébként mindezt hős szerelmes hevületében követi el. Anthony a darab közepe felé oldódik fel, amikor kezdi elhinni, hogy egy kicsit ő is gengszter. Igaz, eleinte még a főgengszter is inkább egy érzelmeit magába fojtó, csendes pszichopatára hasonlít, akitől már nagyon várjuk, hogy őszinte feszültség robbanjon ki belőle.

Viszont Snaps lehet akármekkora bűnbanda főnök, van, amivel ő sem tud megbirkózni: a nőkkel. A semmiből bukkan fel Theresa (Tuza Ágnes), akiről csak sok-sok csavar után derül ki, hogy valójában Sanps lánya - pedig a gengszternek bőven elég (még sok is) annyi nő, ahány alapból körülveszi. A hisztérikus felesége, Sofia (Sánta Eszter) szinte csak fejhangon hisztizve kommunikál vele, lánya, Lisa (Takács Veronika) pedig a képzeletbeli falakkal körbevett, másfél méteres szobájából próbál kitörni. Ennek három leghatásosabb módja a szempilla rebegtetés, combfix-mutogatás, és végül, de nem utolsó sorban, azt hazudni, hogy valaki (Oscar, a rejtélyes sofőr) teherbe ejtette őt.

 

 

Szóval a gyereknek apa, a lánynak férj kell. A megtisztelő szerepet a nyelvészprofesszornak, Dr. Poole-nak (Hajnal Balázs) szánják, aki az „átrium”-ban olyan esetlenül imádnivalón teázik Lisával, hogy annak senki nem tudna ellenállni. A haldokló gengszter apuka (Erdőssy Gellért), az izgága szabó (Hajnal Balázs) és a bugyuta testőr (Derzsi Vanda) szerepe nagy ziccer, sikerül is belőlük szerethető-kinevethető karaktereket formálni.

A legnagyobb bonyodalmat viszont a takarítónő (Ottóffy Zsófia) okozza, aki nem a bugyikkal, hanem a bankjegyekkel teli táskát viszi újdonsült férjéhez – és ezzel megkezdődik a táskák eszement cserebejére. Elterveztem, hogy ezúttal megpróbálom figyelmesen követni, éppen kinél melyik táska van. Nem sikerült. A színészi játék szerencsére elterelte a figyelmemet a néhol banális, de egyébként könnyed szórakozást ígérő történetről.

 

 

Rendező: Sánta Eszter

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Gyönyörű Bach-klipet forgatott Yo-Yo Ma

A világ 36 helyszínére viszi el Yo-Yo Ma Bach-csellószvitjeit. Íme a projekt lenyűgöző első klipje.
Színház

Liliom mint intellektuális művész – ifj. Vidnyánszky Attila rendezése a Vígben

A Vígszínház hatalmas színpadát is szinte szétfeszítő, óriási díszletben mutatták be Molnár Ferenc emblematikus darabját, a Liliomot. A kisemberek szinte elvesznek a térben, de tragédiájuk elemi erővel tör át a rivaldán.
Klasszikus

Az Óbudai Danubia mutathatja be Kurtág György operáját itthon

Előreláthatóan 2020-ban. Jövőbeli terveiről tájékoztatta a sajtót Óbuda 25 éves zenekara.
Tánc

Februárban megnyit a Nemzeti Táncszínház várva várt új épülete

Négy év bizonytalan helyzet után február 15-én a Budapest Táncfesztivállal egybekötve adják át a nagyközönségnek az intézmény új épületét a Millenáris Parkban.
Jazz/World

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz magazin

John Cage csendzenéjét pop- és rockegyüttesek dolgozták föl

A 20. századi kortárs zene kiemelkedő szerzője 4'33" című műve előtt tiszteleg a londoni Mute kiadó. A legendás csendzenét a Depeche Mode, a New Order, a Laibach, Moby és mások adják elő.
Plusz ajánló

A boldogtalan családok írója - Ámosz Oz-ra emlékezünk a Fidelio Klasszikban

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának január 19-i adásában a Retikül Irodalmi Szalon munkatársával, Takács Andreával a közelmúltban elhunyt íróról, Ámosz Ozról is beszélgetünk.
Plusz magazin

Hogyan tűnik le a hedonista művész mítosza?

A művész alkoholista és drogfüggő típusa halványodni látszik, helyettük már aszkéta művészeket csodáljuk, akik naponta 10-12 órát is képesek dolgozni. Miért?
Plusz kína

A kínaiak ellopták a Szabadság hidat

Épül a Huawei új központja Tongkuan városában. A kínaiak európai építmények pontos mását húzták fel, köztük a Szabadság hídét.
Plusz magazin

Ilyet még nem hallottál: hódít a mongol torokének metál

Nem a hörgős metálról van szó, hanem tradicionális mongol hangszereken és énektechnikával előadott heavy metálról, aminek hirtelen rengeteg rajongója akadt világszerte.