A Revizor Online kritikai portál szervezésében meghirdetett találkozón a hazai színházi szféra négy képviselőjét faggatta a portál egyik alapítója, Csáki Judit kritikus. Mint azt a legelején elmondta, Fekete Péter kulturális államtitkár és L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális bizottságának alelnöke nem éltek a meghívással. Megjelent azonban dr. Komáromi György színházi közgazdász, a Radnóti Színház gazdasági igazgatója, Kovács Zita, a Független Előadó-művészeti Szövetség elnökségi tagja, Zalán János, a Színházművészeti Bizottság elnöke és Zsedényi Balázs, az Átrium egyik operatív menedzsere. Rajtuk kívül a szakma számos képviselője jelen volt a nézőtéren, és az est folyamán több alkalommal bekapcsolódhattak a beszélgetésbe.
A találkozó apropóját a társasági adóból történő kultúratámogatási lehetőség megszűnése, valamint az ebből fakadó bizonytalanság, az előadó-művészeti szervezetek számára a tervezést ellehetetlenítő helyzet adta.
A kulturális tao-támogatás rendszerét arra hozták létre, hogy a piaci alapon nehezen megmaradó színházak, művészeti társulatok támogatását biztosítsák, azonban egyesek aránytalan pluszbevételre tettek szert a rendszer gyengeségeit kihasználva. Emiatt döntött a kormány a jelenlegi szisztéma megszüntetéséről – az erről szóló törvénymódosítást november 13-án fogadták el.
Mint kiderült, Zalán János vezetésével egy ideje már dolgoznak egy olyan javaslat-csomagon, amely a színházi szakma szereplőitől beérkezett ötleteket igyekszik összefoglalni. A cél, hogy a konszenzusban kialakuló elképzelést ezután (legkésőbb a jövő hét folyamán) letehessék a kulturális államtitkár asztalára, ezzel segítve egy olyan szabályozás kialakítását, amely a gyakorlatban is működőképes lehet.
Persze sok olyan elem van, amelyek kapcsán csak sötétben tapogatóznak. Nem lehet például tudni, mekkora összeget különít el az állam a támogatásra, csökken-e vagy megmarad az előző évi szinten, illetve mely időszak taóját használják majd a finanszírozás bázisaként. Az is ködös, kik kaphatják meg ezt a támogatást, hogyan sikerül majd kiszűrni a csalókat, és mi alapján határozzák meg, mi számít „tisztességesen működő” színháznak, társulatnak.

dr. Komáromi György, Kovács Zita, Zalán János és Zsedényi Balázs a Revizor OFFline beszélgetésén (Fotó/Forrás: Fdelio)
Komáromi György úgy véli, a kultúr-tao rendszere eddig ingyenes pénzkiadó automataként működött, szakmai- és pénzügyi kontroll nélkül, sok volt az olyan hakni-brigád, akik a tao-bizniszre „mintha színházat” építettek, csak hogy támogatásban részesüljenek. Ezen kívánnak most változtatni. A javaslat készítői egy háromelemű kiegészítő finanszírozási rendszert dolgoztak ki, amelyet normatív módon, de pályázati úton vehetnének igénybe a szervezetek, intézmények, tehát nem járna automatikusan. Ez alapján a tao-támogatások összege megmaradna az előadó-művészeti szektorban, közpénz csak közfeladatot finanszírozna, a visszaéléseket pedig kiszűrnék.
A három elem az alábbiakat tartalmazná: ösztönző normatív támogatás az előző évi nettó jegybevétel 80 százaléknak erejéig, kiegészítő működési támogatás (például állagmegőrzésre, fejlesztésre, a bérek rendezésére) a jegybevétel 20 százalékáig, valamint egy önkéntesen vállalt közfeladatokra igényelhető tétel. Ugyanakkor a Fidelio kérdésre Zalán János elmondta, hogy a javaslat nem foglalkozik a színházi jegyek áfacsökkentésével, amely akár a negyedik „lába” is lehetne az új támogatási rendszernek. (Ennek lehetőségét L. Simon László vázolta bővebben az MMA-ban megtartott kerekasztal-beszélgetésen.)

Kapcsolódó
„Rendszeresített megvesztegetés” – Hideget és meleget is kapott a kultúr-tao az MMA-ban tartott beszélgetésen
A hazai kultúrafinanszírozás rendszeréről tartott kerekasztal-beszélgetésen a tao-támogatás kedvezőtlen hatása és visszásságai mellett a Nemzeti Kulturális Alap működésének újragondolása iránti igény is szóba jött.
Kovács Zita megjegyezte, ugyancsak fontos, hogy törvényi garancia biztosítsa, hogy a jövőben meghatározandó előirányzat ne lehessen kevesebb a későbbiekben, hiszen az a színházi szegmens gyarapodása ellen lenne.
Komáromi György szerint a tao-támogatás eddig nem volt hatékony, hiszen az igényelt összeg 30-40 százaléka „elfolyt” a rendszerből a visszaélések miatt. Úgy véli, amennyiben ezt most sikerülne betömni az új szabályozás révén, akkor az így megtakarított összegből finanszírozható lenne az általuk vázolt konstrukció.
Mint kiemelte, azért szüntette meg a kormány a kultúr-tao rendszerét, mert egyre többe került, miközben a színházi szakma képtelen volt megreformálni azt. Zsedényi Balázs szerint azonban ez nem a színházi szakmának lett volna a feladata, hanem egyrészt az újságíróké – akik megírták –, másrészt a hatóságé és a törvényhozóké.
Ahhoz, hogy ki tudják szűrni az új rendszerrel visszaélni próbálókat, jól körülhatárolt szempontrendszer mentén igyekeznek kidolgozni az új szisztémát. Ennek elemei:
- ösztönző erejű (a teljesítménynövelést elismeri és azzal arányos);
- normatív (támogatás mértéke konkrét paraméterek alapján határozódik meg);
- rendszerszintű (ne egyenként kezeljen minden egyes intézményt);
- differenciáló (vegye figyelembe a szervezetek közötti különbségeket);
- automatikus (algoritmusra épüljön);
- átlátható és kiszámítható (lehetőséget biztosít a tervezésre és folyamatos működésre);
- szakmai kontrollt biztosít (szűrők révén, akár egy felálló bizottság munkája révén);
- pénzügyi kontrollt biztosít;
- tervezhetőség a központi költségvetés szempontjából.
A javaslat véglegesítése várhatóan a napokban történik majd meg, pénteken találkozik Zalán János a magánszínházakat képviselő Bank Tamással, a Játékszín ügyvezető igazgatójával, hogy az ő szempontjaikat is beledolgozzák a tervezetbe. Az idő nagyon szorít, ahogy azt a jelenlevők is kiemelték, már megvannak a kultúr-tao hirtelen, puccsszerű megszűntetésének közvetlen, negatív következményei és vérveszteségei, úgyis mint a jegyáremelések, a tervezett bemutatók lemondása, valamint a színházak, társulatok működésének veszélybe kerülése és az előre tervezés problematikussá válása.